A Tárnok utca, a Szentháromság utca és az Úri utca sarkán álló Óvárosházát szinte mindenki ismeri – ha másról nem, az épület sarkán álló Városvédő Pallas Athéné szobráról. Helyén már a középkorban is épületek álltak, majd a törökök kiűzése után, a barokk korban nyerte el végleges formáját.
A 17. század végén a több várbéli épületet is felújító Venerio Ceresola császári építőmestert bízták meg az átalakítással, majd az 1770-es években Matthäus Nepauer nevéhez köthető a legjelentősebb átalakítás.
A neves építőmester egységes homlokzatot alakított ki, és ekkor épült a barokk lépcsőház is, ami a korábban egybefüggő udvart középen két részre osztotta. Ez a lépcsőház máig az épület legreprezentatívabb tere.
Egészen 1873-ig itt működött a budai városháza, de a tanácstermek mellett más funkcióknak is helyet adott, működött itt kenyérbolt, mészárszék, borkimérés és német nyelvű iskola is.
Az épületet egykor csatlakoztatták a budai alagútrendszerhez és több fogdát is kialakítottak a pincében, ezeket a helyiségeket a felújítás során egyébként igyekeztek láthatóvá tenni.
Amit csak lehet, próbáltak megmenteni, de nem preparátumot, hanem egy használható épületet szeretnének átadni a várhatóan jövő év végére elkészülő felújítás után – mondta el Szabó Levente vezető tervező, a Móricz Zsigmond körtéri úgynevezett Gombát, a közelmúltban általunk is bemutatott REFORM500 emlékművet és a soproni Várkerületet is megújító Hetedik Műterem építésze.
Az épület pincéje és a földszinti rész a nagyközönség számára nyitott marad, itt az egyik belső udvarban étterem, a helyiségekben pedig többek között könyvesbolt kap majd helyet.
Az emeleti tanácstermek oktatási célokat szolgálnak majd, a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány doktori iskolája kap itt helyet. A helyiségeket igyekeznek úgy helyreállítani, hogy a mai technológia, mint például az elektromos rendszerek vagy a szellőzés a lehető legrejtettebben jelenjenek meg.
Ahol szükséges, felújítják az ajtók kőkereteit és a boltozatok stukkódíszeit.
A padlástér egy jól felszerelt könyvtárnak ad majd otthont: ez a rész talán az épület leglátványosabb része az eredeti, 300 éves vörösfenyő gerendákkal és mellesleg remek kilátással a Mátyás-templomra vagy az épület helyreállított huszártornyára.
Nagyjából egy év és még rengeteg munka van hátra. Az építész azt mondja, az eddigi szakasz nehézsége az volt, hogy rengeteg részlet csak a bontások után derült ki számukra is. Az ezután következő szakasz legnagyobb feladata az lesz, hogy a részleteket a lehető legprecízebben illesszék helyre, ugyanis ez lesz az, ami látható lesz.
Kíváncsian várjuk a végeredményt, amivel új élet költözhet Buda egyik legfontosabb műemlékébe.
