Bár az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a vegetáriánus/vegán helyek száma a fővárosban, a gluténérzékenyekre még mindig csak a pékségek gondolnak igazán. Így érthető, hogy felkaptuk a fejünket a hírre, hogy egy étterem kifejezetten az ő (valamint a laktózt nem fogyasztók) igényeit szem előtt tartva állította össze a menüjét. A Kata Restaurantnak pedig alig egy héttel a nyitás után már bőven akadnak törzsvendégei, ami jól mutatja, hogy valahol hiánypótló az, amit kitaláltak. De a látogatásunk után ki merjük jelenteni, hogy a koncepció mellett ebben szerepe van maguknak az ételeknek is.
Van úgy, hogy egy hely elfárad: idejétmúlttá válik a koncepciója, a gasztroforradalom miatt lábjegyzetté válnak az egykor népszerűnek számító fogások, elkezdenek elpártolni a törzsvendégek. Ezt érezte Bilics Róbert, az egykori Chagall Café alapítója is. De mivel egész életében a vendéglátásban dolgozott, az is egyértelmű volt számára, hogy nem lép a pályaelhagyók útjára, helyette inkább előáll valami újjal.
Több, barátokkal átbeszélgetett éjszaka, valamint körbekérdezős-igényfelmérős tudakolózás után pedig egyértelmű lett számára, hogy bár jó étteremből rengeteg van, a laktóz-, valamint gluténérzékenyekre általában egyik sem gondol – vagy csak egy-egy fogás erejéig; a gondolatból pedig kinőtt a Kata koncepciója.
Róbert elmondása szerint három hónapba telt, míg a már ismert enteriőrt átalakították a jelenlegire, de szerintünk abszolút megérte. Az égetett zománcdíszletek, a meleg tónusú kék csempék, a rengeteg tükrös felület sokkal meghittebbé teszik az összhatást. Mi legalábbis vacsora után is szívesen ejtőztünk még egy kicsit a vendégtérben, pusztán mert jó volt ott ülni – bár hazudnánk, ha nem szólnánk a fogások utáni kellemes teltség-érzetről.
Szezonális gyümölcslevessel indítottunk, házi habfelhővel és pirított mandulával (1450 forint), és nem egy újragondolt fogást kaptunk, hanem „csak” egy mély ízű, hűs és tartalmas levet. Ahogy egyre melegszik az idő, párszor még biztosan vissza fogunk térni érte. Utána viszont úgy döntöttünk, hogy a tradicionális szürkemarha gulyáslevest (1890 forint) vagy a gyömbéres gyöngytyúk consommét (1600 forint) átugorva rátérünk a főfogásokra.
A dijoni kéregben sült lazacfilé (4200 forint) esetében amilyen furcsának hangzott elsőre a hal és a mustár összepárosítása, olyan jól működött végül: a kéreg adott neki egy kiss friss ízt, és külön örültünk annak, hogy rizs-, esetleg krumplivaráció helyett quinoasaláta járt mellé.
A vegetáriánus burger (2700 forint) természetesen gluténmentes bucival, valamint rengeteg füstölt tofuval és friss zöldséggel érkezett. A füstölt lazacszeletek fűszeres sajtkrémmel zöldcitromos salátaágyon (2450 forint) szintén kimelekedőre sikerült.
Bár a három hónapig érlelt bélszín libamájjal, zöldborsó habbal, rozmaringos újburgonyával (7900 forint) vagy a rántott tanyasi csirkemell, házias uborka salátával, és párolt jázmin rizzsel (3100 forint) is incselkedett velünk, már csak egy-egy levezető desszertre volt erőnk.
A ház somlói galuskája (1450 forint) és a csokoládéfondant vaníliasodóval és pirított pekándióval (1800 forint) is jó választásnak bizonyult; mindkettő hiba nélkül képviselte a „klasszikus” iskolát. Utóbbival kapcsolatban kiemelték, hogy még nem tudták teljesen „laktózmentesíteni”, így ha valaki még a legkisebb adagra is érzékeny, érdemes lehet másikat választania. Minden mást viszont abszolút nyugodtan fogyaszthatnak a már említett két összetevőre érzékenyek is. Az 1450 forintos ebédmenü egyébként részben à la carte fogásokból, részben pedig kizárólag ilyenkor kóstolható tételekből áll, és hetente változik.
