A Hársfa és a Szövetség utca között húzódó árnyas közön alig pár perc alatt végig lehet(ne) sétálni, de sokat veszít az, aki csak úgy átrohan a Barát utcán. Ami elsőre feltűnik, az nemcsak a kellemesen széles utca és a már lombosodó fák, hanem az egységes, modern arculat, ami miatt „mini Újlipótvárosként” is emlegetik az eklektikus VII. kerületi bérházrengetegben.
Az utca szabályozása 1935-ben történt meg, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ekkor rendelte el a mindkét torkolatánál, a Hársfa és a Szövetség utca felé is kiszélesedő, zártsorban beépített utcácska megnyitását. Jól látszik ennek a rendeletnek a nyoma Budapest 1912-es kataszteri térképsorozatán is, ahol utólagos, ceruzás bejegyzésben hivatkoznak a módosításokra.
Az utca egységes képét nemcsak a házakra jellemző modern stílus adja, de tömegük is hasonló, mind háromemeletes, magastetős, vasbeton vázzal. A házak és tervezőik rövid történetét Ferkai András gyűjtötte össze, a séta során is az ő kutatását hívtuk segítségül.
Elsőre a Hársfa utca felőli házak homlokzata ragadta meg a figyelmünket, a hatalmas teraszos elrendezés miatt mintha egy csöppnyi mediterrán hangulatot is csempésztek volna Budapest közepébe. A szögletesebb baloldali épületet Bauer Emil tervezte 1936–37-ben, ebben az alaprajz tanúsága alapján szintenként két szoba-hallos, egy 1 szobás és egy garzonlakás épült. Az utcaszinttől visszahúzott homlokzat az első emeleti terasszal megadja azt a gáláns térérzetet, ami aztán az utcán sétálva is velünk marad.
Formailag ennek az épületnek a tükörképe a Barát utca 2., aminek Falus Lajos volt az építésze 1936-ban. Ez az előző szögletes formáival szemben lekerekített ívekkel dolgozik, de az első emeleti hatalmas tetőterasz itt is megvan.
A lakások beosztása hasonló az előzőhöz, szintenként két 2 szoba-hallos, egy 1 szobás és egy garzonlakás. A lépcsőház burkolata mintás mettlachi, a falakat fekete üvegburkolat fedi.
Az apró részletek megmutatják, milyen stílusbeli eltérések jellemezték a modern magyar építészetet. Ha párhuzamot kéne vonni, a Barát utca távoli unokatestvére a Napraforgó utcai mintalakótelep, ahol a korszak legnevesebb építészeinek (luxus)villái találhatóak.
Itt pedig a korszak “átlagemberének” tervezett modern bérházak sorakoznak, nagyvárosi környezetben, mégis markánsan érezhető a pozitív különbség a környező utcák hangulatához képest.
Szintán Bauer Emil tervezte a Barát utca 3-at a Bérház Építő-, Kezelő- és Hasznosító Kft. megrendelésére. Az épület rejtett, apró érdekessége Schiess Mihály szobafestő az évtizedek viharait túlélő “cégtáblája”, egy egyszerű felfestés a ház műtravertin lábazatán, ami mögött még felsejlik egy még nagyobb felirat árnya. Ha a szobafestékeinek a fele olyan tartósnak bizonyult mint ez az apró utcai reklám, akkor a megrendelők elégedettek lehettek.
A téglaborítású, zárterkélyes Barát utca 5. klasszikus elemeket alkalmazó homlokzati díszítésén még visszaköszönnek az art décoból ismert díszítőelemek. Az épületet Masirevich György tervezte a Concordia szövetkezet bérházaként, szintén 1936-37-ben.
A Barát utca 4. kőmellvédes lekerekített erkélyekkel, és a sárga téglaburkolatú lábazattal tényleg olyan, mintha csak Újlipótvárosból pottyant volna ide.
Ezzel szemben a 7-es szám alatt álló, Wührl Géza tervei alapján épült zöld homlokzatú házon inkább historizáló stíluselemeket fedezünk fel. A kiugró zárterkélysor félköríves ablakai, az egész vonulatot lezáró, farkasfog mintázatú mellvéd - a távolban mintha felrémlene a Dózse palota kontúrja.
Nemcsak az erkélyek és formák változatosságát szeretjük, de azt is, hogy ebben az utcában végre vannak színes házak, narancssárga, zöld, sárga lábazatok.
A Barát utcában már szerveztek utcabálokat, így reméljük, a Budapest100 alatt is szuper hangulat lesz majd a környéken. Május első hétvégéjén, szombaton és vasárnap is reggel 10-től este 6-ig várnak minden érdeklődőt, hogy ismerkedjenek az utcával, a korszakkal és a hangulattal. Nemcsak a felnőtteknek, hanem a fiatal generációknak, sőt a gyerekeknek is lesz program, koncerttel, költészettel, kóstolóval és vezetett sétákkal.
