Ha a Pótkulcsot romkocsmának tekintjük, akkor számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy valójában ez lehetett az első romkocsma a városban. A Szimpla Kert csak 2002 májusában nyitott meg, míg ők rendes üzemmódban 2001-ben, azokban az időkben, amikor óriási igény volt a jó helyekre. Árva Csilla tulajdonos azonban inkább kerüli a romkocsma elnevezést, ami szerinte inkább arra jó, hogy érdekesebbé tegye ezt a fajta szórakoztató réteget. „Bármi is lett volna a kifejezés, ezekre a helyekre szükség volt, mert a kommunista csökevények mellett nem jött létre semmi, a közvélekedés úgy tartotta számon a vendéglőket, mint ahol mindenkit becsapnak és lehúznak” – mondta Árva Csilla, aki szerint a „romkocsmák” ezen a szemléleten változtattak. A Pótkulcsban kannás helyett minőségi bort kezdtek árulni, az egy deci tényleg egy deci volt; normális alapanyagokból főzték az ételt, és egyfajta barátságos lazaság jellemezte őket: a vendég oda ült, ahová akart, nem magasodott fölé a pincér.
Az étel-ital kérdése persze csak egy része a történetnek. Budapesten akkoriban a minőségi programok terén is hiány volt: létezett egy erős alternatív réteg, amely nem tudott hol fellépni, hiszen akkorra bezárták a Fekete Lyukat, a Tilos az Á-t, a Fiatal Művészek Klubját, a művelődési és kultúrházak pedig tönkrementek. A Pótkulcsban ingyenes koncerteket kezdtek el szervezni, külön hangsúlyt fektetve a népzenére, amelynek reputációja addigra annyira megromlott, hogy mikor először játszottak magyar népzenét, a vendégek felálltak és kimentek – de csak a magyarok, mert a külföldieknek tetszett. 2002 óta minden kedden szól a magyar népzene, a kulturális programok és a koncertek pedig erős profiljává váltak a helynek, ami minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy sokan a szívük csücskének érzik a Pótkulcsot. Több koncert és esemény is akad minden héten, a balkáni, ír és más nemzetiségi táncházaktól elkezdve a jazzig, és a kiállítások is rendszeresek. 15 éve pedig filmklub is fut, ahol régen 16 mm-essel vetítettek eredeti kópiákat; ez a filmmúzeum tv csatorna létrejötte után értelmét veszítette, így 8 éve már a digitális kor kihívásainak megfelelve vezetik.
Hivatalosan 2000 óta létezik a hely, de a nyitás után pár hónapnyi üzemelés után bezárt. Árva Csilla 2001 szeptemberében nyitotta újra három fiatal, vállalkozó szellemű külföldi befektetővel, akik egy év után másfelé vették az irányt. A nyitás után még évekig megesett, hogy be-bekopogtattak egy-egy tompa késsel vagy lemásolandó kulccsal, az épületet ugyanis négy dinasztián át egy köszörűs család birtokolta. Egyébként a 18. század végén vendégfogadó volt, a pincéje megtalálható az első budapesti térképen; a környék akkor a város széle volt, az ide érkező kofák, vásárosok szálltak itt meg.
Az itt hagyott köszörűkövekből kerti asztalok lettek, és a hely a nevét is ennek a múltnak köszönheti: az ajtón az a felirat állt, hogy késélezés, ollóélezés, pótkulcs. Az udvar óriási változáson ment át a kezdetek óta: Csilla vadszőlővel ültette be, megnőttek a fák, és egy olyan fallal védett zöld oázis jött létre, amely egyedülálló hangulatot nyújt a város közepén. A miliő egyébként a filmipar figyelmét is felkeltette. Gyakran forgatnak itt, és ennek köszönhető az egyik berendezési tárgy is, ami nem mástól származik, mint Robert Pattinsontól. A kapun egy kézi rajz hirdette akkor a Pótkulcsot, ami a Bel Amiforgatásakor annyira megtetszett a színésznek, hogy egy, a kellékestől szerzett lámpaernyőért elcserélte.
Az intimitás és a belváros nyüzsgésétől való elszeparáltság, ami miatt oly sokan szeretjük a helyet, negatívumként is megjelenik azért, hiszen a Belső-Erzsébetvárosban dömpingszerűen nyíló kocsmák éreztették a hatásukat itt a Körúton túl. Ennek ellenére megmaradt a vendégkör és a hangulatot jellemző laza vadromantika. Sőt, azóta Szentendrén is nyílt egy Pótkulcs. Mikor Csillát arról kérdeztük, mi kell hozzá, hogy 17 éven át eredeti profiljában fennmaradjon egy hely, azt válaszolta: napi 24 óra munka és kitartás, de tuti recept a sikerre nincs. „Aki tudatosan eltervezi, hogy nyit egy romkocsmát, ahová majd jönnek a turisták, és meggazdagodik belőle, az téved” – mondta. „Lehet, hogy nekünk szerencsénk volt abból a szempontból, hogy 17 éve nyitottunk, és kialakult egy kemény törzsközönségünk, akik a mai napig ide járnak. Nemrég arra lettünk figyelmesek, hogy valaki nemrég a nyugdíjba vonulási bulijára foglalt asztalt.”
Hogy mennyire kiszámíthatatlanul alakulhat egy kocsma élete és híre, arra az is példa, hogy még jóval az internet és a Facebook előtt jártak időben, mikor a világ két túlsó végén lakó megbeszélte egymással, hogy itt fognak találkozni. „Rólunk érdekes módon előbb tudtak a külföldiek, mint a magyarok. Az elején még jöttek hozzánk térképpel, amin be voltunk jelölve egy iksz-szel” – emlékezett vissza Csilla.
Ami pedig a helyieket illeti, a város változásai csak használtak a jó kapcsolatnak: az elmúlt 17 évben kicserélődött a környék lakossága, jóval többen lettek azok, akiknek pozitívumot jelent egy kocsma közelében lakni, ahová le tudnak jönni vacsorázni, és még programok is vannak.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
