Neonfényes Budapest, oly csodás, ha jön az est. Ha kigyúl ezernyi fény, szinte égi tünemény ez a színes látomás – szól a
korabeli sláger. De miről is énekelnek? Patyolat, Csemege, Orion, Fabulon, csak hogy a legismertebbeket említsük – kinek hangzanak ismerősen? A budapesti neonreklámokkal foglalkozni egyszerre igazán hálás és nehéz téma is: egyrészt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mintha a városvezetés teljesen elfeledkezett volna róluk, a mai napig hirdetik a megvakult fénycsövek a házak tetejéről a szocialista korszak vívmányait – a rendszerváltás előtti generációknak még ismerős lehet a Sztár üdítő, a Ruházati Bolt Vállalat vagy az Autoexport Moszkva – másrészt pont e feledés miatt évről évre pusztulnak és tünedeznek el.
Ugyan pár darabot, generációk számára meghatározó cégért (a Csemege kosara, a Patyolat hattyúja) felújítottak, és esetenként világítanak is az Elektrotechnikai Múzeum udvarán, de nagy részüknek a sorsa máig kérdéses. Szerencsére egyre nagyobb a nosztalgiahullám és az érdeklődés ezek feltérképezésére és megmentésére, az évek során több kezdeményezés és projekt is foglalkozott a pesti neonok sorsával.
A posztert és a kis kalauzt tervező Patkós Luca grafikus és a neonreklámok kapcsolata sem ma kezdődött, pár éve már írtunk róla a Neoncsoport arculatának tervezése kapcsán, mikor képzős diplomamunkájának témáját keresve bukkant rá a 2004 óta neonmentéssel, restaurálással foglalkozó csoportra. Az együttműködés azóta is tart, digitális formában nyáron került fel az internetre a neonokat összegyűjtő térkép, most pedig ezek alapján elkészült egy különleges, a neonok éjszakai világát is megidéző, sötétben fluoreszkáló plakát és egy 52 oldalas, magyar-angol nyelvű kis kalauz is.
Ez nem csak a részletes térképet, és címjegyzéket tartalmazza elszánt neonvadászok számára, de olyan érdekes interjúkat is, amelyekben például a szakma nagy öregje, Zubek Tamás mesél az 1970-es évek aranykoráról, amikor a főbb útvonalak mentén az üzleteket kötelezték a neonok elhelyezésére. Ezért találjuk ma is a legtöbb relikviát elsősorban a Rákóczin, az Üllőin, a Körúton, valamint a pályaudvarok környékén. De gyakran megszólal a régi neonokat restauráló Hallgas Mihály is, valamint megtudhatjuk a készítés folyamatának részleteit is. Luca grafikái mellett a kalauzt Isabel Val fotói gazdagítják, a barcelonai fotóst is speciális kapcsolat fűzi a pesti reklámokhoz, lassan három éve fotózza őket, a szövegeket pedig Kozák Iván írta.
Bár a legtöbb neonreklám ma már éjjel nem világít, a Fortepant böngészve azért el tudjuk képzelni, milyen képet festett például a Kígyó utca vagy a Kossuth Lajos út, a Rákóczi vagy az Oktogon (pardon, November 7. tér) éjszakánként. A korszak legtehetségesebb grafikusai tervezték a mintákat, és a legjobb szakemberek dolgoztak rajtuk, de azért fontos volt, hogy a figuratív ábrázolás minél egyszerűbb legyen, hogy meg lehessen hajlítani az üvegcsöveket, innen a máig is menő, minimalista dizájn.
A limitált példányszámú, sötétben fluoreszkáló pontokkal a még megmaradt szocialista reklámokat jelölő szitanyomott poszterből és hozzá járó magyar-angol nyelvű, 52 oldalas kalauzból összesen 100 darab készült, úgyhogy érdemes még gyorsan lecsapni rá, ha szeretnénk, hogy a mi lakásunk falán is ott ragyogjanak egy letűnt kor mementói. A füzettel pedig bátran vágjunk neki a városnak, az alkotók ezért is választották ezt az analóg formát, hogy ne csak otthon, a kanapénkon ülve nézegessük a csodás neonokat, hanem kerekedjünk fel, induljunk el, és ismerkedjünk meg velük testközelből.
