A Keleti pályaudvar környéke csupa zaj és káosz, amiből a Thököly út vezet ki. Az erre merőleges Dózsa György út vonalától kezdődik az istvánmezei paloták sora, amit egy gyönyörű, monumentális épület nyit meg: a Szenes-ház. Ez a magyar szecesszió egyik legszebb épülete. Belső tereit, lépcsőházát nemrégiben újították fel, kívülről ez azonban még várat magára. De még így, ebben a kissé lelakott állapotában is lenyűgöző élményt kínál: akkor is, ha a teljes épületet nézzük, és akkor is, ha elmerülünk a Szenes-ház részleteinek tanulmányozásában.
A Szenes-ház az építtetőjéről kapta a nevét, annak ellenére, hogy nem sokkal az átadása után már másik tulajdonoshoz vándorolt az épület tulajdonjoga. Szenes Mór és felesége, Stern Regina az 1900-as évek elején döntött úgy, hogy felépíttetnek egy impozáns külsejű házat a Thököly út (akkor még Csömöri út) és a Dózsa György út (akkor: Aréna út) kereszteződésében.
A tervek 1905-re készültek el, a Szenes-ház pedig egy évvel később már állt is a maga pompájában. A Szenes család azonban nem sokáig birtokolta, 1907-ben már más volt az épület tulajdonosa: Nagybossányi és kisprónai gróf Bossányi Istvánné, született Fölsinger Emilia. Ennek ellenére a biztosítóintézeti főfelügyelő Szenes Mór és családja még sokáig a házban éltek.
A ház emeleteit lakások foglalták el. A pincében borospincét alakítottak ki, a földszinti részre pedig vendéglőt terveztek kerthelyiséggel. Utóbbiból végül nem lett semmi, ugyanis az akkor éppen Szenes Mór vezetése alatt álló Polgári Casino költözött be a helyére, sőt az egész földszinti traktust elfoglalta. Ám ez sem működött itt túl sokáig. Az új tulajdonosnak más elképzelései voltak a házzal, így a Polgári Casino elköltözött, a földszinti részen pedig, az emeletekhez hasonlóan, lakásokat alakítottak ki.
A házat tervező építész nevét mára sajnos elfelejtették, pedig áll néhány szép épülete a fővárosban (például Schwarz Mór bérháza a Dob utcában) és vidéken is, ugyanakkor nem volt túl eredeti alkotó. Ifj. Nagy István Lechner Ödön tanítványa és követője volt, és bármelyik általa tervezett házat is szemléljük, mindegyiken könnyen észrevehető a neves tanár erős hatása.
A Szenes-ház – akárcsak az említett Schwarz-ház is – a magyaros szecesszió ékes példája: népművészeti motívumok, girlandok, kovácsoltvas pillangók, virágdíszítések és a fehér mellett élénk színek (kívül kék és rózsaszín, belül sárga, piros és kék). Annyiból a „szegény ember Lechner-épülete” a Szenes-ház, hogy a faragott virágok nem kerámiából készültek, hanem a vakolatból lettek kialakítva – feltételezhetően így volt olcsóbb az egykori beruházás.
A Szenes-ház nemcsak kívülről lenyűgöző látványosság, hanem belülről is. Pláne, hogy a belső részek, a lépcsőház, az emeletek a közelmúltban ráncfelvarráson estek át, és a felújítást követően a ház szépségét kiemelő elemek még hangsúlyosabbá váltak. Kívülről azonban ez a munka még várat magára.
Bár jelenlegi állapotában is tetszetős az épület, mind közelről (a részleteit), mind távolabbról (a teljes képet) szemlélve, azért mégis őszintén reméljük, előbb-utóbb a Szenes-ház külseje is átesik egy szépészeti megújításon. Akkor lesz igazán jó érzés ránézni Szenes Mór egykori palotájára.
