Egykor a budai hegyek, a Tabán, az egykori Promontor, de akár Szentendre is kiemelkedő minőségű borokat adott az idetelepített svábok és a török elől menekülő rácok szőlészeti kultúrájával kiegészülve. Jókai Mór pedig saját állítása szerint büszkébb volt a saját svábhegyi kadarkájára, mint Az arany emberre. Régi korok szüreteiből csemegéztünk.
Buda környékén a szőlőtermesztés már II. Géza korában elterjedt volt, majd Mátyás király az addig főleg fehérborok uralta területre egyenesen Franciaországból telepíttetett kék szőlőket. A török hódoltság idejében sem csökkent a borfogyasztás kultusza, és bár a törökök elvileg nem ihatták volna, ennek ellenére azért pontosan tudták, melyik terület melyik fajtája adja a legfinomabb nedűt.
A folyamatosan betelepített sváb lakosságnak a hozzáértést és a technológiát, míg az oszmán hódítás elől menekülő szerb szőlőtermesztőknek a kadarkát köszönhetjük. Előbbiek elsődlegesen a Gellért- és a Svábhegyen, utóbbiak pedig főleg a Tabánban és Szentendrén folytatták áldásos tevékenységüket, napjainkra azonban ezeken a területeken szőlő már csak helyenként, hírmondónak maradt.
Az egyik legnagyobb romantikus mesélőnk, Jókai Mór az akkoriban ritkán lakott, erdős, svábhegyi nyaralója köré saját kezével olyan csodakertet varázsolt, hogy az abban termett kadarkájára élete végéig büszkébb volt, mint Az arany emberre. Az egykori használaton kívüli kőbányát 1853-ban, még az Egy magyar nábob honoráriumából vásárolta meg Schweitzer hegedűgyárostól, a verandás nyaralót és a díszkertet pedig a Kárpáthy Zoltán tiszteletdíjából építette hozzá. A napjainkban természetvédelmi területként ismert látogatóközpont felújítása után, várhatóan 2022-től látogatható majd újra.
A manapság Budafokként ismert egykori Promontor egy champagne-i tanulmányút után Louis François pincemestert hazánkba csábító Törley József irányításával került Európa pezsgőkészítésének élvonalába a századfordulót megelőzően. Ahogy lenni szokott, François és Törley „összevesztek a pincekulcson”, ezért egymás konkurenciájaként csiszolgatták a hazai tradicionális pezsgők technológiáját. Emléküket és munkásságukat a – már nem a család tulajdonában lévő – jelenleg is üzemelő Törley Pezsgőpincészet viszi tovább.
Amikor legközelebb a Gellért-hegyen, a Tabánban vagy a Svábhegyen járunk, jussanak eszünkbe a puttonyokkal szüretelő elődeink, akik azoknak az ikonikus területeinknek a termését itták, amiken manapság házak és parkok állnak.
