A Horváth Mihály tér Józsefváros egyik legnagyobb tere, de még az is meglehet, hogy a Baross utca, a Német utca, a Tavaszmező utca és az Őr utca közötti terület a legnagyobb a VIII. kerületben. Annak ellenére, hogy központi helyen terül el, nincs túl jó állapotban, és nem is szép. Viszont, mint ahogy meg is írtuk, rövidesen hozzáfognak az átalakításához, amitől az egész sokkal közösségibb és szebb lesz. Nekünk pedig ez jó alkalmat teremt arra, hogy behatóbban foglalkozzunk a Horváth Mihály tér történetével.
A tér előtti idők
Az 1700-as évek első felében az a hatalmas terület, aminek része a mai Józsefváros és így a Horváth Mihály tér is, mezőgazdasági művelés alatt állt, kertekre, szántókra és majorságokra osztották fel. Katsberger József városi tanácsnoknak is volt itt szántóföldje, jó nagy, a mai Horváth Mihály tér is a része volt. A környék első házai is itt épültek fel, és ebből a pár házból nőtt ki az 1700-as években Pest első külvárosi települése, ami első körben a Lerchenfeld (Pacsirtamező) nevet kapta. A falusias települést magyar, szlovák és német mezőgazdasági munkások lakták, akik elsősorban állattenyésztéssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. Nagyjából az 1700-as évek közepére alakultak ki azok az utcák – a Tavaszmező, a Koszorú, a Vajdahunyad és a Futó –, melyek a mostani teret körülveszik.
A templom tere
A Horváth Mihály térnek négy fontos épülete van: a józsefvárosi plébániatemplom, a gimnázium, a monumentális egykori telefonközpont és az ún. „madonnás” ház. A terület térré alakulásában a templom fontos, meghatározó szerepet játszott. 1780-ban már állt itt – a tér délkeleti felén – egy katolikus fatemplom és egy harangláb, eléggé viharvert állapotban. Ezért a hívek engedélyért folyamodtak az uralkodóhoz, hogy a régi helyén egy új, nagyobb és biztosabb lábakon álló templomot építhessenek fel. II. József császár támogatta a kezdeményezést, és 1786-ban megadta nekik az engedélyt.
Csakhogy az építkezésért felelős Pesti Kamarai Hivatal máshol akart építkezni, és nem vette figyelembe a lakosok eredeti kérelmét. Az alapkőletétel után azonban kiderült, hogy ez hiba volt, a hivatal nagyot tévedett: az építkezés nehezen haladt, számos akadályba ütköztek menet közben – például vizesedett a talaj –, ami hamar nyilvánvalóvá tette, hogy ott nem fog templom épülni. Így a helyi lakosok legnagyobb örömére 1797-ben az eredetileg kijelölt helyen kezdtek hozzá a munkálatokhoz. Bár a templomot 1799-ben felszentelték, az építkezés azonban csak 1814-ben fejeződött be. Túl sokáig nem tartott az öröm: az 1838-as árvíz jelentős károkat okozott az épületben. A helyreállításra végül 1863 és 1865 között került sor, Hild József tervei alapján, majd a századfordulón történt még egy komolyabb átalakítása a templomnak, Barcza Elek tervei alapján. Aztán 1980-ig nem történt semmi az épülettel, amikor is előbb kívülről, majd 1985-ben belülről is felújították.
A változások tere
A templom felépítésével maga a tér is nevet kapott, bár annyira nem erőltették meg magukat a névadók, egyszerűen csak Templom térnek nevezték el a területet. Az elnevezés aztán még kétszer változott. 1878-ban Mária Terézia térre keresztelték át, majd 1954-ben megkapta a jelenlegi nevét. Horváth Mihály (1809–1878) történész és katolikus püspök volt, akit kétszer is a Magyar Történelmi Társulat elnökének választottak, ami a magyar történészek, történetírók, történelemtanárok és a történelem iránt érdeklődők mai napig létező, politikamentes társadalmi szervezete.
A tér egyik felén egy tó is volt, ám az 1830-as években feltöltötték, hogy a helyére lakóházak épülhessenek. De nagy, mélyreható változások csak 40 évvel később történtek, amikor megszületett az 1870-es nagy városrendezési terv. Először is kiszélesítették a teret kettévágó Baross utcát, az addig egyszintes lakóházakat pedig emeletes bérházak váltották fel. Ebben az időben – konkrétan 1889-ben – indult el Budapest első rendszeres villamosjárata, mely az Egyetem teret kötötte össze az Orczy térrel a Baross utcán és így a Horváth Mihály téren keresztül. A II. világháborúban aztán a hálózat olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy elálltak az újjáépítésétől – 1953 óta jár itt troli a villamos helyett. A városrendezési tervnek köszönhetően szűntek meg a téren tartott piacok is, amik korábban rendszeresek voltak, ám a közeli vásárcsarnokok felépítését követően ezek megtartása már indokolatlanná vált.
A suli, a telefon meg a Bambi
A nagy budapesti iskolaépítési program keretében, 1911–1912-ben épült fel a mostani Fazekas Mihály Gimnázium épülete, ami eredetileg fiú- és lányiskola volt. Ennek az udvarán áll most az a különleges, 200 éves japán gyöngyakácfa, aminek az eredeti helye még a téren volt. Az iskola felépítése előtt az épület helyén állt az akkoriban jó nevűnek számító vendéglátóipari egység, a Watzula-féle vendéglő. A fát még ők ültették a bejárat elé, aztán amikor a vendéglőt lebontották, az iskolát pedig felépítették, a különleges növényt is elmozdították, átültették a suli udvarára.
Két évvel az iskola átadása után, 1914-ben épült fel a főváros második távbeszélőközpontja, a József Távbeszélőközpont, mely az első állami megrendelésre készült, vasbeton szerkezetű épület. A historizáló és szecessziós elemeket is tartalmazó épület 1917-ben kezdett működni, és egészen 1999-ig üzemelt, majd hosszú időre az enyészet martaléka lett – bár alkalmanként filmforgatásokra kibérelték –, végül menő luxushotellé alakították át, ami tavaly nyitott meg.
Többek szerint a tér legszebb épülete a 11. számú ház, az ún. „madonnás” ház, ami a ház sarkán, az első és a második emelet között álló Madonna-szoborról kapta nevét. Azt csak kevesen tudják, hogy itt működött a Hazai Szikvíz és Üdítőitalok Üzeme, ami azért érdemel említést, mert ők készítették (olasz licenc alapján) az eredeti Bambi szénsavas üdítőt. Az üzem aztán nem tudta elkerülni az államosítást, amire 1952-ben került sor. Ettől kezdve a Margitszigeti Ásványvízüzem gyártotta a szocialista Bambit, ami állítólag már közel sem volt annyira ízletes, mint a talján recept alapján készített eredeti.
A tér egyik felét 2014-ben ugyan felújították, ez azonban kevéssé látszik meg rajta. Nem véletlenül döntöttek most a terület nagymértékű megújítása mellett, melynek köszönhetően szűkítik az utat, több lesz a zöld, és inkább a bringásoknak kedvez majd, mint az autósoknak. Bár nem valószínű, hogy így lesz, de mi nagyon örülnénk annak, ha az egykori kis tó visszakerülne valamilyen formában a Horváth Mihály térre.
