Magyarországot Budapest teszi fel a világtérképre. De vajon élhető marad-e közben?

Hogyan lehet Budapest Közép-Európa fővárosa úgy, hogy közben a lakók is jól érzik magukat benne? Változatos válaszokat hallhattunk a 168 óra konferenciáján, ahol felszólalt történész, építész, kiberbiztonsági és városfejlesztési szakember, és mellettük Fürjes Balázs is. A kormánybiztost épp az előző nap nevezték ki a Miniszterelnökség Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkárának, ami adott egy másfajta nyomatékot előadásának.

A Budapest, az élhető város címet viselő konferencián Fürjes Balázs beszélt elsőként, és nem kis érdeklődés övezte a frissen kinevezett államtitkár (korábban csak kormánybiztos) beszédét. A mai közhangulatban főleg érdekesnek tűnt, hogy a konferenciát egy nyíltan baloldali lap szervezte, mégis képviselte magát az állam, és erre az ellentmondásra Tóth Ákos, a 168 óra főszerkesztője, valamint maga Fürjes Balázs is kitért. Mindkettejük szerint ez lenne a normális, és az államtitkár még hozzátette, hogy Budapest fejlesztése pártokon, oldalakon, szekértáborokon felüli ügy, „a Dunának is jobb és bal partja van”.

Fürjes szerint sikeres Budapest nélkül nincs sikeres Magyarország, hazánkat a főváros teszi fel a világtérképre, éppen ezért fejlesztésében az állam szerepe kiemelten fontos. Hozzá is látnak a központosításhoz: a korábban szétszabdalt hatásköröket egy szerven belül egyesítik a Miniszterelnökségen a Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkárságon, amelynek Fürjes Balázs lett a vezetője. Ennek a szervezetnek lesz a feladata, hogy előkészítse és ősszel elindítsa Budapest tízéves átfogó fejlesztési tervét, amelyet a nyáron nagyívű közösségi egyeztetések előznek meg civil és a szakmai szervezetekkel.

A fő irányokat is ismertette Fürjes: családbarát várossá tennék Budapestet (ahol a pelenkázó alapszolgáltatás lenne az éttermekben), a parkokat és köztereket rendbe tennék, és kiemelten kezelnék a közlekedés ügyét. A ferihegyi gyorsforgalmi út rendezése, az elővárosi vonatok fejlesztése, a HÉV felújítása, és a Kisföldalatti meghosszabbítása, a belvárosi forgalomcsökkentés és az új dél-dunai híd nyomvonalának kijelölése is szerepel a tervek között. "Budapest kritikus hely, az itt élőknek van véleménye, és ezt a döntéshozóknak is tudomásul kell vennie"-  hangsúlyozta az államtitkár, és többek között azt is hozzátette, hogy nem mehet egymás rovására az élhetőség és a nemzetköziség.

A központi irányítás jó dolog

A fokozott állami szerep- és felelősségvállalást a többi előadó is üdvözölte, például Gerő András történész, a CEU tanára. Ő nemrég pont ebben a témában publikált egy tanulmányt az Élet és Irodalomban, amiben a nagyobb, intézményesített állami felelősségvállalást és az egységesített városvezetést nevezte meg a fejlődés két pillérének. Örül, hogy az egyik javaslata megvalósult, mert most már van kit számon kérni, és van kihez fordulni az ötletekkel. A professzor a pozitív szemléletet történelmi előzményekkel támasztotta alá: emlékeztetett arra, hogy 1873-ban Budapest 10 kerülettel jött létre, és 1949-ig, növekedésének legintenzívebb és leglátványosabb időszakában tökéletesen működött a modell, amelyben a kerületek egy központi városvezetésnek voltak alárendelve, a helyi illetékességű ügyekkel az úgynevezett elöljáróságok foglalkoztak.

Ma ugyebár 23 egyenrangú önkormányzat működik Budapesten szövetségi rendszerben, egymás mellé rendelve, és bár Gerő szerint a demokrácia alapvetően jó dolog, azért nem minden szinten sül el jól; a Moszkva tér felújítása sem csúszott volna annyit, ha a határos kerületek időben meg tudtak volna egyezni. Az sem ideális, hogy minden kerületben más a parkolási rendszer, és más szabályok vonatkoznak a közterületi bírságokra, vagy épp arra, hogy hány kutyája lehet az embernek.

Természetesen az elöljáróságok rendszerének rengeteg az ellenérdekeltje. Viszont Bécsben, aminek Budapest szeretne a méltó ellenfelévé válni, ilyen hierarchikus rendszer működik. „Könnyen lekörözhetné Budapest, ha venne egy nagy levegőt” – mutatott rá a történész.

Okos város – új problémák

A konferencián szó esett az új Duna-híd pályázatának elbírálási szempontjairól Z. Halmágyi Judit építész előadásában, és moderált beszélgetésben számolt be városfejlesztési tapasztalatairól Dr. Bácskai János VIII. kerületi és Dr .Tóth József XIII. kerületi polgármester is. A mostanában hangzatos kifejezéssel, a smart city fogalommal két előadás is foglakozott, igaz, egészen másként definiálva az „okos” kifejezést. Zala Mihály kiberbiztonsági szakértő például a városbiztonság felől közelítette meg a kérdést. Az előrejelzések szerint 2020-ra már 50 milliárd okoseszköz lesz használatban világszerte, jóval több, mint ahány ember élni fog a Földön, és ezek számtalan lehetőséget fognak adni hackertámadásokra. Elhíresült példa a közelmúltból, hogy egy kaszinóban az akvárium wifikapcsolattal rendelkező, távolról irányítható hőmérőjén keresztül loptak el értékes adatokat a központi rendszerből. Ez elég elgondolkoztató eset, hiszen ma már nem ritka az okoshűtő és az okoshőmérő, sőt, a városi okosvilágítás sem, ami csak akkor erősödik fel, ha mozgást érzékel, egyébként spórol az energiával.

Ha a várost nézzük, az internetkapcsolattal rendelkező letölthető applikációk és okosrendszerek száma szinte végtelen. Gondoljunk a térképnavigációs appokra, a car sharingre, a BKK futárra, a MOL Bubira, a kátyúbejelentő appra, a pánikgombra. Ezek sikeres és jól működő rendszerek, de vajon hányan olvassuk el a feltételeket, mikor letöltjük őket? "Vállat vonunk, és elfogadjuk automatikusan" – mutatott rá a szakértő.

Ezek az alkalmazások elsősorban a személyes adatvédelemre nézve lehetnek veszélyesek, de a komplex informatikai rendszerek nagyobb veszélyeket rejtenek magukban. Egy meghibásodás, összeomlás beláthatatlan következményekkel járhat egy városra nézve, például ha leáll a műholdas kommunikáció, vagy megszűnik az épületek áramellátása, meghibásodik a vasúti jelzőrendszer, vagy leáll a légkondicionálás. Ez főleg azért lehet aggasztó, mert hódít az okosépületek divatja, amelyeket nagy részben már az új technológia tart fenn.

Az internet sajátossága, hogy soha nem lesz biztonságos – mondta a szakember. Beszédes, hogy ő maga például nem indítja el az internetkapcsolattal rendelkező fűtést, ha kétórára van budaörsi otthonától. Az előadásban nem tért ki arra, hogy mivel is lehet majd túlélni a kibernetikailag roppant veszélyes időket, és sajnos a kávészünetben sem tudtuk elcsípni, úgyhogy ezt nem tudtuk meg.

Az „okosság” nem a technológián múlik

Szemerey Samu, a Lechner Tudásközpont vezető szakértője szerint ugyanakkor az okos város definíciója nem a technológiához kötődik: egy város nem attól okos, hogy sok digitális eszköz működik benne, hanem olyan célokat fogalmaz meg, amiket a digitális eszközök hatékonyan tudnak támogatni. Az élhető város kritériumai a mindennapi életet támogató, minél több ember számára elérhető rendszerek, szolgáltatások, intézmények és az épített környezet minőségéről szólnak, nem arról, hogy a város az idegenforgalom számára vonzó, és gazdaságilag fejlődik. A város hagy élni, fejlődni, vállalkozni, és hogy ez megvalósuljon, a döntéshozóknak ki kell lépni a komfortzónájukból, ismertette SzemereySamu.

A technológia tehát nem cél, hanem eszköz arra, hogy életminőségbeli és fenntarthatósági célokat érhessünk el velük. A szakértő szerint a közbringa, a car sharing, a bicikliszállítás a metrón, az olyan civil projektek, mint a Valyo-Szabihíd vagy a Budapest100, valamint a részvételi tervezés több óbudai kerületben csupa ilyen célokat támogat. Ezek az élhetőséget szolgáló projektek azonban szigetszerűek, töredezettek, és sok dolog kívánnivalót hagy maga után Budapesten, például a Római-part fejlesztése, a bulinegyed állapota, a taxisok problémája, a metró akadálymentesítése, vagy a biciklisávokon parkoló autók.

Hogy Óbudán hogyan is valósul meg az előbb említett részvételi tervezés, és hogyan lehet okosan várost fejleszteni, arról Virág Benedek, az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. ügyvezetője számolt be. Óbuda már a negyedik közösségi egyeztetésen van túl, és ennek sok hasznos konklúziója van. A helyi lakosok élete és az önkormányzat tevékenysége két párhuzamos világban zajlik, amik között feszültség képződhet, ha nincs meg a megfelelő párbeszéd, ezért megfelelő időben kell tájékoztatni a lakosokat – nem a kivitelezéskor, hanem már a tervezéskor. A Városfejlesztő Nonprofit Kft.-nél napi szinten rengeteg lakossági levelet kapnak a felmerülő problémákról, igényekről, amelyek természetesen egymásnak ellentmondanak. „Ha a lakosok nem tudják, két ajtóval odébb mit akar a szomszéd, akkor csatatér lesz a vége. Nem az önkormányzat az ellenség, hanem a másik lakos igénye más, ezeket kell egymáshoz közelíteni, ezért fontos a közösségi tervezés” – fejtette ki a szakember. A Derű utcai sportpálya tervezése előtt például több alkalmat is szántak arra, hogy dűlőre jussanak az igényekkel, és kompromisszumot teremtsenek a helyiek igényei között. „El kell magyarázni a lakosoknak, mit miért, vagy mit miért nem csinál az önkormányzat” – mondta Virág Benedek.