A fesztivált alapító és húsz éve irányító Fischer Ádám a világ jelentős operaházainak és koncerttermeinek visszatérő karmestere, aki Bayreuthban is rendszeresen vezényelt. Mellette idén már társművészeti vezetőként dolgozott a több mint negyven évvel fiatalabb Rajna Martin, a Magyar Állami Operaház első karmestere és a Luxemburgi Filharmonikusok következő zeneigazgatója, aki 2023 óta kapcsolódik a Budapesti Wagner-napok munkájához.
We Love Budapest: A 20 éves Budapesti Wagner-napok fontos változás előtt áll. Idén két művészeti vezetője van a fesztiválnak, egy lassú generációváltás szemtanúi lehetünk. Mit adhat a Wagner-napoknak Rajna Martin másfajta hangja?
Fischer Ádám: Martin több mint negyven évvel fiatalabb nálam, és ez a negyven év önmagában alaptőke, jobban ismeri a fiatalokat, mint én. Minden nemzedéknek meg kell találnia a maga előadási stílusát. Wagner maga mondta, hogy a gyerekek találjanak ki valami újat. Martin nem gyerek, de a fiatalabb generációnak valóban az a feladata, hogy valami újat hozzon létre. Ha nincs új, akkor a régi sem él meg – ezt ugyancsak Wagner mondta. A nálam fiatalabbak másként érzékelik a világot. Más vizuális ingerekhez, más tempóhoz és más technológiai környezethez szoktak. Az autentikus előadás nem azt jelenti, hogy egy műnek pontosan úgy kell szólnia, mint annak idején, hanem azt, hogy ugyanúgy kell hatnia, mint annak idején. Az én generációmra másként hatott Wagner, mint a mostani fiatalokra, ezért van szükség a váltásra. Újra és újra meg kell találni azt az előadási stílust, amely képes hatni az új közönségre.
WLB: A Wagner-napok produkciói nem hagyományos koncertelőadások, de nem is teljes operaházi rendezések: vannak jelmezek, fények, vetítések és színpadi akciók, ám a zene van a középpontban. Mit ad ez a köztes, félig szcenírozottnak nevezett forma? Továbbra is ez marad az irány?
Rajna Martin: Ez a Ring-rendezés és a Budapesti Wagner-napok egyik legfontosabb ereje: nagyobb tér jut a zenének, a szövegnek és az előadói kifejezésnek. Ha az előadás egyetlen értelmezés szerint konkretizálná a történetet, fókuszálna a rendező által a darabban felfedezett vagy fontosnak tartott gondolatiságra, nem férne el benne ennyiféle jelentés, amely konkrétan megmutatva nincs, de ott van. Ha Siegfried frakkban, Brünnhilde pedig modern ruhában áll előttünk, az nem egy valós koncepcionális döntés, így a néző maga töltheti fel a számára megfelelő értelmezéssel a jelenetet, ha egyáltalán akar neki jelentést tulajdonítani. Az a kérdés, hogyan lehet új utat találni úgy, hogy közben megőrizzük ezt a nyitottságot.
Mi az a Ring, és miért ekkora vállalkozás?
A nibelung gyűrűje, röviden a Ring (Gyűrű) Richard Wagner négy operából álló műve: A Rajna kincse, A walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya. Wagner 1848 és 1874 között, mintegy 26 éven át dolgozott a tetralógián, amelynek zenéje együttesen körülbelül 15 órát tesz ki. A teljes ciklust négy este alatt adják elő, olykor egymás utáni napokon, gyakrabban szünetekkel. A történet középpontjában egy, a Rajna aranyából kovácsolt gyűrű áll, amely korlátlan hatalmat ígér a tulajdonosának, de átok ül rajta. Wagner többek között germán, skandináv és izlandi mondákból építette fel saját mitológiai univerzumát. Egy teljes Ring nemcsak az énekesek és a zenekar számára különleges fizikai és szellemi megterhelés, hanem hatalmas szervezési feladat is, amely több száz ember munkáját hangolja össze.
WLB: Miközben az előadási forma változhat, a Ring alapvető kérdései változatlanok. Mi teszi ma is érvényessé?
F. Á.: A Ring alapvető emberi üzenete generációkon keresztül ugyanaz marad. A Ring alapigazsága, hogy mindenki a hatalmat kergeti, amikor pedig megszerzi, nem tud vele mit kezdeni, hanem bezárkózik egy barlangba és ott akar túlélni. Az öncélú hatalomvágy gyilkos dolog, amely az egész világot tönkreteszi. Ez olyan alapigazság, amely ezer éve érvényes. Ezt kell továbbadnunk új módszerekkel. Ha valaki nem ismer magára, akkor nem jó az előadás.
WLB: A Ringhez hasonló hatalmas mitológiai világok reneszánszukat élik, elég A Gyűrűk Urára vagy a Trónok harcára gondolni. Ezek közelebb vihetik a közönséget Wagnerhez?
R. M.: A technikai fejlődésnek köszönhetően elképesztő részletességgel lehet megjeleníteni a mitológiai történeteket. Egy mai filmben már szinte a sárkány körme alatti koszt is részletesen kidolgozva láthatjuk, ezért nagyon erős vizuális ingereket kapunk. Aki végigolvassa a több ezer oldalas Gyűrűk Urát, mert beszippantja az a világ, azt szerintem Wagner Ringje is képes beszívni. Önálló világa van Tolkiennek, és önálló világa van Wagner Ringjének is. Időt kell adni magunknak, hogy elmerüljünk benne, megismerjük a belső logikáját, ráérezzünk a zene ízére és megtaláljuk benne a saját örömeinket.
WLB: Milyen változásokra számíthatunk rövidebb távon a Wagner-napokon?
R. M.: Az opera világában általában két, három, néha négy évre előre tervezünk, vagyis amit ma eldöntünk, az gyakran csak három-négy év múlva valósul meg. A változás ezért szükségszerűen fokozatos. A következő évadban már karmesterként is odaállok a zenekari árokba. Két produkciót újítunk fel: a Trisztán és Izoldát Fischer Ádám fogja vezényelni, a Kovalik Balázs-féle A bolygó hollandit pedig én. A fesztivál egyrészt új produkciókkal, másrészt olyan énekesekkel újulhat meg, akik korábban nem szerepeltek a Wagner-napokon. Szeretném folytatni az új produkciók és új előadási formák létrehozását, de ez természetesen függ a finanszírozástól, és attól is, milyen áldozatokat hoz a Müpa a fesztivál érdekében. A közönség mindenesetre imádja, és mi is imádjuk.
WLB: Nemcsak karmesterként, hanem művészeti vezetőként is jegyzik ezt a fesztivált, a Ring pedig óriási szervezőmunkát is követel. Mennyi gyakorlati kompromisszum alakítja a programot?
R. M.: Egyetlen dologban lehet bízni: a premier más lesz, mint amiben az első megbeszélésen megállapodtunk. A szereposztás és a program rengeteg egyeztetés eredménye, hiába szeretnénk egy új Trisztán és Izolda-produkciót, ha nincs hozzá megfelelő Trisztán. Szeretnénk forradalmat, de a valóságnak találkoznia kell a művészi elképzeléssel.
F. Á.: A közönség talán nem tudja, de az operákat sem kizárólag azért írták a zeneszerzők, mert kaptak egy isteni szikrát. Volt egy társulat és egy szereposztás, és arra írták a műveket. Ha például egy társulatban nem volt megfelelő tenor, Mozart a Figaro házassága kerülhetett műsorra, amelynek meghatározó férfiszerepei mélyebb hangokra épülnek. Ha viszont nem volt bariton, a Szöktetés a szerájból lehetett a megoldás, amelyben két tenor és egy basszus viszi a fő férfiszerepeket. Régen azt mondták: a társulathoz kell repertoárt keresni, nem pedig a repertoárhoz társulatot.
WLB: Rajna Martin korábban arról beszélt, hogy csak néhány év múlva vezényelné a Ringet. Hogyan dől el, mikor áll készen egy karmester egy ekkora feladatra?
F. Á.: Az ember nem feltétlenül akkor dirigálja a Ringet, amikor szeretné, hanem amikor kell. Tulajdonképpen én is botcsinálta Ring-karmester vagyok. Mannheimben az elődöm létrehozott egy Ring-produkciót, majd a műszaki igazgató közölte velem, hogy továbbra is játszanunk kell. Ha két év kimarad, később az egészet újra végig kell próbálni, ezért előadásokat kellett tartani azért, hogy a produkció játékban maradjon. Márciusban közölték velem, hogy október végén el kell vezényelnem a Ringet. Nagyon jól sikerült, később pedig meghívtak Bayreuthba. Nem panaszkodhatom, de attól még botcsinálta Ring-karmester voltam.
R. M.: Van egy énekesi csapat, amely Fischer Ádámmal hosszú évek óta játssza a Ringet. Ez már gyakorlatilag közös előadás és közös interpretációs forma. Egy ilyen kapcsolat kiépítése hosszú távú befektetés, amely az elmúlt húsz évben bizonyos énekesek és Ádám között létrejött. Ha legközelebb én vezénylem a Ringet, számomra is elkezdődik majd egy hasonló folyamat. Építhetek arra a tapasztalatra, amely már kialakult, de közben létre kell hoznom a saját kapcsolatomat az énekesekkel, más énekeseket is be kell vonnom.
WLB: Fischer Ádám miért éppen Rajna Martint választotta maga mellé? Mi alapján, hogyan döntött?
F. Á.: Először nem vezényelni láttam, hanem olyanoktól hallottam róla, akik együtt dolgoztak vele. Ennek alapján azt éreztem, hogy nagyon hasonlít ahhoz, amilyen én voltam az ő korában. A zenészek és az énekesek szempontjából fontos, hogy azt érezzék: a karmester használni tudja az egyéniségüket, és nem akarja megváltoztatni őket. Martinnak ugyanakkor nem az a feladata, hogy engem utánozzon. Ahogy az imént említettem, valami újat kell kitalálnia.
WLB: Kívülről nézve sokak számára titokzatos, mit csinál pontosan egy karmester. El lehet ezt egészen pontosan mesélni?
F. Á.: A vezénylésnek van egy fontos mesterségbeli része. Szakmai tudást igényel például az, hogy figyeljem, a tenor kapjon elég időt levegőt venni egy frázis közben. Bayreuthban már a portás is tudja, hogy a Siegfried kovácsdalában a zene tempója nem egyezik meg a tenor természetes lélegzetvételének ritmusával, akkor úgy meg lehet terhelni az énekest, hogy a harmadik felvonásra elmegy a hangja. Karmesterként erre figyelni kell. Azt gondolom, hogy a zenekar bármely tagjának lehetőséget kell adni arra, hogy kifejezze magát. Van azonban egy nagy különbség a zenekari muzsikus és az operaénekes között: az operaénekes kotta nélkül énekel. Egészen más koncentrációs problémái lehetnek, ezért sokkal több törődést igényel. Ha valamit eltéveszt vagy elakad, arra másként kell reagálnom, mint egy zenekari muzsikus hibájára. Egyből tudnom, éreznem kell, mikor van szüksége segítségre. Ezért is nehéz megfogalmazni, mit csinál, miért felelős egy karmester: mindenért felelős vagyok, és semmiért sem vagyok felelős.
WLB: Hogyan történik a fesztivál átadása? Eljön majd egy pont, amikor Fischer Ádám teljesen elengedi, Rajna Martin pedig egyedül viszi tovább?
F. Á.: Nem olyan jellegű átadásra kell gondolni, hogy én teljesen elengedem, Martin pedig egyedül továbbviszi a fesztivált. Egyelőre ez egy olyan gyermek, amelynek a lábát ő fogja, a kezét én fogom.
R. M.: Valójában a közös munka volt az egyetlen dolog, ami úgy alakult, ahogy kezdetben elképzeltük.
Müpa
(Borítókép: Posztós János – Müpa)
