Makkai Balázsnak pár éve felesége, Réka vitt haza egy kovászos kenyeret a Pékműhelyből. Mint mondja, instant szerelem volt, két érzés kavargott benne – hogy lehet valami ennyire finom, és miért verték át eddig a bolti kenyerekkel? Ahogy az a mesében és a kovászos pékekkel lenni szokott, elkezdett otthon a kenyérrel kísérletezni, és érlelődött a gondolat, hogy korábbi hivatását hátrahagyva ezzel szeretne foglalkozni. A gondolatot tett követte, egy idő után már nemcsak kovászos kenyeret készített, hanem hajtogatott vajas, kevert és kelt tésztákkal kísérletezett, idén tavasszal pedig feleségével együtt megnyitották a Megszegett Ígéret nevű pékségüket Újbudán, a Csonka János tér mellett.
A név két dologra utal – egyrészt arra, hogy a bolti kenyerek gyártásával a pékek valahol megszegik az ígéretüket, illetve arra, hogy a kovászos kenyér maga ígéret, amit a vásárlóknak otthon bizony meg kell szegni.
Környéki lakosként úgy érezték, Újbudának erre a részére nagyon elférne egy (kettő, három, négy) tisztességes pékség, ahol jó minőségű kovászos kenyereket és kiváló péksüteményeket kínálnak. Ehhez tartják magukat azóta is: a kínálat nem nagy, általában 10-15 féle péktermék kapható náluk, a sor az üzlet előtt viszont konstans, nyitástól zárásig nem nagyon találunk olyan időpontot, mikor pár percet ne kéne várakoznunk az üzlet előtt.
Jelenleg Balázs mellett 2 pék dolgozik – egyikük, Hanzi Réka a nor/ma-ban dolgozott korábban, és sokat segített a Megszegett Ígéret koncepciójának kialakításában – napi 3 állandó, és egy napi kenyerük (850 Ft) van. A pultban minidg találunk többféle csigát (390-500 Ft) – ebből is van hagyományos és újító is, most a kedvenc kakaós és fahéjas mellett épp a pisztáciás és a mákos-szilvalekváros volt a soros. A bagett és a zsemle állandó, ahogy mindig találunk buktákat 2-3 ízben, sós pogácsát, és valamilyen pitét vagy quiche-t, valamint 1-2 kevert tésztából készült sütit. Az alapanyagokra kiemelt figyelmet fordítanak, és ez nem csak a kenyerekre igaz. A Kukutyin Műhelyből érkezett liszt alap, de a leveles pékáruhoz is a legmagasabb minőségű vajat használják. Ezt érezni is a végeredményen: amellett, hogy a töltelék mennyiségét pont tökéletesre kalibrálták, a tészta is roppanós, levelekre szétesős, van formája, nem hajlik minden irányba.
A két legnagyobb kedvencünk ennek ellenére a pogácsa és a bukta volt. A pogácsa küllemre inkább az iskolai büfés nagyobb darabokra hasonlít, mint a nagyi apró kis pogijaira, állagra viszont párját ritkítja. Szintén házi leveles tésztából hajtogatják, ezer rétegre szedhető szét, és hát megragadta a műfaj esszenciáját: vajjal készül, így aztán semmilyen üzemi vagy spórolós módszerrel készült társa nem kelhet versenyre vele. Elég méretes darab, de ha arra járunk, érdemes bekukkantani, mert a pogácsavég-kóstolónak addig nincs vége, míg el nem fogy, és a roppanósra sült kis falatok szintén kenterbe verik a műfaj legtöbb versenyzőjét.
A bukta – a magyar pékségek must have sorkatonája, ami általában a legnagyobb igyekezet ellenére is tömött marad – tésztájával hosszasan kísérleteztek, végül a bele kerülő krumpli adta meg a kulcsot ahhoz a pillekönnyű végeredményhez, amit a pultban prezentálnak nekünk. Hogy áfonyás, szilvás, vagy erdei gyümölcsös töltelék van aznap soron, az a véletlen műve, de ne hagyjuk ki semmiképpen.
A remek pékáruhoz igényes kávé is passzol – ez Réka érdeme, aki nagy szerelmese a fekete nedűnek. Olaszos közép, és újhullámosabb, világosabb pörkölésű kávét is kérhetünk elvitelre, de akár a bolt előtti pici padon is elfogyaszthatjuk a sütink mellé. A fix olasz, közepesen pörkölt kávé mellett most az Impresso Micro Roastery brazil-kolumbiai közepes, és ruandai világos pörkölésű kávéját tartják. Réka azt mondja, nem akarnak sem a hagyományos, sem a specialty kávé irányába elmozdulni, középen vannak, a lényeg pedig, hogy a fix kávé mellé mindig lehessen választani valamit, ami csak vendégszereplőként van a kávék között.
A pékáru és a kávé mellé egy polcról kistermelői kiegészítőket is vásárolhatunk, a Tunki-Tunki és a Mislenyi Ízműhely termékei mellett ízesített hazai vizet és szörpöket is találunk a kínálatban. És természetesen pár palack bort is különböző válogatott pincészetekből, mert ars poeticájukat –„Kenyér és bor nélkül fázik a bujaság” – nemcsak a kirakatüvegre írták ki, hanem élik is.
