Amikor a galéria beköltözik az aluljáróba
A kortárs művészet ezúttal nem egy megszokott galériatérben várja a látogatókat. Szeptember 25-ig a Móricz Zsigmond körtér metróaluljárójának egyik üres üzlethelyisége alakul ideiglenes kiállítótérré, így a Tekintet olyan városi közegben jelenik meg, ahol naponta több ezer ember fordul meg.
A női testtől a társadalmi rendszerekig
A három külön helyiségben megvalósuló tárlat tematikailag összefüggő, mégis eltérő nézőpontokból közelít a női kiszolgáltatottság kérdéséhez. Az egyik réteg a női test ábrázolását és tárgyiasítását vizsgálja, majd a kiállítás a személyes és a kollektív tapasztalatok felé tágítja a fókuszt. A harmadik tér a patriarchális rendszer működését, annak társadalmi és politikai beágyazottságát helyezi középpontba.
A három nézőpont együtt azt járja körül, hogy mennyire nem semleges az, ahogyan nézünk.
A társadalmi normák és elvárások ugyanis már jóval azelőtt formálhatják a tekintetünket, hogy tudatosítanánk magunkban, miért látunk valakit vagy valamit éppen úgy, ahogy.
A „harmadik műszak” ideje
A kiállítás a Harmadik Műszak (Third Shift) kortárs vizuális művészeti kollektíva szervezésében valósul meg. A kollektíva célja, hogy a vizuális művészet eszközeivel olyan nyilvános, gondolkodásra ösztönző tereket hozzon létre, amik a női test és a női lét társadalmi, kulturális és jogi meghatározottságára irányítják a figyelmet.
A Harmadik Műszak elnevezés az alkotásra fordított időre utal: arra az időre, ami gyakran csak a megélhetést biztosító munka és a háztartási feladatok után marad. Ez a maradék idő válhat az alkotás, a kísérletezés és a kritikai gondolkodás terévé.
A Tekintet-kiállításon Antalka Zsófia, Czene Márta, Farkas Alíz és Kállay Eszter, Ivády Holli, Kudela Gréta, Kacziba Andi, Kmetyó Annamária, Setényi Anna Eszter, Simon Zsuzsi, Szécsényi-Szemerédi Judit és Thury Lili munkái láthatók. A kurátorok Antman Kíra és Ivády Holli.
Ki néz kit?
A Tekintet címben rejlő kettősség a kiállítás egyik legfontosabb kérdésfelvetése. Hogyan tekintünk a női testre, és hogyan tekintenek magukra a nők? Mikor válik egy test képpé, tárggyá vagy társadalmi jelentésekkel felruházott felületté? És mi történik azokkal a tapasztalatokkal, amik nem kapnak látható vagy hallható helyet a közös történeteinkben? A tárlat nem egyetlen választ szeretne adni ezekre a kérdésekre, inkább különböző alkotói nézőpontokat helyez egymás mellé, hogy a látogató saját tapasztalatain keresztül is továbbgondolhassa a felvetéseket.
A helyszínválasztás önmagában is fontos része a projektnek: a kiállítás nem feltétlenül azokhoz szól, akik célzottan keresnek kortárs művészetet, hanem azokhoz is, akik egyszerűen csak úton vannak valahová. A forgalmas, átmeneti tér és a kiállítás témája között izgalmas feszültség alakul ki. A járókelő ezúttal nemcsak áthalad egy aluljárón, hanem megállhat és szembenézhet azzal, hogy milyen tekintetek, elvárások és társadalmi minták határozzák meg a női testhez való viszonyunkat.
