Ha japán konyhára gondolunk, mai napig egyből a szusik és a különböző uzsonnásdobozok jutnak eszünkbe, Hello Kitty mintával. Szerencsére ennél sokkal sokszínűbb és összetettebb a kelet-ázsiai szigetország gasztronómiája, és már Budapesten is egyre több az olyan hely, ahol valódi japán alapanyagokból készült fogásokat ehetünk. Az egyik ilyen autentikus pont a Biwako, amely kifejezetten japán, minden egyéb ázsiai csavar és fúzió nélkül.
Alapvetés, hogy, ha nemzetiségi étterembe/kifőzdébe/ételbárba indulunk, olyat válasszunk, amiről már hallottunk, esetleg láttuk, hogy sok, az adott nemzetiségből való ember látogatja. Hiszen mennyivel megnyugtatóbb olyan helyre járni, ahonnan megannyi olyan elégedett ember távozik, akik tényleg az otthon ízeit keresték, nem valami silány másolatot.
A Biwako esetében ez hatványozott: nem túl nagy a Budapesten élő japán közösség, s ők is körülbelül három, eredeti japán ízeket felvonultató egység közül válogathatnak. Ezek között van kifejezetten szusis, bisztró és a Biwako, ahol a fő profil a ramen, ám egytálételekben is otthon vannak.
Tulajdonosa, Szato Hitosi arra törekedett, hogy eredeti és szerethető legyen az ételbárja, európaiaknak és ázsiaiaknak egyaránt. Jelenleg azért sokkal több a japán vendég, főleg azok közül, akik itt élnek, illetve amerikai turisták is sokszor betérnek hozzájuk - útikönyvekben olvasnak a helyről. Vizsgaidőszakban a SOTE-n tanuló japán diákok is szeretnek itt feltöltődni, levessel, japán sörrel, kis "hazaival", illetve japán elektronikai multicégekhez ebédet is biztosítanak. Kevés a magyar vendég, ami lehet, hogy annak tudható be, hogy nem nagyon reklámoznak. Az Eötvös utcai egységet is csak házszáma alapján találjuk meg, halvány cégér jelzi, hogy a pincében történik valami. Nem nyomakodnak, csendben várják vendégeiket, ami szimpatikus, ám tényleg csak szájról szájra terjedhet a hír a japán ételbárról.
Mivel Szato Hitosi úr nem beszél magyarul, Csilla, a Biwako nyári háziasszonya segített választani, és ő mesélt nekünk a helyről és a japán kultúráról. Bár a konyhaművészetben maximum annyi összecsengést találni a magyarral, hogy a japánok nagyon sok hagymát használnak, megtudtuk, hogy mulatságos, de nyelvileg van pár egyező kifejezés. Ha például a Biwakóban vacsoráznánk, és legutóbbi úszóedzésünkről beszélnénk, ne mondjuk ki hangosan az "uszoda" szót, mert náluk ez a "hazugságot" jelöli, és súlyos kifejezés.
Az enteriőrtől ne várjunk csodát, egyszerű, kicsit elfuserált, de szerethető módon. Mellőzi a piros-fekete színkombinációt, a lótuszokat és a szakurás képeket is. Az előtérben "kisboltot" találunk, ami most még nem üzemel teljes gőzzel, ám pár japán édességet, sört, szószokat és ajándéktárgyakat találunk a polcokon.
Elsősorban ramenekkel foglalkoznak, ezekből pedig három típust különböztetünk meg: szójaalapú, miszoalapú és csípős miszoalapú. Óriási adagot adnak, főleg a sertéshúsosak dominálnak, de kérhetünk csirkés, narutós (halkarika) verziókat is, illetve japán curryrament is választhatunk, ami egy curryegytálétel és a ramen hibridje. 2040 forinttól 3720 forintig terjed a ramenek ára. Mi egy miszoalapú, sült sertéshúsos, alap zöldséges verziót kóstoltunk (3160 forint) és egy nagyon intenzív ízű, sötét levest kaptunk, feltétekkel gazdagon. Érdekes, hogy a japánok a levet magát annyira nem preferálják, inkább a sűrűjét fogyasztják. Pedig tényleg ez lehet a japánok "Újházy-tyúkhúslevese", ami betegségre, fáradtságra, másnapra, szomorúságra is gyógyír. Nyári időszakban egyébként árulnak "hideg" rament is, ami mártogatós szószokkal érkező ramenfeltét, a fűszeres alaplé nélkül.
Sült tésztákat, rizsételeket, tofus fogásokat is találunk az étlapon, és izgalmas a "pub menü" névre keresztelt választék is, amely lényegében kisebb adagú, könnyen fogyasztható fogásokat jelent, úgy mint például a szójabab (650 forint), a gyoza (1580 forint), a spenót szezámmaggal (1680 forint), a párolt hínár (980 forint) vagy a tempurázott zöldségek/halak.
Ha kíváncsiak vagyunk a nem európai ízlésre hangolt japán konyhára, érdemes ellátogatni hozzájuk.
