Székesfehérvárról érkezett Budapestre a Pizza dell'Arte, az a hely, ami az olasz ételek szeretetéből és egy hobbiból nőtte ki magát menő pizzázóvá. Fehérváron törzshely, és a fővárosban sem jósolunk neki szolidabb pályafutást – a koncepció szuper, a pizza kraftos, a csapat lelkes. A Bajcsy-Zsilinszky úton jelenleg a 28-féle változatot kóstolhatunk, és az sem gond, ha farkaséhesen érkezünk – a pizzák körülbelül másfél perc alatt sülnek meg az elektromos kemencében. Kirpóbáltuk.

Baltavári Barna négy éve nyitotta meg első pizzázóját Székesfehérváron, amikor ott a nápolyi vonal még nem volt elterjedt fogalom. Előtte többek között Olaszországban is járt, hogy a gócpontban tanulja el a praktikákat, később aztán mégsem kifejezetten a papírvékony tésztát kezdte el használni. Helyette kifejlesztett egy saját receptet, ami igaz, jóval vékonyabb a megszokottaknál, mégis elbírja a gazdag feltétek sütési idejét is.

Aztán Stróbl Balázs kollégájával együtt kitalálták, hogy a receptet és koncepciót felhozzák Pestre is, hogy a Digót és Pizza Manufaktúrát látott fővárosban is próbára tegyék kreálmányaikat. Így nyitottak meg nemrégiben a Bajcsy-Zsilinszky út 41. alatt (az Arany János utcai metrómegállóhoz közel), és így lett Balázs 26 évesen étteremtulajdonos. Mi pedig kíváncsiak lettünk, mit tudnak a srácok, ezért ellátogattunk hozzájuk.

Ahogy beléptünk, már éreztük, hogy nem kispályásokról van szó: arcon talált az ipari stílus, a bontott tégla, a vaskorlátok, a faasztalok és az egyedi székek (amiket saját kezűleg szereltek össze). A környezetbe pedig tökéletesen beleillettek a stábtagok, akik a stílusos védjegyként működő egyenkötényben feszítettek: kétségkívül egy urbánus street food helyen találtuk magunkat. A látványkonyhában kiszúrtuk az elektromos kemencét – az ország egyetlen Moretti Forni darabját, amiben 500 fokon sülnek ropogóssá a pizzák.

Ebben a kemencében jelenleg 28-féle pizzát készítenek, a 48 órán át kelesztett tésztára a háromféle alap (paradicsomszószos, bazsalikomos pestós vagy tejszínes) egyikét teszik, és sem ezzel, sem az alapanyagokkal nem fukarkodnak: a Margherita mozzarellájától kezdve az Ungherese bacon-szalámi-lilahagyma trióján át a Nero fekete erdő sonkájáig vagy a Rosso spenót-füstölt lazac kombójáig.

Ami a mi tesztünket illeti, a pizzák ezen elég gyorsan átmentek: a paradicsomszósz zseni, a tészta pont jól roppanós és puha, a feltétek, melyek java része a tésztához való liszttel együtt Olaszországból érkezik, jó minőségűek és egyáltalán nem csak mutatóban vannak a pizzakorongon. Az árakat tekinve több kategóriát határoztak meg (1790-2590 Ft), amiket az asztalhoz ülve kényelmesen tudunk tanulmányozni a bekészített, alátétként is működő menün. A rendeléstapultnál kell leadnunk, utána viszont kényelembe helyezhetjük magunkat – a bárszéken, a patchworkös fotelben vagy épp a galérián –, hisz az elkészült ételeket asztalhoz hozzák.

A pizzák elviteles formában is működnek, ilyenkor a logózott dobozokba pakolt változatokat 100 Ft-tal olcsóbban kapjuk meg. Ez ebédidőre egy kényelmes megoldás, ha viszont délután ülnénk be barátokkal vagy kollégákkal, akár egy kisüzemi csapolt sört (a First tárházából), egy pohár bort vagy egy fehérvári kézműves meggybor-fröccsöt (Meccs) is mellécsaphatunk a pizzás vacsorához. Ezek után pedig már bárki meggyőződhet róla, hogy Budapesten mindig van helye egy újabb jófajta pizzázónak.