Gulyás, lángos, kürtőskalács – ezt gondolják a külföldiek a Sziget Fesztivál legmagyarosabb fogásairól

Nem kérdés, hogy ha valaki meg akar ismerkedni a magyar gasztronómiával, akkor nem egy fesztiválon fogja a legautentikusabb ételeket kifogni. Egy képet azonban mindenképpen lehet kapni róla, és hát, valljuk be őszintén, van az a helyzet – ami egy fesztiválon jó eséllyel befigyel –, amikor egy zsíros, fűszeres, laktató ebéd vagy vacsora minden pénzt megér. A magyar konyha fesztiválosított darabjai pedig általában zsírosak is, fűszeresek is, nehezek is, így aztán adott a boldogság.

A héten kint jártunk a Sziget Fesztiválon, kerestünk pár külföldit, akik a magyar ételeket kínáló bódék között pihenték ki az előző este fáradalmait, és megkérdeztük őket, hogy mi a véleményük az adott ételről, és úgy általában a magyar gasztronómiáról.

Martha és Maria Ukrajnából érkezett, és bár a keleti szomszéd még keletibb csücskéből valók, a magyar konyha nem lepte meg őket annyira, mintha a világ másik végéről érkeztek volna. Mint mondták, ötletszerűen választották ki a Kacsa Kolbász nevű helyet, szerettek volna valami sűrű, laktató, húsos ételt enni, és a buciban tálalt gulyás pont ilyennek tűnt. Mivel a levet pillanatok alatt felszívta az óriási zsemle, így tulajdonképpen egy répás-krumplis-húsos egytált kaptak, amit megpakoltak Erős Pistával is. „Az előttünk álló azt mondta, pikáns lesz. Jó ötletnek tűnt, de kicsit túl sokat raktunk bele.” – mondták. Szerintük: „kicsit fura ez a sok hús így szaft nélkül, a kenyér meg szétázott, és nem túl gusztusos, de az ízesítés amúgy jó. Mikor megkaptuk, túl forró volt ahhoz, hogy együk, mire bele tudtunk enni, eltűnt a lé. Nem nagyon különleges, mi is eszünk hasonlókat Ukrajnában.”

Jessica és Jerome okosabban választottak, tányérban kérték a levest, és paprikakrémmel is óvatosabbak voltak. „Nekünk nagyon ízlik, elég tartalmas, de mégsem fogunk felborulni utána. A hús lehetne kevésbé zsíros is, de szeretjük ezeket a laktató kelet-európai ételeket. Nem voltunk még Magyarországon, de ha visszajövünk, biztos megkóstoljuk máskor is a gulyást” – mondták. Barátaik megígértették velük, hogy a lángost is kipróbálják, de egy napra egy magyar étel elég lesz.

Daria lengyel, de évek óta Münchenben él Michaellel. Én lángosfüggő vagyok – mondja Daria. Tavaly egy nürnbergi food truckon kóstolták először. Tudom, hogy nem túl egészséges, de imádom, hogy forró, zsíros és fokhagymás. És ahogy ráolvad a sajt... nem lehet abbahagyni! Michael kevésbé volt oda a henteskolbászért: túl zsíros, túl fűszeres, még kifliben is nehéz enni. A mustár meg...nem tudom valahogy nem az igazi. Mindegy, egynek megteszi – összegzi.

Másodszor jövök vissza ezért a fura hosszúkás dologért. Nem tudom kimondani a nevét – nevet Mao, aki kürtőskalácsért áll sorba. „Nagyon jó, hogy kívül ropog, belül puha, és olyan forró, hogy alig lehet megfogni. Reggelire kávé mellé is szuper lesz!Nagy különbség szerintem nincs az ízekben, úgyhogy maradok a simánál” – mondja a francia lány, mielőtt elindul a három darab gőzölgő kaláccsal.

Déli szomszédaink, Eva és Eva Horvátországból érkeztek, és nem ez az első Szigetük. Mind mondják, nem azért ültek be ide, mert kifejezetten magyaros ételre vágytak, csak jól nézett ki, amit a többiek ettek. „Így az elején még nem igazán válogatunk, impulzusebéd van. Az utolsó napokban már általában jólesik valami könnyebb. Szerintem ez a kolbász amúgy szuper, nekem bejön, hogy ilyen tocsogós és szaftos, a káposzta meg a mustár is megy hozzá.”

Toby-t az utolsó falatnál kaptuk el, de azt mondta, lehet visszamegy még egy körre, annyira ízlik neki a töki pompos. Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a német flammkuchen és a mi langallónk között, precíz válasz érkezett: „Minden. A németek csak sót és borsot használnak, ez a hús pedig – nem tudom, hogy mivel volt fűszerezve, de – nagyon ízlett. A tészta is vastagabb, ami nem árt egy másfél órás koncert előtt!”