Azt tudjuk, hogy „újgenerációs” épületek lesznek a Dürer területén, és szerencsére nem is bontanak le minden épületet, már csak azért sem, mert a Dürer Kertnek korábban otthont adó épületek műemlékvédelem alatt állnak. Vajon ezek történetével, egykori funkcióival tisztában vagyunk? A területen egykor zárda, iskola és egy templom is állt, az 50-es években pártfőiskola lett belőle, melynek medencéjében állítólag Kádár János rendszeresen úszott, a rendszerváltás után pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karának nyelvszakjai működtek itt, igaz, egy részük új épületekben.
Az 1800-as évek végén még egészen máshogy festett az Ajtósi Dürer sor és a Zichy Géza utca közötti terület. Se szórakozóhely, se rendezvényközpont, se irodák nem voltak még, sőt, épület is kevesebb volt, ellenben több volt a zöld. A koncertekre vagy épp zenekari próbákra járó fiatalok helyett 120 éve itt nővérek és kisiskolások éltek: 1883-ban alapított a területen iskolát a Sacré Cœur-rend, vagyis a Szent Szív Társaság.
A Szent Szív Társaság egy római katolikus női szerzetesrend, a közösséget Barat Szent Magdolna-Zsófia alapította 1800. november 21-én Párizsban, a jezsuita rend női testvérrendjeként. Szolgálatuk legfontosabb célja a nevelés volt, a világiak mellett a szegény gyerekek elemi iskolai oktatását is felvállalták, bentlakásos leányiskoláikban a növendékeket magas szintű oktatásban részesítették. A rend magyarországi letelepedésében nagy szerepe volt Győry Teréz grófnőnek – aki a budapesti Jézus Szíve-templom építésében is tevékenyen részt vett – és Esterházy Marianna grófnőnek, aki egykor Szent Szív-növendék volt.
A rend éppen akkor jelent meg Budapesten, amikor az országban az oktatás és intézményeinek modernizálása zajlott, egyre nagyobb szerepet kapott a polgári fejlődés. Ugyanakkor a katolikus egyház továbbra is óvodákat, iskolákat alapított, ebbe a törekvésbe kapcsolódott be a Szent Szív Társaság is. Első budapesti intézetük a Városliget peremén, egy István úti (ma Ajtósi Dürer sor) telken, abban a villaépületben jött létre, ahol Deák Ferenc utolsó nyarát töltötte.
„Az akkor még elhagyatott István-uton egy kis villát vettek meg, éppen azt, ahol a haza bölcse, Deák Ferenc életének utolsó napját töltötte s csendben, zajtalanul kezdették meg működésüket. Kicsiny volt a hajlék, de éppen elég arra, hogy az az erős szeretet, melynek ott oltárt emeltek, megkezdhesse győzedelmes pályafutását. Másfél évtizednek sem kellett elmúlnia s ma mára Szent-Sziv-Társaság budapesti szerzetházának a kor legkövetelőbb igényeinek is megfelelő, kényelmes, pompás nevelőintézete van” – áll egy, az Alkotmány 1900 decemberében megjelent cikkében.
„Az akkor még elhagyatott István-uton egy kis villát vettek meg, éppen azt, ahol a haza bölcse, Deák Ferenc életének utolsó napját töltötte s csendben, zajtalanul kezdették meg működésüket. Kicsiny volt a hajlék, de éppen elég arra, hogy az az erős szeretet, melynek ott oltárt emeltek, megkezdhesse győzedelmes pályafutását. Másfél évtizednek sem kellett elmúlnia s ma mára Szent-Sziv-Társaság budapesti szerzetházának a kor legkövetelőbb igényeinek is megfelelő, kényelmes, pompás nevelőintézete van” – áll egy, az Alkotmány 1900 decemberében megjelent cikkében.
A villa átalakítását és a későbbi bővítéseket is Pucher József tervezte. Az iskolának jó híre volt, ráadásul a Városliget közelsége és a parkos terület miatt a szülők ideális környezetnek gondolták gyermekeik oktatására, éppen ezért hamar kinőtték a Deák-villát, és megindult az új épületszárnyak tervezése.
„Gimnáziumunk bővülése folytán a VI. osztály felszereléséről kellett gondoskodnunk. Szép, tágas tanterem sorakozott a többi mellé. – A tanári és ifjúsági könyvtár több értékes szakmunkával és szépirodalmi művel gyarapodott. A természet-tudományi tárgyak tanításához hozzájárultak az új szertári beszerzések. – Bentlakó növendékeinket sok kellemes meglepetés érte. A kedves, fehérfüggönyös hálófülkék mindegyikében kagyló hideg–meleg folyóvízzel áll rendelkezésükre. Fehér ajtók és ablakkeretek, a legmodernebb padlóburkolat egészíti ki a legkorszerűbb igényeknek is megfelelő felszerelést. – Az intézet kertje is megújult. Vagy 100 új kis fa, 25 törpefenyő érdekes növényzetű sziklakért növeli szépségét és szemléltető értékét” – áll az intézet 1937-es értesítőjében.
„Gimnáziumunk bővülése folytán a VI. osztály felszereléséről kellett gondoskodnunk. Szép, tágas tanterem sorakozott a többi mellé. – A tanári és ifjúsági könyvtár több értékes szakmunkával és szépirodalmi művel gyarapodott. A természet-tudományi tárgyak tanításához hozzájárultak az új szertári beszerzések. – Bentlakó növendékeinket sok kellemes meglepetés érte. A kedves, fehérfüggönyös hálófülkék mindegyikében kagyló hideg–meleg folyóvízzel áll rendelkezésükre. Fehér ajtók és ablakkeretek, a legmodernebb padlóburkolat egészíti ki a legkorszerűbb igényeknek is megfelelő felszerelést. – Az intézet kertje is megújult. Vagy 100 új kis fa, 25 törpefenyő érdekes növényzetű sziklakért növeli szépségét és szemléltető értékét” – áll az intézet 1937-es értesítőjében.
A bentlakásos diákok számára felépült egy belső iskola, míg az eredeti épületben a hatosztályos, külső elemi iskolát működtették, ahol a szegények ingyen tanulhattak – ez adott később otthont a Dürer Kertnek is. A bővítéssel együtt a területen egy román stílusú templom is épült, Bernhardt Győző tervei alapján, ennek tornya ma már nem áll, terei a mai napig üresen, kápolnarésze pedig befalazva áll. A Dürer Kert terei és kertje persze sokunknak ismerős, ugyanakkor azt kevesen tudjuk, hogy a fogadóterében egykor tornaterem volt.
Hol a szülők, hol a hatóságok kérésére az évek során az iskola képzése változott: itt jött létre Budapest első katolikus leánygimnáziuma 1914-ben, amely 1936-ban felvette a Philippineum nevet az amerikai Sacré Cœur-közösség alapítójának tiszteletére. A 40-es években nyelvmesternőképzőt indítottak, a II. világháború alatt több száz zsidó gyermeket fogadtak be és mentettek meg. Az iskola és a rend működésének végét az egyházi iskolák államosítása jelentette, a gyerekeknek megtiltották a bentlakást, az apácákat elküldték, sokan az országot is elhagyták.
Az iskola 1948-ban az állam tulajdonába került, majd 1950-ben bezárták, helyén az MSZMP Politikai Főiskolája jött létre, ahol a rendszerváltásig a „marxista tudomány” elmélyítése volt a cél. Egészen a 70-es évekig még megvolt a nagyobb, parkos terület, azonban a felhasználó ekkor újabb fejlesztésekbe kezdett: uszodát, tornatermet, könyvtárat és kollégiumot emeltek. Az új épületekbe a rendszerváltás után az ELTE BTK egyes tanszékei kerültek, majd a 2000-es években a területen megjelent a Dürer Kert, a Keleti Blokk, a stúdiók és a próbatermek.
