Az eléggé ebek harmincadjára hagyott terület már évtizedek óta inkább csak a botrányok szereplőiként bukkant fel – a szórakozóhelyek illegális teraszépítései és az örökségvédelem közötti pereskedések kapcsán. Bár 2016-ban a Miniszterelnökség kiírt a Gellérthegy funkcionális rendezésére egy pályázatot, amelyen mindenki indulhatott az ötleteivel, de ez is elég felemás sikert hozott, volt ott barlangvasúttól élményfürdőig minden. A tervek egy része az „engedjük el” jegyében leginkább a helyiek rekreációs céljaira és a turisztika céljaira alakítaná át a helyet, míg a másik felük szoros kapcsolatot tart valamelyik korábbi, a nemzeti emlékezethelyre való kialakításhoz kapcsolódó törekvéssel, vagy a nemzetieskedő hagyományhoz való visszanyúlás.
A nemzeti mitológiai térbe már nagyon korán, a 11. században kitüntetett szerepe lesz a hegynek, Szent Gellért vértanúságának helyszíneként. De a legfontosabb, a diskurzust máig meghatározó ötlet Széchenyi tollából származik, aki szerint egy nemzeti panteon funkcióját betöltő Üdvleldét – Walhallát – kellene építeni a nemzet nagyjai számára. (Erre voltak tervei a századfordulón Medgyaszay Istvánnak és a közelmúltban Makovecznek is.) Helyette a szabadságharc bukása után az amúgy tényleg praktikus katonai támaszponton felépült a Citadella, „a magyar Bastille”, amelyet csak a századfordulón demilitarizáltak, de egészen a Kádár-kori 60-as évekig nem találtak neki új funkciót, amikor is szállodává alakították, éttermekkel, hogy a rendszerváltás után újra elinduljon a kallódása.
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a Citadella elé 1947-ben felhúzták azt a Felszabadulási emlékművet, Budapest ikonikus szobrát, amely oly sokak szemében a szovjet elnyomás szimbólumává is vált. Így érthető, hogy a hegytető városképileg meghatározó szerepe és szimbolikus túlterheltsége mellett a nem egyértelműsített jelentésmezők és a speciális karaktere miatt nehezen hasznosítható Citadella épülete komoly mentális és szakmai kihívások elé állítja azt, legyen az építész, politikus vagy történész, aki valamit szeretne kezdeni a helyszínnel.
A mostani kormánydöntés értelmében a magyarság szabadságküzdelmeire emlékező múzeumot alakítanak ki a Citadella épületében, és rendezik, parkosítják a környékét is a Várkapitányság és Fodor Gergely kormánybiztos irányította kiemelt kormányzati beruházás keretében. A fejlesztések első üteme 2022-ig tart, az állapotfelmérési, régészeti és tervezési munkák után a Citadella belső udvarának és a külső falaknak a felújítása indul meg.
A kiállítást a második ütemben 2023-ig valósítják meg, az előkészítő munkát történészekből és szakértőkből álló testület is segíti. Az mindenképp fontos és üdvös, hogy egy, a turisták által is ennyire frekventált helyen 21. századi állapotok uralkodjanak, a kilátásban való gyönyörködésen túl értelmes szabadidős tevékenységeket kínálva, valamint végre méltó nemzeti kontextusban kerüljön a helyszín történeti múltja, ám ez utóbbi jócskán rejt magában buktatókat is, amennyiben az önkényesen szelektált nemzetieskedő hagyományhoz való visszanyúlás történik meg.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
