A tér előtti idők
Az 1700-as évek első felében az a hatalmas terület, aminek része a mai Józsefváros és így a Horváth Mihály tér is, mezőgazdasági művelés alatt állt, kertekre, szántókra és majorságokra osztották fel. Katsberger József városi tanácsnoknak is volt itt szántóföldje, jó nagy, a mai Horváth Mihály tér is a része volt. A környék első házai is itt épültek fel, és ebből a pár házból nőtt ki az 1700-as években Pest első külvárosi települése, ami első körben a Lerchenfeld (Pacsirtamező) nevet kapta. A falusias települést magyar, szlovák és német mezőgazdasági munkások lakták, akik elsősorban állattenyésztéssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. Nagyjából az 1700-as évek közepére alakultak ki azok az utcák – a Tavaszmező, a Koszorú, a Vajdahunyad és a Futó –, melyek a mostani teret körülveszik.
A templom tere
A Horváth Mihály térnek négy fontos épülete van: a józsefvárosi plébániatemplom, a gimnázium, a monumentális egykori telefonközpont és az ún. „madonnás” ház. A terület térré alakulásában a templom fontos, meghatározó szerepet játszott. 1780-ban már állt itt – a tér délkeleti felén – egy katolikus fatemplom és egy harangláb, eléggé viharvert állapotban. Ezért a hívek engedélyért folyamodtak az uralkodóhoz, hogy a régi helyén egy új, nagyobb és biztosabb lábakon álló templomot építhessenek fel. II. József császár támogatta a kezdeményezést, és 1786-ban megadta nekik az engedélyt.
Csakhogy az építkezésért felelős Pesti Kamarai Hivatal máshol akart építkezni, és nem vette figyelembe a lakosok eredeti kérelmét. Az alapkőletétel után azonban kiderült, hogy ez hiba volt, a hivatal nagyot tévedett: az építkezés nehezen haladt, számos akadályba ütköztek menet közben – például vizesedett a talaj –, ami hamar nyilvánvalóvá tette, hogy ott nem fog templom épülni. Így a helyi lakosok legnagyobb örömére 1797-ben az eredetileg kijelölt helyen kezdtek hozzá a munkálatokhoz. Bár a templomot 1799-ben felszentelték, az építkezés azonban csak 1814-ben fejeződött be. Túl sokáig nem tartott az öröm: az 1838-as árvíz jelentős károkat okozott az épületben. A helyreállításra végül 1863 és 1865 között került sor, Hild József tervei alapján, majd a századfordulón történt még egy komolyabb átalakítása a templomnak, Barcza Elek tervei alapján. Aztán 1980-ig nem történt semmi az épülettel, amikor is előbb kívülről, majd 1985-ben belülről is felújították.
A változások tere
A templom felépítésével maga a tér is nevet kapott, bár annyira nem erőltették meg magukat a névadók, egyszerűen csak Templom térnek nevezték el a területet. Az elnevezés aztán még kétszer változott. 1878-ban Mária Terézia térre keresztelték át, majd 1954-ben megkapta a jelenlegi nevét. Horváth Mihály (1809–1878) történész és katolikus püspök volt, akit kétszer is a Magyar Történelmi Társulat elnökének választottak, ami a magyar történészek, történetírók, történelemtanárok és a történelem iránt érdeklődők mai napig létező, politikamentes társadalmi szervezete.
A tér egyik felén egy tó is volt, ám az 1830-as években feltöltötték, hogy a helyére lakóházak épülhessenek. De nagy, mélyreható változások csak 40 évvel később történtek, amikor megszületett az 1870-es nagy városrendezési terv. Először is kiszélesítették a teret kettévágó Baross utcát, az addig egyszintes lakóházakat pedig emeletes bérházak váltották fel. Ebben az időben – konkrétan 1889-ben – indult el Budapest első rendszeres villamosjárata, mely az Egyetem teret kötötte össze az Orczy térrel a Baross utcán és így a Horváth Mihály téren keresztül. A II. világháborúban aztán a hálózat olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy elálltak az újjáépítésétől – 1953 óta jár itt troli a villamos helyett. A városrendezési tervnek köszönhetően szűntek meg a téren tartott piacok is, amik korábban rendszeresek voltak, ám a közeli vásárcsarnokok felépítését követően ezek megtartása már indokolatlanná vált.
A suli, a telefon meg a Bambi
A nagy budapesti iskolaépítési program keretében, 1911–1912-ben épült fel a mostani Fazekas Mihály Gimnázium épülete, ami eredetileg fiú- és lányiskola volt. Ennek az udvarán áll most az a különleges, 200 éves japán gyöngyakácfa, aminek az eredeti helye még a téren volt. Az iskola felépítése előtt az épület helyén állt az akkoriban jó nevűnek számító vendéglátóipari egység, a Watzula-féle vendéglő. A fát még ők ültették a bejárat elé, aztán amikor a vendéglőt lebontották, az iskolát pedig felépítették, a különleges növényt is elmozdították, átültették a suli udvarára.
Két évvel az iskola átadása után, 1914-ben épült fel a főváros második távbeszélőközpontja, a József Távbeszélőközpont, mely az első állami megrendelésre készült, vasbeton szerkezetű épület. A historizáló és szecessziós elemeket is tartalmazó épület 1917-ben kezdett működni, és egészen 1999-ig üzemelt, majd hosszú időre az enyészet martaléka lett – bár alkalmanként filmforgatásokra kibérelték –, végül menő luxushotellé alakították át, ami tavaly nyitott meg.
Többek szerint a tér legszebb épülete a 11. számú ház, az ún. „madonnás” ház, ami a ház sarkán, az első és a második emelet között álló Madonna-szoborról kapta nevét. Azt csak kevesen tudják, hogy itt működött a Hazai Szikvíz és Üdítőitalok Üzeme, ami azért érdemel említést, mert ők készítették (olasz licenc alapján) az eredeti Bambi szénsavas üdítőt. Az üzem aztán nem tudta elkerülni az államosítást, amire 1952-ben került sor. Ettől kezdve a Margitszigeti Ásványvízüzem gyártotta a szocialista Bambit, ami állítólag már közel sem volt annyira ízletes, mint a talján recept alapján készített eredeti.
A tér egyik felét 2014-ben ugyan felújították, ez azonban kevéssé látszik meg rajta. Nem véletlenül döntöttek most a terület nagymértékű megújítása mellett, melynek köszönhetően szűkítik az utat, több lesz a zöld, és inkább a bringásoknak kedvez majd, mint az autósoknak. Bár nem valószínű, hogy így lesz, de mi nagyon örülnénk annak, ha az egykori kis tó visszakerülne valamilyen formában a Horváth Mihály térre.
