Pontosítsunk gyorsan: a Habos Gofri már két évvel ezelőtt berendezkedett a Ferenciek terére, csak a felújítás ideje alatt egyszerűen kikerült az átlag fővárosi látóköréből. Most már viszont kész a tér, és mindenki legalább annyira örül a felújított aluljáró fölötti zebrának, mint annak, hogy a hab itt torta helyett gofrira kerül minden mennyiségben. Eddig kizárólag azért bújhatott ennyire el, mert a Habos Gofri berendezése nem több egy ablaknál és két jó magas asztalnál.
Mint minden emlékezetes szerelem, ez is a főiskolán kezdődött: Julianna 20 évvel ezelőtt már Abádszalókon keverte legalább olyan bőszen a gofritésztát, ahogy Christopher Nolan szokta csavarni a forgatókönyveit. Az édességgyár pedig azóta is megszakítás nélkül üzemel, de az utóbbi években a Tisza-tó és az abádszalóki strand kongó forgalma miatt áthelyeződött a székhely Budapestre, és az eddigi nyári műszakot lecserélték egész éves működésre.
A gofrisütőjük pont olyan védjegye a helynek, mint a könyöklős asztal, vagy feltétek végtelen kavalkádja, de erről mindjárt. Először emlékezzünk meg arról, hogy a saját gofrisütő még az átkosban készült, mert sehol nem lehetett kapni olyan szerkezetet, ami egyszerre négy gofrit megsütött volna. Ezért fogtak egy külföldről hozott – kispályás, csak két gofris – prototípust, és a leleményes magyarok kihozták az új modellből a 200 százalékos gyártókapacitást. Már hosszú évek óta két ilyen szerkezet tolja magából a waffeltömegeket.
Itt ráadásul a tömegtermelés nem megy a minőség rovására: ennyire könnyű tésztát még sosem ettünk gofri formában, viszont ez a tészta pont annyira akar belga lenni, amennyire
Colin Farrell odavan Bruges-ért az Erőszakikban. Itt ne keressünk vastag anyagot és igazán cukros alapot, mert a hangsúly inkább a feltéteken van. Számos lehetőség adott a különböző pudingoktól kezdve a lekvárokon és tejszínhabokon át egészen a friss gyümölcsökig, az árak pedig valahol 200 és 400 Ft között csúszkálnak feltéttől függően.
Mi kóstoltunk nutellás-banános, túrókrémes-barackos és kókuszos-csokihabos opciót is, és mindegyikkel nagyon ki voltunk békülve. Ráadásul még a jelentős szénhidrát-bevitel sem kezdett el úgy szórakozni a bélbolyhokkal, ahogy Skrillex szokta csavargatni révülés közben a potmétereket.
A recept viszont hétpecsétes titok és pont. Kb. 30 évvel ezelőtt Juliannáék rokona kapott egy belga receptet egy vízilabdázótól, és a család egyik tagja kezdett el kísérletezgetni vele, amíg sikerült rátalálni a nagyon könnyű tészta titkára. A receptet azóta is féltve őrzi a család, és a sokadik kérdésre is csak az derült ki, hogy nagyon hasonlít a palacsintatésztára, és persze, a minőségi alapanyag fontos, de az igazi titok az arányokban rejlik.
Jó időben gofrit enni a két magas asztal mellett teljesen jó, ha pedig olyan Yvette szakad rá a városra, mint ami Balatonon tombolt, akkor az ember úgyis beülős helyet választ. Aki mégis nagyon kitartó, és a street food a mindene, egy ernyőt ki lehet tekerni a kis ablak fölött, ami legalább a közvetlen esőtől megvéd.
Teljesen új hír, és az abádszalókiaknak biztosan ünnepnapot szerzünk azzal, hogy nyáron a Habos Gofri visszatér a Tisza-tó partjára, vele párhuzamosan pedig a budapesti kirendeltség is teljes erővel működni fog. Ezzel a főváros és Kelet-Magyarország egyszerre nyer egy-egy becsületes édességes helyet.
