Akik nélkül Budapest biztosan másként festene – Pollack Mihály

A magyar klasszicizmus egyik legnagyobb alakja már gyerekkorában is az építkezések közelében töltötte minden idejét. Ebben persze közrejátszhatott, hogy építőmester apja tudatosan nevelte az építészeti pályára. Úgyhogy a fiatal Pollack Mihály nemcsak a kőművesmesterségről szerzett levelet, de a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára is beiratkozott, bár az akadémián még divatosnak számító késő barokk vonal már kevésbé izgatta a fantáziáját. Remek téralkotó képessége, kifinomult forma- és arányérzéke azonban még úgy is megmutatkozott, hogy nem ő volt a leglelkesebb hallgató az egyetemen. Akkoriban az egyetem elvégzése után pár évre külföldi vándorútra kellett indulniuk a legényeknek, hogy a világ legkülönbözőbb mestereinél szerezzenek tapasztalatot. 

Pollack ezt kihasználva Itáliába ment féltestvéréhez, Leopold Pollackhoz, ahol az új utakat kereső építőművész beleszeretett a klasszicizmusba.

Pollack az 1790-es évek végén érkezett Budapestre, ahol első megbízásainak egyike nem is volt olyan kis munka: a Deák téri evangélikus templom megtervezésén dolgozott együtt Krausz János építőmesterrel, akinek halála után ő vette át a feladatokat. Annak ellenére, hogy az épület már 1808-ban elkészült, csak 1811-ben szentelték fel, egészen addig katonai ruharaktárként használták. 

Ma biztosan nem gondolnánk megosztónak egy klasszicista épületet, azonban a 19. század elején, amikor még a késő barokk határozta meg az építészetet, ez a tömör és dísztelen templom komoly vitákat generált a társadalomban. 

Azonban Pollack jókor volt jó helyen: mindig is adott a tervezés és a kivitelezés minőségére, így nemcsak a polgárság és az arisztokrácia kérte fel egy-egy városi palota vagy bérház építésére, hanem a hivatalok, az egyház és maga József nádor is egyre több megbízással látta el. A Budapest legnépszerűbb építésze címért pedig fej-fej mellett haladt Hild Józseffel, majd annak halála után egyértelműen ő lett a város első számú építészmestere. 

József nádor idején készült el Pest első városrendezési terve, ekkor alakult ki a főváros klasszicista arculata, bár ebben Pollack Mihály és a Szépítő Bizottmány is jelentős szerepet játszott. Az 1808-ban alapított Bizottmány engedélyezte és irányította az építkezéseket, törekedtek megalkotni a város egységes képét, nem lehetett csak úgy felhúzni egy barokk palotát vagy egy monumentális épületet egy-egy polgár vagy főúr kénye-kedve szerint a város akármelyik pontján. A Bizottmány elnökeként Pollack Mihály rengeteg tervet engedélyezett, módosított vagy vétózott meg.

A népszerű építész még a budai Várnegyedben is ott hagyta kéznyomát: az 1806-ra elkészült Sándor-palota építésében is fontos szerepe volt, bár a mai napig nincs egyetértés, hogy a terveket is ő készítette, vagy csak az építőmesteri feladatokat vállalta. Valószínű, hogy az épület terveit riválisa, Johann Aman, a bécsi Udvari Építészeti Igazgatóság vezetője készítette, aki a későbbiekben úton-útfélen próbált keresztbe tenni és belepiszkálni Pollack karrierjébe – leginkább akkor, amikor az első pesti vigadó tervezését nem rá, hanem Pollackra bízták.

A Vigadó nyitóbálján állítólag 1828-an voltak, és mivel ez volt a 30-as években Pest egyetlen koncertterme, a kor olyan nagy nevei kápráztatták el a közönséget, mint ifj. Johann Strauss, Liszt Ferenc és Erkel. A Duna partján álló épületet ne keressük, még az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején elpusztult, ugyanis a várat megszálló osztrák csapatok szétlőtték Pest ágyúzása közben.

Összesen 200 épület tervezésében és kivitelezésében vett részt, ezek nagy része mára eltűnt vagy a háborúk és a városrendezés áldozatává vált, ma már csak körülbelül 50 épülete maradt meg nagyjából eredeti állapotában, például a Ludovika. A tervezés előtt külföldi tanulmányútra ment, ahol leginkább a bécsújhelyi akadémia épületét tanulmányozta, hazatérése után pedig a megszokottnál is hamarabb készült el a tervekkel. 

Legjelentősebb épülete egyértelműen a Palotanegyedben található Magyar Nemzeti Múzeum. Ennek ötlete már az 1800-as évek elején felmerült József nádorban, de csak 1836-ban, Pollack többszöri közbenjárására hoztak róla döntést. A 10 éven át tartó, komoly munka akkor egy nagyon friss és modern épületet eredményezett. A homlokzat timpanonján Pannónia nőalakját, mellette a Dunát és a Drávát szimbolizáló alakokat látjuk. A múzeum főlépcsőházának falait pedig Lotz Károly és Than Mór freskói díszítik. 

A középületek mellett városi palotákat, bérházakat, vidéki kastélyokat és egyházi épületeket egyaránt tervezett és kivitelezett, dolgozott a Festeticsek dégi kastélyán is, és a család Zrínyi utcai palotáját is ő tervezte. A 19. századi Pest minden jelentősebb építkezéséből kivette a részét, azonban az 1840-es évektől visszavonult a munkától. Még beadott egy tervet az Országház lehetséges épületére, azonban a nemzetközi tervpályázaton már valószínűleg nem indult el. Pest ma is imádott klasszicista jellegét elsődlegesen neki köszönhetjük.