Amikor először láttuk, évekkel ezelőtt – akkor még csak távolról –, hosszasan találgattuk, mi is lehet ez a furcsán álló szürke hasáb. Valamilyen kutatóközpont, esetleg indulásra kész, titkos űrhajó vagy földre pottyant ufó? Arra, hogy a 70-es évek fordulóján épült, Szabó István tervezte meghökkentő épület egy templom lenne – nos erre bevalljuk – nem számítottunk. Most Bódis Krisztián képein megmutatjuk, milyen Budapest valószínűleg legkülönlegesebb szakrális épülete.

A templomépítészetben mindig érdekes, ahogy a fénnyel játszanak a tervezők, a fény és a szakralitás kapcsolatának építészeti megjelenítése a spirituális élmény felfokozására a gótikus katedrálisok hatalmas üvegablakain át egészen Le Corbusier Ronchamp-i kápolnájáig, vagy Tadao Ando Church of the Light-jáig izgalmas kísérletekre ad lehetőséget.

A panelek és a kertváros határán, az Ildikó tér közelében áll Budapest talán legfurcsább temploma, amelyik olyan, mintha egész testével az ég felé fordulna. Tervezője Szabó István aki (Csaba László és Török Ferenc mellett) a Kádár-kori, éppen csak nem tiltott, de nem is nagyon tűrt templomépítés élharcosa, az ő nevéhez kötődik a szocializmus alatt épült első templom is (Mindenszentek temploma, 1977) a Farkasréti temető mellett.

Mivel a rendszerváltás előtt, ha engedélyezték is a templomépítést, vagy kiskapukkal volt rá lehetőség, az építkezés anyagi forrásait a hívek közösségének kellett előteremtenie. A Külső-Kelenföldi Református Egyházközség templomának szokatlan formáját és megoldásait ez a szükségszerűség és az építész ötletessége hívta életre. A síkjára 45°-os szögben megdöntött hatszög alaprajzú épülettömb első pillantásra azokra a rajzokra emlékeztet, ahol a vizuális trükk miatt az agyunk kicsit „kiakad”, van benne valami Escher végtelenített lépcsőiből, vagy a lehetetlen tárgyakból, mint a Penrose-háromszög néven ismert tribád.

Az épületnél használt térrács a korszakban nem volt szokatlan, csak teljesen más épülettípusoknál találkozunk ezzel a megoldással, leggyakrabban nagy területű csarnokok, kiállítási pavilonok szerkezete készült így (Szabó István pályája során ezeknek nagy mestere volt). Olcsó és gyors megoldás, és a maga nemében látványos is, ha a megfelelő formába rendezik.

Az 1950-ben megalakult egyházközség temploma 1979-81 között épült fel, a helyi legendák szerint a környékbeli lakosok, látva a furcsa vázszerkezetet, eleinte rakétakilövő állomásnak vélték. Úgy tűnik, a fővárosiak szeretik a fura hasonlatokat a templomokra, Árkay Aladár és Bertalan városmajori templomát is „Isten betongarázsának” cukkolták.

Az épület tetejét, amire a legtökéletesebb rálátás a környező panelházakból adódik, árnyékolt polikarbonát táblákkal fedték be, így a belső tér éteri fényben fürdik, de nem bántóan világos. Míg kívülről az alumíniumlemezek elfedik, a templomba lépve jól látszik a hófehér rácsos szerkezet, amit semmi nem takar. A királykék csempével borított szószék és a mögötte álló fal visz színt a belső térbe, hogy ne legyen túl steril érzésünk.

Kívülről már a nagyobb fák miatt kevésbé meghökkentő az épület, mint építése idején volt, de még így is dobogós helyen van a város legkülönösebb építményei között. A templom melletti hajlított csövekből készült térplasztika (Bartha Zsuzsa alkotása) pedig a templom „harangtornya” a csövek elektromos működésű harangcsöveket rejtenek.