Ahogy belépünk a kertkapun, majd a lépcsőházból nyíló lakásajtón, Molnár-C. Pál egyik családtagja fogad – hogy ki, az attól függ, hogy mikor érkezünk, hiszen jelenleg már a harmadik generáció képviseli a kontinuitást a múzeum életében. Minket Csillag Péter, a művész unokája vezetett körbe.
A villaépülethez hozzáépített szárny emeleti részén 1931-től Molnár-C. haláláig, 1981-ig működött a műterem, a földszinti részen pedig a művész lakása volt. A festő játékos ember hírében állt, aki a spájzban például az enkausztika technikájával és a pompeji falfestmények megidézésével kísérletezett, de a környéken elterjedt, hogy bizonyos dolgokat festményekre lehet cserélni, így hamarosan furcsábbnál furcsább tárgyak kötöttek ki a műteremben, óráktól elkezdve krokodilbőrökig.
Erre a játékosságra, derűre utal egyébként a múzeum kiadványain is megidézett, de élőben is megszemlélhető „fütyülős” önarckép is. Molnár-C.
nagyon szerette a gyerekeket, a környékből gyakran jöttek a műtermébe játszani, de az unokák is szívesen emlékeznek vissza a nagy beszélgetésekre és az ebédekre – melyet az osztrák származású nagymama mindig pontban kettőkor szolgált fel. A festő különböző kis gépeket szerkesztett a gyerekeknek, bemutatókat tartott a festészetről, de ez a közösségi pont jelleg azóta is megmaradt, a sok évtizedet megélt fa alatt azóta is hangversenyeket és előadásokat tartanak, a műteremben pedig havonta összegyűlik egy művész-értelmiségi kör, akik a festményekről beszélgetnek.
A műtermi részben kezdjük a „túrát”, ahol megállunk a művész festőállványra rögzített portréja előtt, és „festünk”. Kezünkbe vehetjük a palettát, amelyen rég megszáradt a festék, és az ecsetet, amellyel már rég nem fest az idős kéz, de úgy tehetünk, mintha mégis festenénk, a levegőben, igazi festék nélkül, ezzel pedig máris létrejön egy szellemi kapcsolat a különös festővel. Ahogy ő mondta, ez a 30-40 centiméter, amit a kéz megtesz a palettától a vászonig, egy mágikus távolság, ami alatt „a festék színné változik”.
A másik rész a család egyik régi lakását foglalja magában, melyben a képek időszaki jelleggel láthatóak, így még azok is új dolgokat láthatnak itt, akik már jártak a kis múzeumban – érdemes tehát visszatérni és alaposan megnézni a festményeket, amelyek a korai reneszánsz jegyeket mutatótól a szürreális, álomszerű képekig igen változatosak, bizonyítva Molnár-C. festészetének sokszínűségét.Vezetőnk történetei annyira elragadóak, az egész atmoszféra olyan marasztaló a rögtönzött teaceremóniával, az eredeti tárgyakkal, a szürreális képekről való beszélgetéssel együtt, hogy bár így sem időztünk keveset az emeleti műteremlakásban, de szívesen maradtunk volna még egyszer ugyanennyit.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
