Ha belépünk a Széchenyi utca egyik szuterénjébe, azonnalmosolygósan, hangos, japán szóval fogadnak. A falakon színes fotómontázsok, asztalokon post-itek, szemben pedig egy fiatal séf éppen zsebsárkánnyal pirít rá egy tányér leves tetején lévő "gubancra". Felajánlják, hogy ha nem ragaszkodunk a klasszikus asztalnál való étkezéshez, nyugodtan helyet foglalhatunk a pultnál is, így jól ráláthatunk Hirose Yoshihiro munkájára, ami – ahogy később kiderül – sokkal több, mint a változatos nigirik összeállítása.
A pulton jól látható helyre tették az angol nyelvű, japán tanúsítványt, amit csak a legautentikusabb éttermek kaphatnak meg. Ezzel igazolják eredetiségüket, az alapanyagok minőségét, autenticitását. A háttérben éppen egy matcha latte készül, mi pedig helyet foglalunk a pultnál és figyeljük Hiro-san művészi mozdulatait. A fiatal osakai srác Japánban, Kínában és az USA-ban tökéletesítette tudását, most pedig itt, egy budapesti étteremben alkot, a legnagyobb örömünkre. Annak ellenére, hogy nem először járunk japán helyen, ételeink elkészítésének metódusa annyira lenyűgözött minket, hogy már az ízélmény előtt elégedetten mosolyogtunk.
Az étlap nagyon bő, de ez jellemző a konyhájukra, így nem is lepődtünk meg. Előre összeállított menüjeikkel is jól járhatunk, de persze magunk is megtervezhetjük az "utazást", előételtől desszertig. Sőt, hétvégén akár brunch-olhatunk is a Sushi Ocean-ben 3280 és 2980 forintos áron – friss japán ételekből, a bundás kenyér-buggyantott tojás-pancake vonalat lecserélve.
Fontos náluk a szezonalitás és a vendégek kívánságai is: sokszor a törzsvendégnek számító japán társaságok elmesélik, hogy mit ennének szívesen, ami hiányzik otthonról, és az a legtermészetesebb módon felkerül a szezonális étlapra. Figyelmes gesztus, biztos mi is szívesen fogadnánk, ha a világ másik felén lévő munkánk során lenne egy magyar étterem, ahol kérésünkre krumplis tésztát, vagy velős pacalt készítenének, műsoron kívül.
Sosem ettünk még ennyire jól eltalált kimchit (880 forint), mint náluk. Friss tofura ültették az erjesztett zöldségeket – remek harmóniában. Szezámos avokádót (880 forint) is kóstoltunk, majd következett a szintén egyedülállóan balanszban lévő sertésramen (2580 forint). Az alaplé karakteres, de mégsem vad, a hús omlós, a tészta is kiváló. Hiro-san szereti használni a flambírozó pisztolyt, a tűz hozzáért a levesben elmerülő bambuszokhoz is – sosem tapasztalt ízzel találkoztunk.
A leves után csengettyűszó hallatszott, ezzel a friss hal érkeztét jelzik. Bárki odaférhet a pulthoz, hogy végigkísérje Hiro-san filézését, vagy akár készítsen egy fotót a friss, felbontatlan lazacról. Az étterem legfontosabb alapanyaga a saját maguk készítette szószok mellett maga a friss hal. Spanyolországból, Olaszországból és Bécsből érkezik, a legjobb beszállítóktól az összes tengeri herkentyű és hal is.
Bár nagyon érdeklődünk a rice bowl-ok iránt is és hallottunk már a grillezett marhanyelvükről is, ezúttal egy 10-es sushi tál mellett döntöttünk, mely méginkább bebizonyította, hogy az egyik legszuperebb budapesti japán helyen járunk. Hiro-san válogatása nigirikből állt, jelesen hínár salátás, főtt garnélás, polipos, tonhalas, atlanti kagylós,angolnás, majonézes lazacos, grillezett lazacos, omlettes és fésűkagylós verziókból.
Darabjuk 380 forinttól 980 forintig megy. Frissek, remek rizzsel, változatos szószokkal.
Mivel az izakaya stílust képviselik, számos japán sör, saké, whisky és ginkülönlegesség is elérhető náluk. Ebben kérjük ajánlásukat, hogy mely ételhez melyik alkoholos ital illik igazán. Ha pedig megszalad a saké, másnap még mindig visszatérhetünk egy gyógyító ramenre.
Amennyiben a végére még marad "hely", akkor egy mochit igazán elfogyaszthatunk, mert meglepő élmény a babos édesség. Távozásunkkor ismét köszön az egész csapat, örömmel visszavárnak. Mi pedig örömmel jövünk.
