Ugye megvan az az érzés, amikor rákívánunk egy jó magyarosra, de nem tudjuk, hol is keressük, így inkább elkészítjük magunk vagy lemondunk róla, mert hát mégiscsak macera. Itt jön a képbe az augusztusban nyílt Pörc & Prézli, ahol úgy rendezkedtek be a magyar konyhára, hogy egyszerre főzzenek jót a háziasra vágyó városlakóknak és a fogalommal ismerkedő külföldieknek. Nem kifőzde, nem is bisztró, inkább egy modern vendéglő, ahol kistermelői alapanyagokból, Kristóf István séf-féle szakértelemből és csinos, de szolid tálalásból komplett gasztroélmények állnak össze.
Nem is olyan régen még a Zöld Olíva étterem állt ott, ahol ma egy szimpatikus malacos cégér jelzi a bejáratot. A szemfülesek ebből már következtethetnek is, hogy a Lázár utca 1. alatt az olasz vonalat egy magyar szívekhez közelebb álló, húsosabb, szaftosabb történet váltotta fel. Ezzel pedig egy meglehetősen pozitív dolog történt a város magyaros éttermeinek körével: egy jó hellyel gazdagodtak.
A Pörc & Prézliben ott van minden, amit a műfajban szeretünk: nagyra kockázott marhahús a gulyáslevesben (1290 Ft), tejföl a hortobágyi palacsinta (1590 Ft) mellett, kolbász, aranyozott bundájú rántott húsok, rétegezett, tejszínhabos somlói (1290 Ft). Vagyis itt vannak a klasszikus ételek, melyeket a magyar gasztronómia alaptételeinek tartunk, és amelyekre úgy rá tudunk kívánni egy-egy éhesebb ebédidőben. Ezek szinte teljesen úgy készülnek, ahogy a nagy könyvben meg van írva: nagy adagban, ízesen, hagyományosan.
Ami pedig mégis eltér a megszokottól, az tapasztalatunk szerint az ételek javára válik: a közepesen átsült, omlós szűzérménket például pirított kolbásszal megszórt dödöllével társítják (3290 Ft), a vaslapon sült pisztrángfilénkhez tálalt tócsni cukkinivel és kecskesajtszósszal érkezik (3690 Ft), a rántott húsokat pedig a normál bundán túl pirított magvas prézlibe forgatva is kérhetjük. A saláták között van, ami céklalevéllel, megint más kecskesajttal készül, olívaolaj helyett szőlőmagolajat, a balzsamecet helyett körteecetet használnak – mert hát mégis az a magyar.
Ez az elv az alapanyagok beszerzésénél is erősen jelen van: amit csak lehet, hazai kistermelőktől vásárolnak, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nem írhatják fel az étlapra a szürkemarhabélszínt. A menü amúgy nem nyúlik túl hosszúra, de mindig kiegészül egy heti ajánlattal. A választásnál érdemes tippet kérni a készséges pincérektől, ugyanis kívülről-belülről ismerik a fogásokat, és még bort is szívesen ajánlanak melléjük.
Ittjártunkkor sikerült egy kicsit elcsípni a színfalak mögött ténykedő Kristóf István séfet, hogy beszélgessünk a magyar gasztronómia helyzetéről, és arról, amit ők a Pörcben képviselnek: nem szándékuk megmodernizálni azt, ami úgy jó, ahogy van, de céljuk tudatosan, jó alapanyagokból, a magyar konyha tiszteletéből építkezve, igényesen megetetni azokat, akik finom házias falatokra vágynak. A séf azt is elárulta, hogy szíve csücske a tálalás, aminél olykor persze előkerül a piros lábos, ha azt követeli meg a fogás, de máskor bizony szabad a pálya a kreativitása előtt.
Nem kifőzde, nem turistacsapda, nem is bisztró vagy elegáns étterem, inkább egy modern vendéglő ez, ahol van kockás terítő, pálinka és cimbalmos élő zene is, de van csinos dekoráció (éppen tök témában), ügyes és kreatív társítások, szakértelem és minőség. "Bármikor, ha csak egy jó pörit ennél." – hangzik az útravalónk.
