Kőbánya sokkal izgalmasabb környék, mint gondolnánk: a Dreher Sörgyáron, egykori Globus Konzervgyáron, az összesen 35 kilométer hosszú pincerendszeren kívül is találunk bőven érdekességeket. Ilyen például a Fővárosi Vízművek legrégebbi, ma is működő létesítménye, az 1868-71 között megépült víztározó, mely minden évben csak egyetlen napra válik látogathatóvá a nagyközönség számára. Ez a nap a Kulturális Örökség Napja, s ekkor végzik az éves tisztítási munkálatokat is a lenyűgöző föld alatti intézményben. Mi is ellátogattunk a 145 éves "téglatemplomba".
A X. kerületi Ihász utca 29-es szám gyakorlatilag egy kisebb parknak is megfelelne – az utcáról bepillantva csak egy díszesebb tégla "őrbódét" látunk a fák között. A kisebb építmény viszont más titkot rejt, méghozzá egy föld alatti világot, két, egyenként 11 000 köbméter víz befogadására alkalmas víztározót.Az 1868-71 között épült létesítmény az első Pesti Vízmű ellennyomó medencéjének készült, ugyanis 1866-ban, az akkor még nem egyesített városban a pesti oldalon súlyos ivóvízproblémák jelentkeztek. Míg Budán a középkorból maradt svábhegyi források egészen elégségesen ellátták a lakókat, addig Pesten többek közt a szennyezett víz miatt, kolerajárvány tört ki. Sürgősen megoldást kellett találni a vízellátás megoldására, így William Lindley, Londonból ideérkezett mérnök segítségével villámtempóban, csaknem 1/2 év alatt megépült a mai Kossuth téren az ideiglenes Pesti Vízmű, mely 15 évig segítette a domborzatilag kedvezőtlenebb Pest vízellátásának korszerűbbé tételét. A vízműnek azonban egy ellennyomó medencét is kellett építeni, melynél fontos volt a szintkülönbség is, és végül Kőbánya területén jelölték ki neki a megfelelő helyet. A Vízmű végül a városrészek egyesítése után, a Parlament építési munkálatainak kezdeténél zárt be.
Nem úgy "testvérintézménye", a Kőbányai víztározó, ami mai napig, 145 éve zavartalanul működik és látja el feladatát. Évente egyetlen nap léphet be halandó a katedrálisokat idéző, lélegzetelállító intézménybe, melynek építését olasz kőművesmesterek segítették. A víztározóba lépcsősoron juthatunk le, majd egy csigalépcső vezet az építmény "gyomrába". A felhasznált téglák hazaiak, ha figyelmesen szemügyre vesszük őket, néhányban látszik a "Tatai Uradalmi Téglagyár" nyomás. Több színű téglával is találkozunk, s persze a víz is színezi őket, a két oszlopsoron egészen jól látszik, meddig telik meg a csarnok vízzel. Az eltérő színek miatt szinte mozaikosnak tűnnek a falak, ezzel emelvén a különleges létesítmény esztétikai élményén.A víz a két "szökőkútnak" is beillő márvány beömlőnyílásokon áramlik be a csarnokba, mikor feltöltik azt, és körülbelül 12 óra alatt éri el a kívánt szintet. Igazán érdekes érzés egy ilyen monumentális, föld alatti épület gyomrában középen állva azon tűnődni, hogy micsoda mérnöki munka kellett ahhoz, hogy ma is működjön az intézmény. Gyarló módon persze azon is elgondolkodtunk, hogy mennyire menő lenne itt egy koncert vagy buli, de persze ez csak vágyálom marad. Azon sem csodálkoznánk, ha egy jövőbéli videójáték helyszíneként tűnne fel a csodás téglacsarnok. Addig pedig maradnak a Kulturális Örökség Napjai, mely évek óta a víztározó hivatalos nyílt napja. Következőleg tehát 2017 szeptemberében sétálhatunk Kőbányán, a föld alatti víztározóban.
