Kell egy ház a Duna partján – gondolhatta gróf Andrássy Gyula a királyi Magyarország miniszterelnöke és a Monarchia külügyminisztere, amikor megbízta lovag Linzbauer Istvánt császári és királyi építészt, festőt a mai Bem rakpart 6. szám alatt található családi lak és bérház megtervezésével. A Világörökség részét képező sugárutunk névadója nem bízta a véletlenre a helyszínválasztást: a háromemeletes, gangos Andrássy-palota egyszerre tekint a Fő utcára, a Bem rakpartra és híres erkélyéről csodálatos panoráma nyílik a Dunára, a Margit-szigetre, a Parlamentre és a Tudományos Akadémiára. Az 1878 és 1880 között emelt fényűző rezidencia Budai Vár felőli része bérházként szolgált.
A ma már csak nyomokban látható pazar belső megidézésére álljon itt egy idézet az 1890-es Vasárnapi Újság cikkéből, melyet a szenvedélyes műkincs gyűjtő államférfi halálának apropóján írtak: "Az a része, melyet a család tartott fönn magának, úri kényelemmel, előkelő finom ízléssel épült, s arra a ritka művészi érzékre valló berendezésű termekkel van tele, mely gróf Andrássy Gyulának oly kiváló tulajdonsága vala. A szépművészetek, különösen a képzőművészetek iránti érzék tanúbizonyságai azok a nagyszámú és nagybecsű festmények, szoborművek és emléktárgyak , a fejedelmi fényű bútorok..." (És igen, ő az az Andrássy gróf, aki megbabonázta Sissit, Ausztria császárnéját és Magyarország királynéját.)
Még el sem készült a lak, máris sztárvendégeket láttak vendégül Andrássyék: 1879-ben Liszt Ferenc jótékonysági koncertet adott I. Ferenc József jelenlétében a szegedi árvízkárosultak javára. A erős kezdés után sikerült tartani a társasági élet magas nívóját, amelyhez biztosították a hasonlóan színvonalas enteriőrt is. Képzeljük el, amint a Rippl-Rónai József tervezte Andrássy-ebédlőben – mely az első szecessziós belső volt Magyarországon – Bárczy István egykori főpolgármester Burger Lajos festőművésszel kvaterkázik az estebédnél. Vagy lássuk lelki szemeink előtt másik neves festőnket, Hatvany Ferencet, amint szemlélődik a szökőkutas télikertként szolgált nagyteremben pálmák, banánfák és más egzotikus növények között.
Duci bácsi (ifjabb Andrássy Gyula beceneve) apjára ütvén az olasz reneszánsz művészet és más kortárs irányzatok nagy szerelmese volt: a fogadószoba minimúzeumként is megállta a helyét a számos quattrocento és cinquecento remekművel a falakon. Ha részesültünk volna a kegyben, hogy Andrássyék vendégei legyünk, értékes keleti faliszőnyegekkel, villanylámpával megvilágított festőállványokra helyezett impresszionista mesterek festményeivel, egy-egy Rembrandttal és Tizianoval is találkozhattunk volna.
Nem feledkezhetünk meg a palota másik híres lakójáról, az ifjabb gróf unokahúgáról, Andrássy Katinkáról, akinek magánélete jó munícióként szolgálhatott a korabeli pletykáknak. A 20 éves grófkisasszony reménytelen szerelmet táplált egy nős férfi iránt, bánatában öngyilkossági kísérletet követett el az első emeleti toalettben édesanyja pisztolyával – a golyó csodával határos módon elakadt a bordájában. A család úgy adta elő a történetet külvilág felé, hogy a kisasszony játszadozott a fegyverrel. A ház falai között bontakozott ki a Vörös Grófnőként emlegetett hölgy szerelme a nála jóval idősebb Károlyi Mihály gróffal, későbbi miniszterelnökkel. A grófnő édesanyja, a kor legszebb asszonyának tartott Zichy Eleonóra férje halála után, négy gyermekes özvegyként ment hozzá és költözött a palotába saját sógorához, aki nem más volt, mint ifj. Andrássy Gyula, azaz Duci bácsi.
Az eklektikus homlokzatú épület mai formájához hozzájárult a Fő utca felőli üzletportálok kialakítása, majd számos 20. századi átalakítás. A világháborúban a homlokzat súlyosan károsodott, a belsőben pedig a Lengyel Orvosok Csoportja működtetett kórházat, melynek emlékét tábla őrzi. 1949-ben egy "álszabóság" költözött be, ahol valójában pisztolyokat készítettek az állambiztonság számára. Az '50-es évekre főként a fegyvergyártó gépek okozta rázkódástól jelentősen leromlott a födémek állaga, néhol be is szakadt. A épület napjainkra megmaradt látványosabb részei közül mindenképp említést érdemelnek a gyönyörű lépcsőházak, a sokat emlegetett panorámabalkon, a belsőudvar és a két nagyterem.
1966-tól, tehát több mint 50 esztendeje a Budavári Művelődési Ház lakik az Andrássyak helyén, a lakók maradtak a Fő utca felőli házrészben. A művház Bemrockpart néven nyitása óta hagyományos színtere a magyar rockzenei életnek és a mai napig otthona a Török Ádám és a Mini zenekarnak. Sőt, maga Frank Zappa is zenélt a házban. Ha szeretnél még jobban megismerkedni a patinás hely és egykori lakóinak, vendégeinek szellemével, ott a helyed a Budapest100 programsorozat április 22-23-i házlátogatásán. A művelődési ház munkatársai a szervezőkkel karöltve hangulatos muzsikaszót ígérnek a Dunára néző erkélyen és Nyitott kávézót a palota udvarán.A cikkhez nyújtott információkért köszönet illeti Bittera Éva történészt és a Budavári Művelődési Ház munkatársait.
