A felújítás tervei szerint a cél az volt, hogy egy jóval zöldebb, fákkal, füves területekkel beültetett, az új utcabútorokkal, szökőkúttal egy kedvelt találkozási csomópont legyen. Mivel az átadó után még gyorsan visszatették a kordonokat, kevésbé tudtuk átélni, milyen is lesz a véglegesen elkészült tér, de pár pozitív és kevésbé kellemes dolog így is jól érzékelhető volt.
A korábbi, kaotikus állapotok helyén valóban egy rendezettebb környezet lett, rengeteg dizájnos és praktikus paddal, amivel eléggé beletrafáltak a járókelők igényeibe, mert már most rengetegen ücsörögtek kint, akár a közelben vett ebédjeikkel vagy csak pihenésképp. Jó megoldás, hogy vannak támlás utcabútorok is az idősebbeknek, és mindenfélé “szerteágazó” modellek is, amelyeken ezernyi formációban lehet többen is üldögélni.
A füves dombocska is üde színfoltja a térnek, és látszik az igyekezet a fásításra, a több mint 80 elültetett példánnyal, de tény, hogy ezeknek még nőniük kell ahhoz, hogy valódi árnyékot tudjanak nyújtani a még kopár térrészeken.
A teret átszelő bicikliút, és a trolibusz-végállomás megszüntetésével a gyalogosok nyertek hatalmasat, valóban sokkal sétálhatóbb, és kevésbé zsúfolt és veszélyes így a Podmaniczky. A névadónak az emlékművét amúgy áthelyezték a Bajcsy-Zsilinszky út mellől az Arany János utca felőli sarkára, és a tér hátsó felén egy szökőkút is helyet kapott.
Az biztos, hogy a térre jócskán ráfért a felújítás, és az átalakításokkal a funkciója is okosan újra lett gondolva, ami azon is látszik, ahogy az emberek azonnal elkezdték használni. A térkövezés itt jobban sikerült, mint a Vörösmarty téri akadálypálya, vagy a teljesen lelketlen József Nádor tér, a frissen ültetett fácskáknak meg nagyon drukkolunk, hogy túléljék a szezont.
