Pilisszentivánról indultak útjukra a magokkal megszórt, teljes kiőrlésű tölcsérkék és barátaik: a házias mini kolbászkák (fűszeres magyaros és bajor jellegű) a friss káposzta és a külön ehhez az ízösszeállításhoz kitalált cheddar sajtos mártás is. Az ötlet célja az volt, hogy egy olyan laktató és praktikus magyaros streetfoodot készítsenek, ami úgy erősíti a magyaros jelleget, hogy szakít a fröccsenő zsírral, a nehéz kezelhetőséggel. A név pedig a fagyis tölcsérre emlékeztető kürt miatt utal az „ice”-ra. Muris magyar szóvicc.
Valljuk be, hiába az egyik legnagyobb hungarikum a hentesnél, a műanyag evőeszközökkel elfogyasztott sült kolbász, vastag karéj kenyérrel és mustárral nem a leginkább smart casual-barát ebéd.
Kolbászozni általában partedliben, vagy minimum egy már előzőleg lezsírozott szerkóban indul el az ember, mert garantált a piros, makacs, nem kívánt batikolás. A menet közbeni, kifli közé tett kolbászt szószokkal pedig már másképp szólítjuk és az élmény is teljesen eltérő a henteses talponállástól.
Hogyan lehet akkor kulturáltan kolbászt fogyasztani, szósszal együtt, adott esetben menet közben? A Kolbice tökéletesen alkalmas erre, megfelel a klasszikus streetfood formai követelményeinek.
„Vidéki ízek, városi léptekhez” – áll a szlogenben is.
A basic Kolbice alapanyagai a következők: teljes kiőrlésű, magvas Kolbice tölcsér, ebbe kérheted a magyar gyomornak igen kedves ketchup-mustár-majonéz szentháromságot, valamint hat darab mini, grillezett, roppanós, gluténmentes sertéskolbászkát kapsz még ehhez.
A már így is nagyon laktató étekért 990 forintot kérnek. Ajánlott rendelni a három nagyon jól illeszkedő extra feltétet
is:
friss párolt fehérkáposzta, hagymapörc és puding sűrűségű cheddar szósz. (100 ft/feltét)
A legjobb rész az, amikor a sajtszósz, be-be folyik a kolbászkák és a pörcök közé, a kolbász pedig hangosan roppan, anélkül, hogy bespriccenne a kabátod ujjába. Közben haraphatod hozzá a langyos, magos kérget. A kis fapálcikák segítségével a húsba vájó harapáson kívül, decensebben is fogyaszthatod.
Kolbász, decensen?
Kolbice-éknál ez nem paradoxon.
A pilisi bázisról származik az ötlet és az alapanyagok is, de szerencsére már - a Bazilikánál lévő karácsonyi vásáros bemutatkozás után - állandó főhadiszállásra találtak Budapesten.A Hold utcai Vásárcsarnok földszintjén, rögtön jobb kézre találjátok a Kolbice standot, pofás kis hazai színvilággal, farönkökkel. Nem hivalkodó, nem állnak előtte kitömött mangalicák és nincsenek a könyöklőn bajor kolbászevő kisfiú-nippek sem. Itt a produktum a lényeg, nem a díszlet.
Nem győztünk hangosan nyamnyogni, hümmögni és elismerően hunyorogni, mert tényleg hibátlan ez az új magyar csemege.
Minden klappol, semmi sem hiányzik belőle. Talán azt az egy dolgot tudnánk megjegyezni margószélen, hogy jobb a kis pálcával enni, mert, ha feltűzöd, úgy minden összetevőből tudsz szemezgetni, egyetlen harapásra.
Kolbice-ék nyári tervei között szerepelnek a fesztiválok, amit csak támogatni tudunk, mert simán elfér egy magyar remek a sok légiós, valamint az elcsépelt, túlárazott serpenyős kaják között. Ha már függővé váltál és éppen nincs nyitva a piac, hamarosan pár igényes kiskocsmába, sörözőbe, borozóba is bekúszik a tölcsér, sörkorcsolyának, mini verzióban. Hétköznap 10:00-16:00-ig, szombaton pedig 10:00-13:00-ig tudsz lakmározni a piacos bevásárlás közben, cseppmentesen és anélkül, hogy a fél tartalom a cipődön végezné.
Minket első harapásra, tornádóként magába bolondított.
