Péter és Bea üzletét egy tavalyi összeállításunk kapcsán, szinte véletlenül találtuk meg. Persze sok jót hallottunk róluk, de mégis kicsit furcsa érzéssel léptünk be a félszuterénbe. Aztán jót beszélgettünk, közben pedig a Sacher után sorra kerültek elő az egyedi desszertek. Már akkor tudtuk, hogy ha megnyílik az akkor még csak a tervekben szereplő üzlet, már a megnyitó napján ott leszünk. Így is lett.
A tulajdonostársak közül Péter nagyon magasan képzett cukrász, aki a szakma által leginkább elismert helyeken tanult és dolgozott. Mégis a 2008-as évet tartja meghatározónak, amikor mindent hátrahagyva meg sem állt Belgiumig, hogy éjszaka a vendéglátásban dolgozzon, napközben pedig másfél órányi vonatútra – gyakorlatilag ingyen – segédkezzen egy csokoládéboltban. Minderre egy hasznos befektetésként tekint: „nehéz év volt, de a tudásért meg kell dolgozni” – mondja.
Beával egy tanfolyamon találkozott, akin már tanulókorában is látszott, hogy máshogy akarja megoldani a dolgokat, mint a legtöbben. Látszott, hogy jól tudnak együtt dolgozni, így azóta ő nyújtja a vállalkozás hátterét, tervezi a torták külsejét és az új üzlet berendezése is az ő ízlését dicséri.
Bár látszott, hogy ez a páros sikerre van ítélve, mégis kivárták azt az időt, amíg saját üzletet nyithatnak. Addig is esküvőkre szállítottak tortákat és tanfolyamokat tartottak, a tágas üzletben pedig egy gyereksarok is helyet kapott. Az oktatás és a minőségre nevelés most is a tevékenységük fontos részét képzi.
Ezúttal a Rákóczi túróssal kezdjük a kóstolást. Erős kezdés a mind formájában, mind arányaiban teljesen újragondolt, saját lekvárral és citromhéjas töltelékkel készült sütemény. Ezt egy szilvakrémes tarte követi: a mandulalisztes kosárba mandulakrém és sütve főzött szilvakrém kerül, vagyis nincs benne hozzáadott cukor.
Látványra és ízvilágra is a mousse-ok jelentik a legdurvább csapást mindarra, amit eddig desszertnek gondoltál. A citromos-fehércsokis nagyon harmonikusan indít, majd a közepén robban a bazsalikomzselé, majd a levezetésben az ízek ismét egymásra találnak.
A piramis formába rendezett málnamousse közepén enyhén pirított brontei pisztáciazselét, alján pedig roppanós réteget találunk: nagyon finom és a három textúrának köszönhetően izgalmas desszert, csakúgy, mint a hasonló fekete ribizlis alapokon nyugvó, kecskesajtos verzió, amelyben a sós-vaníliás találkoznak.
Mint mondják, az üzletben folyamatosan változik majd a kínálat, de egy biztos, itt nem lesz krémes, gesztenyepüré meg somlói. Ahogy látjuk, nem is fogja senki hiányolni, itt pedig nem marad más, csak a csúcsminőség és a franciás könnyedség.
