kultúra

szerkesztés

„Próbálok pozitív maradni, és várom ennek az egésznek a végét” – Törőcsik Franciska-interjú

Szerzők

  • Wágner Gábor

2020. 12. 16. 9:16

A különleges szépségű színészt láthatjuk tévésorozatban és filmeken, amikor épp nincs korlátozás, akkor színházban is, és a hangjával is gyakran találkozhatunk, merthogy elég sokat szinkronizál. Törőcsik Franciska a fiatal színészeink egyik legtehetségesebbje, aki évek óta szabadúszó, és akivel most azért is beszélgettünk, mert ő a Highlights of Hungary egyik nagykövete.

We Love Budapest: Idén is te vagy a Highlights of Hungary egyik nagykövete. Mit jelent számodra ez a megtisztelő pozíció, és miért találod támogatandónak a kezdeményezést?
Törőcsik Franciska: 
Még 2018-ban kezdődött az egész. Akkor jelölték az Utas és holdvilág című előadásunkat mint az előző év egyik kiemelkedő teljesítményét. Részt vettem a díjátadón, így ismertem meg a kezdeményezést, fontosnak és egyedülállónak találtam. A mostani világra nagyon jellemző a verseny. A Highlights of Hungary esetében viszont nincsenek kategóriák, ezért a versenyhelyzet zárójelbe kerül, de mégis figyelmet kap az összes benne szerepet kapó projekt. Ez nagyon szimpatikus volt. Az is kifejezetten tetszett, hogy itthon sokszor negatívan állunk bizonyos dolgokhoz, ám ez a díj pont arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy milyen sok értékteremtő teljesítmény van Magyarországon, ami motiválhat bennünket. Van mire büszkének lenni. 

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

WLB: Amikor válogattad a jelölteket, volt bármilyen személyes nézőpontod vagy koncepciód, ami ezt meghatározta? 
T. F.: 
Idén megkérdeztem néhány szociálisan érzékeny barátomat, azokat, akiknek szélesebb a látókörük, mint nekem, hogy ők kiket ajánlanak a figyelmembe. Ez sokat segített, mert rengeteg jó ötletet kaptam tőlük. De egyébként is számtalan izgalmas projektre bukkantam. Bőven volt miből válogatni. A Highlights of Hungarynek van egy kódexe, amiben le vannak fektetve bizonyos szabályok, amiknek mindenképpen meg kell felelni. Például hogy legyen a jelöltek között diverzitás, mert akkor igazán széles spektrumú tud lenni a végső, 55-ös lista. A kódex szabályain túl nem volt különösebb koncepcióm, szerintem a tíz jelölő nagykövet esetében a szubjektivitás is fontos tényező. Az idei listámon olyan jelöltek szerepelnek, akiket és amelyeket különösen fontosnak tartok kiemelni.
 
WLB: A válogatáson és a jelölésen túl van még bármi feladatod? Például miután díjazzák a jelöltedet, van a részedről utánkövetés, hogy mihez kezd az elismeréssel?
T. F.: 
Az egész csapat szeretné, ha a nagyköveti pozíció évről évre egyre nagyobb együttműködést vonzana magával. Ez a folyamat már tavaly elindult, és idén még nagyobb hangsúlyt fektet rá a Highlights. Például készülnek majd filmek a jelöltekről, akiknek így a díjátadó után sem engedjük el a kezüket, sőt az lenne az izgalmas, ha a jelöltek és a nagykövetek egymás között is megtalálnák az együttműködés lehetőségét, mint ahogy ez velem és Mádai Viviennel vagy Prieger Zsolttal is előfordult. 

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

WLB: Prieger Zsolttal (Anima Sound System) azóta több irodalmi estetek is volt, például Szerb Antal-, Térey János-, jövőre pedig Pilinszky János születésének 100. évfordulójára készültök egy előadással. Milyen a közös munka?
T. F.: 
Idén már negyedik éve vagyok szabadúszó, ami egy hosszabb folyamat eredményeként alakult így. Szerettem volna szabadabban megválogatni a feladataimat. Persze azért ez egy olyan szakma, hogy nem az van, amit én akarok, hanem megtalálnak bizonyos lehetőségek, melyek közül van, amivel élek, van, amivel meg nem. Szerencsére nagyon szerteágazó mindaz, ami rám talál. Csak nyitottan kell hozzáállnom. Zsolttal is így alakult ki köztünk az együttműködés. A Térey-előadás a friss produkciónk, ami egy igazán különleges műsor lett, nemrég Szombathelyen játszottuk egy streamelőadás keretén belül. És ha már ott jártunk, és mivel épp készülőben van egy új Anima Sound System-lemez, ezért egy közös dalon is elkezdtünk dolgozni. Nagyon örülök ennek a felkérésnek, mert a dal nagyon szép, meg persze azért is, mert egy olyan formációról van szó, amelyiknek régóta rajongója vagyok. Nagyon inspiráló, hogy most együtt zenélhetünk.

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

WLB: Korábban szerepeltél zenés darabokban? Komfortos számodra az, hogy kiállsz a színpadra és énekelsz? 
T. F.:
Székesfehérváron voltam négy évig, amelynek csodálatos társulata volt akkor és van ma is. Mivel ez egy vidéki színház, ezért az egész város ízlését ki kell szolgálni, felléptem én is mindenféle darabban, Shakespeare-től kezdve Dosztojevszkijon át a zenés előadásokig. Voltam Kölyök A padlásban meg primadonna a Csókos asszonyban, úgyhogy énekeltem már színpadon párszor. Az utóbbi pár évben megtalált néhány zenei projekt is: volt közös lemezünk a Halper Experimenttel, közös dalunk a Lóci játszik zenekarral, illetve a tavaszi karantén alatt Balogh Borsával készítettünk egy kislemezt. A zenéléssel-énekléssel is úgy vagyok, mint a színházzal: ha jön egy lehetőség, és tetszik, akkor élek vele.

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

WLB: Visszakanyarodva egy kicsit Térey Jánosra. Ő Debrecenben született, ahol volt egy nagy idolja, Sajó István, aki a város életében fontos szerepet tölt be a mai napig, és akiről többször is írt. Neked viszont ő az egyik dédapád. Mesélnél egy kicsit róla?
T. F.: 
Igazi világlátott ember volt. Az 1920-as években kiment Amerikába, ahol New Yorkban felhőkarcolókat tervezett, Miamiban pedig lakóházakat. De mivel nagyon hiányzott neki a hazája, Debrecent pedig különösen szerette, ezért az 1930-as években hazaköltözött, megismerte a dédanyámat, összeházasodtak. Közben pedig megtervezett jó pár épületet városszerte, melyek később emblematikussá váltak. Legendás életút az övé, Debrecenben sokan ismerik a nevét. Térey János is rábukkant, cikkeket írt róla, és részben neki köszönhető az is, hogy kiállítás nyílt róla és a munkásságáról a Műcsarnokban, meg az is, hogy Debrecenen túl is megismerték a nevét. A családom másik ágán a nagypapámra szintén büszke vagyok. Ő orvos-feltaláló volt, Veres Jánosnak hívták, és a nevéhez fűződik az ún. Veres-tű. Orvosi körökben ismerik őt főleg és használják a találmányát is. Ők egyébként kortársai voltak egymásnak, és egy időben élhettek Debrecenben is, talán ismerték is egymást.

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

WLB: Most, hogy nincs színház, mivel foglalod el magad? Forgatások vannak azért?
T. F.: 
Forgatások tudomásom szerint vannak, komoly óvintézkedések kíséretében. Eleve szívesen hoznak ide külföldi produkciókat, mert világszínvonalú és ennek ellenére olcsó a magyar filmipari munkaerő. Én nemrég fejeztem be a A mi kis falunk című sorozat következő évadának forgatását. A színház viszont kezd hiányozni. Eddig sem volt könnyű színházi színésznek lenni, de most aztán végképp nem az. Várom már, hogy vége legyen ennek az egésznek, és remélem, hogy lesz pozitív hozadéka is. 
 
WLB: Neked is kevesebb most a dolgod, ellenben több a szabadidőd. Van bármiféle túlélési technikád? Mivel kötöd le a fölös energiákat?
T. F.: 
A tavaszi karantént jobban éltem meg, hozott megújulást az életemben, de talán mert szép időben minden könnyebb. Most nehezebben viselem a bezártságot. Pedig abból a szempontból a kiváltságosok közé tartozom, hogy most is van munkám, szinkronizálok például. A polcomon is sorakoznak a könyvek meg a filmek, amikkel lefoglalhatom magam. Meg tudok itthon edzeni, jógázni is. Ezt az időszakot mindenképp az épülésre, a nyugalomra és a befelé figyelésre szeretném fordítani. De az nem könnyű, hogy nem lehet csak úgy találkozni a barátokkal, hogy nem lehet beülni sehová. Próbálok pozitív maradni, és várom ennek az egésznek a végét.

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

WLB: Budapesten születtél, ezért meg is ragadom az alkalmat, hogy a végén megkérdezzem: mi az, amit nagyon szeretsz a városban és sehol máshol nem találod meg a világban? És olyan van, amin változtatnál?
T. F.: 
Az Aurora Borealis című filmmel rengeteg külföldi fesztiválra eljuthattam. Korábban úgy képzeltem, elsősorban a nyugati világról, hogy ott minden sokkal jobb és szebb. Most, hogy sok helyen jártam már, árnyaltabb lett a kép. Többek között az apró dolgok is felértékelődtek bennem. Például amikor tavaly Torontóban voltam, ahol a mínusz 3 fokot mínusz tizenötnek érzed, az itteni enyhe tél vonzónak tűnt, hiányzott. Vagy amikor a felfoghatatlanul nagy Los Angelesben jártam, megéreztem annak a jelentőségét, hogy milyen jó is metróval gyorsan eljutni A pontból B-be, hogy a város minden szeglete elérhető közelségben van. Budapest a szememben egy gyönyörű város, építészetileg mindenképpen páratlan. Az viszont nagyon szomorúvá tesz, amikor azt látom, hogy ezt nem becsülik meg eléggé, és a régi épületeket ledózerolják, nem értékelik. Ezt nem szabadna hagyni! Inkább meg kellene őrizni a régi értékeinket, vigyázni rájuk, ahelyett, hogy leromboljuk.

Fotó: Hirling Bálint - We Love Budapest

A fotók a Széllkapu park területén készültek.

Hasonló tartalmak

Admin mode