A 80-as évekre annyira felpuhult a rendszer, hogy az évtized közepén egyszer csak megérkezett hozzánk a 70-es évekbeli Amerika, és heti pár estére beköltözött az ugyanabban az évben megnyitott Petőfi Csarnok falai közé. Ez volt a görkorcsolyás diszkó, ahol a kor legnagyobb tánczenei slágereinek ritmusára rótták a boldog köröket a fiatalok, a legügyesebbek pedig vagány trükkökkel kápráztatták el a többieket.
A görkorcsolya története, meglepő módon, egészen az 1760-as évekig nyúlik vissza. Az őspéldány készítője egy belga származású, szabadkőműves feltaláló, Jean-Joseph Merlin volt, aki elsősorban órákban és hangszerekben utazott, de ezek mellett elkészítette a görkorcsolya prototípusát is. Amikor találmányát a királyi udvarban bemutatta, az eseményt egy váratlannak semmiképpen nem mondható baleset tette emlékezetessé: a görkorcsolyát a lábára felhúzó, vállalkozó szellemű próbakoris egyenesen belerohant egy hatalmas és díszes tükörbe. A görkorcsolya így nem vált azonnal slágertermékké, sőt, arra még jó darabig, bő kétszát évig kellett várni.
A sporteszköz, vagyis a modern görkorcsolya népszerűvé válását két amerikai jégkorongjátékosnak köszönhetjük. Az 1970-es évek elején ők voltak azok, akik az egyik hokiszezon lezárultát követően nyári edzéslehetőség után kutattak, és így akadtak rá a görkorira. Az edzéseszköz azonban egy csapásra megfertőzte egész Amerikát, és divatos hóbort lett belőle.
A csúcs a 70-es évek közepétől a 80-as évek közepéig tartott, és ekkor nyitottak meg az első görkorcsolyás diszkók is. Ezek a jégpályáktól kisebb, fedett, fapadlós termek voltak, ahol a kerek vagy ovális pályán az óramutató járásával ellentétes irányba haladtak a görkorisok, mindezt pedig a hangos diszkózene ritmusára tették. Akkora őrület lett a dologból, hogy még Hollywoodot is megfertőzte. Abban az időben több görkori diszkós film is készült.
Bár a diszkókorszak hanyatlásával a görkoris diszkók is veszítettek népszerűségükből, az őrület azonban már terjedni kezdett, és meg sem állt Nyugat-Európáig. Itt, egészen pontosan Olaszországban, Riminiben találkozott ezzel az akkor még újszerűnek számító szórakozási formával Somorjai Károly (művésznevén Carlo Davinson), aki az akkori budapesti éjszakai élet egyik legmenőbb showmanjének számított. A görkoris diszkót ő hozta el a szocializmusba, egyenesen az éppen abban az évben, 1985-ben megnyitott Petőfi Csarnokba. Nagyon gyorsan vált népszerűvé a hely, de annyira, hogy az eleinte heti egy alkalommal megtartott bulik száma gyorsan felkúszott heti háromra. Majd egy évvel később, 1986 április 13-án ugyanitt megrendezték az Első Országos Görkorcsolyás Diszkótáncversenyt is.
Mint annyi minden mást, úgy ezt a szórakozási formát is elsodorta a rendszerváltás. Mind a PECSA, mind a görkorizás veszített népszerűségéből. Az egykor menő koncerthelyszínt és szabadidőközpontot több évnyi agonizálást követően végül lebontották, a görkorcsolyázás viszont pár év mélyrepülést követően újra menő lett, bár nem elsősorban a diszkóba járók, hanem a városi extrém sport szerelmeseinek körében. Persze azért panaszra nincs okunk, ugyanis a görkoris diszkók emlékét, nagyon úgy tűnik, nemcsak a nosztalgiára hajlamos idősebbek, hanem a múltból ihletet merítő mai fiatalok is ápolják. Egyre-másra tűnnek fel városszerte a lelkes csoportok azzal a nem titkolt céllal, hogy görkoris programokat, például görkoris diszkót szervezzenek, és ha lehet, akkor állandó helyen. A 2019-ben alakult Lifestyle Roller Skating Budapest is egy ilyen csapat.
