Kis sétával az Allétól, a csendes Kanizsai utcában közel egy óvodához már több mint egy éve napról napra készülnek a csokis, gyümölcsös, tejszínes finomságok. Az Édes Sári hűséges törzsvendégei azok a törpék, akiknek az ujja összemaszatolja a sütis vitrint, és akik mementóként babákat, plüssállatokat hagynak véletlenül az üzlet babasarkában, míg az anyukák, nagymamák szőke csokis pitét esznek.

Édes Sári nem egy fiktív kislány, bármennyire is azt hinnénk a hely logója alapján. Ő maga a cukrászda megálmodója, a torták kivitelezője, az üzlet szíve. Bár első körben idegenforgalommal foglalkozott, csak utána adta át magát a cukrászművészetnek. Mikor Sári első gyermekét várta, 6 évvel ezelőtt, az az időszak igazi kísérletező periódus volt: nem csak az áldott állapottal ismerkedett, hanem szó szerint beszabadult a konyhába és csak sütött és sütött. Tortákat, aprósüteményeket, cookie-kat, pitéket. Aztán első körben a Módszertani Kabinet (Móka kávézó) fogadta be a házias sütiket, majd egyre több lett a megrendelés, és bizony Sárinak nem volt már elég az otthoni konyha, illetve annyian keresték, hogy eredetileg hol “lakik” Édes Sári, hogy megnyitották magát a süteményboltot, az újbudaiak legnagyobb örömére.

A dizájn nem divatoskodó, cukormázas, a hely falatnyi, de maximálisan ki van használva: hátrébb maga a műhely, elöl egy pult a főszereplőkkel feltöltve, néhány szék és a gyereksarok, ami gyakorlatilag az üzlet legnagyobb része. Az is kiderült, hogy miért a táblával szegélyezett sarok a játékokkal, színes ceruzákkal, kis asztallal: a közelben van egy óvoda, ahonnan reggel és délután a szüleikkel érkeznek az apróságok: télen sütizni, nyáron sütizni és fagyizni. Övéké a terep, a boltban kisbetűvel, egybe írt nevű fiatal képzőművészek alkotásai helyett a jövő nemzedék rajzait találjuk: óriásfülű nyuszit, száz ágra sütő napot. Megtudtuk, hogy a lábujjhegyen álló kislányok és kisfiúk hálás közönséget alkotnak, ellenben rendkívül kritikusak is: ha valami változik a kedvenc süteményük arányaiban, nem restek és a legszőrösszívűbb ételkritikusokat megszégyenítő őszinteséggel közlik, hogy ez nem “az” a krém, vagy tészta. Résen vannak, és mikor ott jártunk, akkor is egyre csak jöttek és jöttek, apukával, anyukával, nagymamával. Óriás csokis kekszért (200 forint) vagy kakaós csigáért (150 forint).

A sütemények ára igazán visszafogott, a “legbrutálisabb” tétel 450 forint volt, ez pedig a Philadelphia sajttorta, ami szinte habos állagú volt, könnyed desszert, nem ragad tőle össze a szánk. Mindig vannak brownie-k (350 forint) és az évszaknak megfelelő gyümölcsökkel készülő piték (350 forint) is, de első látásra belezúgtunk a kétféle csokoládés pitébe (350 forint), ezért a sajttorta mellett a málnás étcsokis pitét és a szőke csokis! verziót is kipróbáltuk. Szuper állag, krémes, masszív íz fogadott mindkettőnél. Tejjel leküldve gyakorlatilag egy egész napi édességadagot letudhatunk vele.Sári süteményeit megtaláljátok továbbá a Kelet Kávézóban, a Tranzit Art Caféban, a Kiadó kocsmában, a Smúzban, a Módszertani Kabinetben, az újbudai Családi Csemegében, valamint az All American Food nevű házhoz szállító cégnél is, de a lista mindig bővülhet, a teljes repertoárért érdemes ellátogatni az eredeti lelőhelyre.


Mikor eljöttünk azt kívántuk, bárcsak mi is ilyen sütiken nőttünk volna fel a neonsárga minyonok és a rumaromás, a benne hagyott meggymaggal “halálian” finom kókuszgolyók helyett.