A Kiscelli Múzeum 50 festmény és 70 grafikai lap – köztük most először látható alkotások – segítségével mutatja be Ország Lili életművének egy sajátos értelmezését a Bolyongások című kiállításon. (A fiatalon elhunyt festőnő életéről, amely bővelkedett a tragikus fordulatokban, itt olvashatunk bővebben.)
Ország Lili Oesterreicher Lívia Éva néven született Ungváron 1926-ban, bár jó körülmények között élt a család, gyerekkorára rányomta bélyegét híresen szép, ám szeretetlen édesanyja. A növekvő zsidóellenesség, a II. világháború alatt elszenvedett üldöztetés, majd édesapjának bebörtönzése és halála, amelyről a család csak később szerzett tudomást (a sírját pedig nem találták meg) egész életére kiható traumát jelentett.
Az életműben talán ezért is kap különleges hangsúlyt a múlt, a történelem és az emlékezés kapcsolata, amely a Kiscelli Múzeum kiállításának is főtémája. A tárlat plasztikus képet fest arról is, hogy milyen volt a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban szabad szellemnek, alkotónak lenni. A szűkre szabott keretek között, ahol minden utazásért meg kellett küzdeni, és a nemzetközi modern és kortárs művészet csak egészen szűrt formában jutott el Magyarországra, Ország Lili hét nyelven beszélő és a kabbalától, számmisztikán át minden iránt érdeklődő, ám rendkívül zárkózott művészember volt. A művészeti tendenciákkal diplomata ismerősei és utazásai segítségével is igyekezett kapcsolatot kialakítani. Ez korántsem volt egyszerű feladat, hiszen az 1950-es években külföldön már hivatkozási alapnak számító tasizmust neki például csak egy 1958-ban lejátszott fekete-fehér filmből volt lehetősége megismerni.
Nemcsak szellemi, hanem fizikai tere is rendkívül szűk volt, férjével, majd válásuk után egyedül egy 30 négyzetméteres garzonlakásban élt a Fiath János utca 16. szám alatt, sokszor egy sámlin ülve, a földön vagy az ablakpárkányra támasztott falapon dolgozott, csak 1978-ban, halála előtt néhány hónappal kapott egy tágas műteremlakást a Várban. A szűk személyes tér és szellemi közeg azonban nem akadályozhatta abban, hogy belül szárnyaljon. Életének egyik legnagyobb vágya volt, hogy egyszer majd kifesthet egy templomot, amiről barátainak is beszélt.
A Kiscelli Múzeum Templomterében látható Bolyongások című kiállítás ilyen szempontból is egyfajta beteljesülés. A 18. században épült templom először elvesztette szakrális funkcióját, a II. világháborúban pedig súlyos károkat szenvedett, története így illeszkedik a festőt foglalkoztató problémákhoz, a szakrális és profán, az emlékezés és a történelem kérdésköréhez. A templom Ország Lili számára nem fizikai tér, sokkal inkább egyfajta képzet az ember belső világában. A kiállítás ebben az értelemben a templom fogalma köré épül, azt mutatja be, hogy a festő hogyan emlékezik, és rákérdez a múzeum mint a múlt megőrzését bemutató hely szerepére is.
A zsidóság történetének eseményei a szakralitással keverednek, a túlélő művészt az áldozatokról való emlékezésre sarkalló lelkiismeret olyan fő művek alkotására indítják Ország Lilit, mint a Rekviem-sorozat vagy a De Profundis triptichon. Furcsa ellenpontját alkotják ennek a sötét, misztikus világnak a Bábszínház számára készült báb- és jelmeztervek, amelyek a művész könnyed, humoros oldalát mutatják meg. Színeikkel, bájos formáikkal talán azt is illusztrálják, hogy mit is jelenthetett Ország Lili számára az a védettebb szellemi alkotóközösség, amelynek a bábszínházi munkája kapcsán részese lett.
A Templomtér tengelyében fő műveket látunk, köztük a Labirintus-sorozat elemeit, amely egyfajta összegzés, emlékezés is, visszatekint a művész a saját életútjára. A 48 darabból álló sorozat alkotásakor Ország Lili már kezdetben is nagyobb felületekben, együttesekben gondolkodott, úgy képzelte, hogy ezek a darabok sűrűn egymás mellett, egyfajta falként jelennek meg. A mellékterekben elhelyezett alkotások pedig az alkotói folyamat kerülőire, útvesztőire hívják fel a figyelmet. A tárlaton összességében egy súlyos életmű különleges darabjai mutatkoznak be, csodás összhangot alkotva a Templomtér monumentális környezetével.
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Kiscelli Múzeum)