A Design Terminálban mutatták be azokat a tárgyegyütteseket, amelyek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói és négy vezető magyarországi séf közös munkájának eredményeképp születhettek meg. A természet inspirálta tárgyak különlegesek, ötletesek, egyediek – és nincs kizárva, hogy hamarosan a legjobb éttermekben is találkozhatunk velük.

A MOME a kontinens egyik legrégebbi „dizájnegyeteme”, ahol mindig is erős volt a kézművességhez, a tradicionális mesterségekhez kapcsolódó tervezés. Mára azonban bizonyos tárgyak esetében teljesen megváltozott a gyártástechnológia és a fogyasztói igény. Nagyanyáink még a falra helyezték el a tányérokat, manapság viszont elég ritkán látni a svéd bútoráruházakban kézzel festett kerámia után kutató vásárlókat.

Ettől függetlenül egyedi edényekre ma is van igény: egy fine dining étterem például nem engedheti meg, hogy a nagy darabszámban kapható, alacsonyabb minőségű tányérokra helyezze az ételeket, a dizájnboltokban kapható termékek pedig – a trendeknek megfelelően – sokszor túl egyszerűek, sterilek, a felületükön pedig könnyen megcsúszik az étel.

A közelmúltban létrejött Tárgyalkotó Tanszék – felismerve ezt a helyzetet – négy vezető magyar séfet kért föl, hogy konzulensként működjön közre új koncepcionális fine dining együttesek megalkotásában. A négy séf – Huszár Krisztián (Konyha – Budapest), Pesti István (Platán – Tata), Sárközi Ákos (Borkonyha – Budapest), Várvízi Péter (Larus – Budapest) – minden projekt esetében különböző tervezőkkel és gondolkodásmóddal jutott el az izgalmas végeredményhez.

A nyolc tervező – Almássy Lili, Fű Borbála, Herter Katalin, Kovács Máté, Mezei Enikő, Sáfrán Anett, Simon Borbála, Tengely Nóra – munkái között volt olyan, ami a föld rétegződéseit, fatörzset vagy éppen a sziklát utánozta.

Az egyik kollekció egyes darabjai föl- és lefelé is ellátják a funkciójukat, míg az egyik kiállított üvegtál belsejébe egy különleges gép segítségével füstöt lehet juttatni, így tálaláskor egy füstös-ködös látvány tárul a vendég szeme elé, és percek alatt engedi láttatni az ételt teljes valójában. A lényeg minden koncepció esetében az élmény volt.Könnyen lehet, hogy az együttesek egy részével hamarosan az éttermekben vagy akár a nemzetközi piacon is találkozhatunk – ez egy újabb lépés lenne afelé, hogy ne csak tehetséges tervezőink, hanem eladható termékeink is legyenek.