Nemzetközi párbeszéd tárgyak segítségével – Megnéztük a Határtalan Design kiállítást

Nagyon szeretjük a Kiscelli Múzeumot, a csodálatos őszi idő pedig még többet ad hozzá a látogatás élményéhez, hiszen a helyszínt a Doberdó úton át, a parkerdő felől megközelítve kellemes, rövidke erdei sétával érkezhetünk meg a sárguló gesztenyefás múzeumi udvarra. A kiállítóhely templomtere pedig pazar belmagasságával és különleges hangulatával minden tárlatnak izgalmas hátteret biztosít. Különösen így van ez dizájnkiállítások esetében, hiszen a múzeum épülete hajdanán a bécsi bútorgyáros, Schmidt Miksa tulajdonában állt, aki a korszak sztárkivitelezőjeként nagyon aktív részese volt sok csodálatos, szecessziós tárgy megvalósulásának, kiscelli kastélyában pedig bemutatótermet is működtetett, így a kiállítás már az épület története miatt is tökéletes helyszínen van itt. 

Méltó környezetben tekinthetjük meg tehát a régió egyik legjelentősebb dizájnkiállítását, amelyre idén 16 országból érkeztek az alkotások. A tárlat rendkívül komplex és nagyon sűrű, mind anyagában, mind pedig a hozzá kapcsolódó pályázatok és díjak miatt is kiváló fórum a tervezők és kivitelezők számára, ahol egymással találkozhatnak, nekünk látogatóknak pedig egyedülálló lehetőség arra, hogy egyben láthassuk a különböző országok kezdeményezéseit. A kiállítás immár összművészeti fesztivál is, a kurátori tárlatvezetéseken kívül kortárs zenei és kortárs táncművészeti előadások gazdagítják a programját.

Középpontban a dizájn tágan vett értelmezése, a különböző megközelítése áll, a tárgyak pedig izgalmas tanúbizonyságát adják az egyes művészeti ágak, a képző- és az alkalmazott művészet, a vizuális és az előadóművészet egymásra hatásának. A kiállítás több részre oszlik, a templomtér közepén “Future of living” címmel szlovén dizájn legújabb törekvéseiből láthatunk válogatást, a falak előtt a TEXHIBITION textiltervezői projektjei kapnak helyet, a leghátsó részben pedig egy csodálatos válogatást láthatunk kortárs ékszerekből, és évről évre a Határtalan Design Díjat is kiosztják.

A kiállításon 2014 óta osztják ki a Határtalan Design Díjat is. Az apszis térbe lépve pillantjuk meg a lengyel KABO & PYDO “Meduza” lámpáit, az idei év egyik díjazott munkáját. A hajlított drótból készült lámpacsalád egyszerre idézi meg a lámpák archetipikus formáit, ugyanakkor könnyed áttörtségével sokféle térbe illeszkedhet. Környezetében láthatjuk több dizájnnagyágyú munkáját, megtekinthetjük a finn tervezőművészetnek új lendületet adó idős alkotó, Yrjö Kukkapuro székeit, vagy Erja Hrivi textiltervező színes, a Marimekkonak készült munkáit. Utóbbi úgy lett sztártextiles, hogy saját honlapja sincs, de színes egyénisége, és a kisközösségeket középpontba állító projektjei így is meghozták számára az ismertséget.

Innen haladhatunk tovább a templomtérbe, ahol a Kiscelli Múzeum történetére utaló, a gyűjteményt alapító, Schmidt Miksa által tervezett és kivitelezett íróasztalt láthatjuk, ezt követik az un. "story telling" tárgyak és bútorok Helena Dařbujánová, “Suzanne” című habkönnyű tárolói, és Jiří Krejčiřík, a cseh szecesszió által inspirált munkáját emeljük ki, majd több izgalmas tárgy mellett elhaladva megérkezünk a jövőbe, az újrahasznosítás, újszerű anyagok és a parametrikus, 3D-nyomtatott alkotások világába. Akad itt élelmiszeriparból leeső narancshéjból készült illatos anyagú lámpa, sörgyártás melléktermékét felhasználó anyag, illetve Ross Lovegrove walesi nagyágyú és Julia Koerner Oscar-díjas jelmeztervező által megálmodott, 3D-nyomással készült tárgy is.

A terem másik oldalán a MOME hallgatók munkáinak bemutatásával folytatódik a kiállítás, amelyek közül egyik kedvencünk Farkas Sára, Jakabos Juli, Kopacz Hanna és Rudolf Vince István közös projektje, a “Csőváz!” kapott helyet. Az ékszertervezők alkotásait látva az azokat bemutató kisfilmekkel együtt érzékeny és különleges élményt adó munkákat ismerhetünk meg.Tovább haladva a pozsonyi VŠVU ékszertervezői és a zólyomi TUZVO bútortervezőinek munkáit láthatjuk. A következő szekcióban többek között a sztárstátuszt élvező Sebastian Herkner egy apró kolumbiai falvakban készült, social design projektje kapott helyet.

Érdemes még kiemelni Ward Wijnant tárgyait, az alufóliából préselt gyertyatartó és a hegesztés nélküli, csavarással készült bútorok egyaránt nagyon érdekes esztétikummal rendelkeznek. Ha pedig az utóbbiak súlyát is tekintetbe vesszük, akkor jót szórakozhatunk, azon, hogy Európa legkönnyebb és legnehezebb széke most egymás közvetlen közelében látható. Hiszen Wijnant kis kék székét elég nehezen tudnánk mozgatni, viszont Oskar Zietának a kiállításon szintén megtekinthető ülőbútorát akár egyetlen ujjunkon is hintáztathatjuk.

A kiállítóhelyen külön sziget jutott a magyar tervezők munkáinak. Nagyon jó érzés a hazai alkotásokat egy ilyen szép összefoglalásban látni és érzékelni, hogy kezd egyfajta sajátos látásmód kibontakozni a magyar dizájnban. Nagy örömmel szemléltük Kele Sára sorozatgyártható bútorcsaládját, vagy a Balaton Bútor Kft. által kivitelezett Horváth Dávid által tervezett székeket, hiszen ez a tervezők és kivitelezők közötti új kapcsolatok kibontakozását mutatja.

A terem közepén a Made in Slovenia – The Future of Living című minikiállítást láthatjuk, amely a szlovén dizájn legújabb törekvéseit mutatja be, köztük pár különösen szép és érzékeny munkával. Nagyon szerettük Jana Mršnik alátétjeit, amely helyi mesterek bevonásával készült, de az ősi kézműves technikákat modern mintákkal ötvöző szőnyeget és a demizson jellegű kulacsokat is.

A kiállítás utolsó termében ékszerválogatást láthatunk, itt mutatkoznak be az Észt Művészeti Akadémia Ékszer és Ötvös Tanszék hallgatói munkái is. A válogatás bőséges, a hordható daraboktól, a képzőművészet irányába hajló haute couture alkotásokig, a celluxból és újrahasznosított anyagokból készült tárgyaktól a nemesfémekig terjed.

Szép és nagyon bőséges válogatást láthatunk tehát a kortárs dizájn legújabb tendenciáiról, a tárlaton pedig érződik, hogy olyan hozzáértő kurátorok, mint Szigeti Szilvia és Radnóti Tamás válogatták össze, akik már több éve kapcsolatban vannak a tervezőkkel, jól ismerik személyüket és munkásságukat. Nem is egyszerű látogatóként egy ekkora anyagot befogadni, ezért is szerencsés, hogy a tárlathoz Góbi Rita táncművész segítségével online megtekinthető film készült, de megtekinthetjük a DWB VLOG-ot és a kiállítás honlapján is rengeteg információt találunk alkotókról és tárgyakról, ha a múzeumlátogatás után szeretnénk egy-egy munkát részletesebben visszanézni.