Több mint öt éve már, hogy három fiatal művész, akik évtizedek óta barátok voltak, gondoltak egy merészet, és megnyitották a Sáo-t. A Sáo új színfolt volt a városban, mert bár ázsiai étterem és kifőzde bőven akadt már Budapesten, de a három barát helye azt mutatta be, hogy milyen a fiatal Ázsia, ahol egyszerre tisztelik az évezredes hagyományokat és emelik be a modern elemeket a konyhába. Hogy a kivitelezés is olyanra sikerült, mitha Hanoi hipszter negyedébe járnánk, az csak hab volt a tortán, nem csoda, hogy a Gozsdu-udvar vendéglátó helyei közül talán egyedül a Sáo-nak sikerült, hogy helyiekkel, és ne turistákkal legyen tele.
Az eredetileg textilművész Phuong, a designer Tuan és a fodrász Tao következő projektje a Khan volt Újlipótvárosban – itt egy kicsit letisztultabb formában mutatták be azt, amit szerintük a vietnami és a kínai konyháról még tudni érdemes. A hangulat és a kínálat itt is idézte a Sáo-t, de érezhető volt, hogy ez egy újabb állomás, egy nyugodtabb, otthonosabb formája annak a gasztronómiának, amit a Gozsduban képviseltek.
Ennek a triónak a harmadik állomása a héten megnyílt Quí – jelentése kedves, becses – ami úgy mutat újat, hogy közben tökéletesen felismerhető rajta Phuongék kézjegye. Mint mondják, a Sáo a fiatalságuk, szerelemből nyitották, nagyon hittek benne, és mindent energiát beletettek, amit az ember a húszas éveiben bele tud tenni egy szerelemprojektbe. A Khan nem véletlenül nyílt Újlipótban – mindhármuk otthona a környék, így a második egység egy sokkal nyugodtabb hely lett, míg a Quí-t viccesen úgy jellemezték, hogy ebben benne van az ő öregedésük is.
A Quí enteriőrje egy keleti pagoda mintájára készült, annyira letisztult, hogy a nyers kő és fa színeket csak itt-ott tarkítja a keleti szentélyeket jellemző arany szín. A spirituális hangulatot erősíti a Quí enteriőrjének legfőbb eleme, a XIX. századi, fából faragott, méteres, aranyozott Buddha-szobor, amely a fő helyen áll, belépéskor azonnal szembe találjuk magunkat vele. A Quí belsőjének kialakításában oroszlánrészt vállaló Tuant a helyiség belmagassága ugyanis a gyerekkori pagodalátogatásokra emlékeztette, így ez lett az új hely fő motívuma.
Phuong szerint, még ha viccesen hangzik is korosodást emlegetni a harmincas éveikben járó embereknél, az idő múlásával az ő életükben is egyre fontosabb a spiritualitás és a vallás – ezt a fajta érettséget és lelki felnövést szerették volna kifejezni a Quí enteriőrjével. A lokáció választása, az V. kerület közepe is ezt a fajta komolyságot hivatott tükrözni.
A korábbi két egységgel ellentétben, ahol főleg a vietnami és a kínai konyha volt fókuszban, a Quí-ban egy nagyon erős thai vonalat is találunk a vietnami mellett. Egyelőre egy induló étlapjuk van, tesztelik a konyhát, de később a kínai konyha is képviselteti majd magát a fogások között. A thai fogásokat két részre lehet osztani, vannak a nagy klasszikusok, amit minden kifőzdében megtalálunk, és vannak olyan helyi különlegességek, amit egy Phuken eltöltött hét után sem biztos, hogy megismerünk. A kísértés erős, de abszolút ajánlott az unalomig ismert ételeket is kikérni, hiszen garantáltan egy egészen új oldaláról mutatják be nekünk őket.
A jól ismert és az újdonság között áll félúton a kuay tiew tom yum (2890 Ft-tól). Ahogy a neve is mutatja, a tom yum közeli rokona, de itt a pho levesből ismert rizstésztával kínálják. Tuan szerint ez a leves Thaiföldön, főleg Chiang Mai környékén népszerű, mégis ritkán teszik étlapra. A curry jellegű, illatos, gazdag ételben a rizstésztán kívül gomba, cukkini, citromű, lime-levél, koriander és újhagyma van, na meg a titkos alappaszta, amit minden esetben saját recept alapján, helyben készítenek, úgyhogy garantáltan elkerüljük majd a thai éttermek kommersz currypaszta ízét.
Az előételként és főételként egyaránt kiváló nam tok (3850 Ft) noha erőteljesen húsközpontú, a friss fűszernövények miatt kiváló nagy melegben is. A vaslapon közepesnél kevésbé átsült vékony hátszíncsíkok mentával, korianderrel és újhagymával érkeznek, lime-mal vastagon lelocsolva, üde, frissítő, intenzív fogás.
A xoi chien sen (3850 Ft) ugyanígy értelmezhető közös előételnek, ha megosztjuk, és főételnek is, ha egyedül esszük. A gyönyörű virág formájú étel alapja a sült ragacsos rizs, a különleges ízhez pedig a darált sertéshús, a pirított hagyma, a fafülgomba és a mogyoró járul hozzá. Na meg az enyhén csípős, mogyorós, laza szósz, amibe a letört, sziromszerű falatkákat tunkolhatjuk.
A pad thai (2790 Ft-tól) nagy klasszikus, de mint mondtam, erősen ajánlott a Quí-ban megkóstolni, főleg azért, mert Thaiföld nemzeti ételéről mindenkinek van tapasztalata, így ez egy tökéletes pont, ha össze akarjuk vetni az átlagot a Quí-val. A tészta ragacsos, de nem tapad össze, a pad thai szószba pedig bőven jut a tamarindból, így első kóstolásra érzősik, hogy itt az édes-savanyú ízt nem cukorral és citromlével érték el, hanem azzal az izgalmas hüvelyessel, amivel eredetileg kellene.
A vietnami vonalra átnyergelve megkóstoltuk a Quí bun cha-ját (2990 F) – a Hanoi klasszikusának számító tésztás-húsos egytál a Khanban is kapható, de itt egy más receptet használnak, lévén ez egy tipikus „ahány ház, annyi szokás” étel. Phuongtól megtudjuk, hogy ha igazán autentikusan akarunk lenni, a grillezett császárhúst először a halszósz alapú nuoc chám szószba áztatjuk, és csak utána borítjuk rá a tálban maradt rengeteg friss fűszernövényre és rizstésztára.
Vietnam északi részének tipikus téli étele is megtalálható az étlapon, a com rang dua bo (2850 Ft) tulajdonképpen egy sült rizs, szép adag, apróra vágott marhahússal, és egy pak choy-jal közeli rokonságban álló, savanyított káposztafélével. Bár téli ételről van szó, a savanyított káposztaféle kifejezetten üdítő még kánikulában is.
Ha pedig kánikula és frissítés: a Quí-ban nagyon fontos szerepet kaptak az italok is. Alkohol alig van az itallapon, de ez nem is kap fontos szerepet a vietnami vagy a thai konyhában. A mentes változatok viszont annyira jól sikerültek, hogy tulajdonképpen már akkor is érdemes betérni a Quí-ba, ha nem is vagyunk éhesek, csak valami különlegeset innánk. A limonádék, coolerek és kávék között hiába is keresnénk kommersz megoldásokat, csupa egyedi variációt találunk az itallapon. A ház signature limonádéja a cam quí (1150 Ft) fahéjas-narancsos ízű, Phoung szerint – aki maga készíti nemcsak az italokat, de a beléjük való szirupokat is – ez az ízvilág illik leginkább a Quí atmoszféréjához. A többi limonádé is mind izgalmas, helyi alapanyagokból készül, a mangós cooler (1490 Ft) pedig a thaiföldi utcákon fillérekért kapható mangóshake-eket idézi. Az italok egyedi poharakban érkeznek, és sokat elmond a csapat profizmusáról, meg arról, hogy mennyire figyelnek a legapróbb részletekre is, hogy a ház limonádéjának pohara, melyet Vietnamban készítettek, a szerzetesek ruhájának színeiben pompázik, a Quí alapkoncepciójára utalva.
A Quí egy minden ízében profi, utolsó részletekig kidolgozott hely, legyen szó a belsőről, az étlap koncepciójáról, az ételekről, vagy az italokról. Tao szerint a gasztronómia olyan, mint a nyelv, folyton változik, alakul. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen a hagyománytisztelő, innovatív, modern ázsai konyha, akkor a Quí-ban biztosan választ kapunk az összes kérdésünkre.
