Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten, hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.
Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán. Sportpályafutását 1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be.
A zenéhez is értett, énekelt és gitározott, a 2012-es londoni olimpiára készült Olympia mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt. 1985-ben Popej szerepét játszotta Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmjében. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.
Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első "alternatív" kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok "védőszentjéről" nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve.
A hely tulajdonképpen egy időhurok volt Nógrádi ropival, vegyes közönséggel és jókedvvel, bőséggel, amely túlélte nemcsak a rendszerváltást, hanem a Belső-Erzsébetvárosban berobbant turisztikai fellendülést is. Rántott húsos szendvicsei vigaszt nyújtottak az eltévelyedett bulizóknak, árai a vékony pénztárcájú diákoknak. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be, Wichmann Tamás azzal indokolta a döntést, hogy 70 éves korára elfáradt a vendéglátózásban, és inkább eladta a saját tulajdonában lévő üzlethelyiséget.
Wichmann Tamásnak népes családja, hat gyermeke és számos unokája van; életéről, karrierjéről a Magyar Lapát címmel portréfilm is készült, amit az alábbi linken lehet megtekinteni:
