Hányatott sorsA középkori alapokkal rendelkező templom mai képe tulajdonképpen egy építészeti vízió eredménye. A IV. Béla által alapított épületet még a középkorban többször átépítették, de mivel a török korban is vallási célokra használták Eszki dzsámi (Öreg mecset) néven, viszonylagos épségben, de a barokk idején ismét átépítve vészelte át a legnehezebb évszázadokat. Ferenc József 1873-ban dönt az egyszerű épület felújításáról, a Koronázó Főtemplom mintegy két évtizednyi rekonstrukció után, 1896-ra készül el.
Schulek Frigyes szinte darabjaira szedte az épületet és a korszak purista felfogásának megfelelően minden későbbi elemet eltávolított, ami nem középkori. Ahol nem talált támpontot, ott analógiák alapján saját elképzelései alapján alkotta újjá az építészeti részleteket. Ez akkor nemcsak a korban bevett gyakorlat volt, de Schulek mentségére szól, hogy az újabb kutatások szerint minden lehetséges elemet megtartott és munkája önmagában is értékes alkotás.
A belső tér sokat csodált festését Schulek programja alapján a korszak legnagyobb mesterei, Lotz Károly és Székely Bertalan alkották meg.Kívül-belül megszépültAz épület állapota az elmúlt évtizedekben jelentősen leromlott, amelynek a háború után felhasznált rosszabb építőanyagok, a levegőszennyezés és az évi hat-nyolcszázezer turistával súlyosbított rohamok sem tettek jót.
A felújítás egyik első állomását a Kiscelliben őrzött Schulek-féle tervanyag tanulmányozása jelentette, amelyet az épület állapotának hosszas vizsgálata követte. Érdekesség, hogy a falakat például hi-tech eszközökkel, - itthon műemléki felújítás során eddig nem alkalmazott - elektromágneses hullámok segítségével történő, roncsolásmentes anyagvizsgálattal térképezték fel.
Még fölsorolni is nehéz a pincétől a padlásig megújított részleteket, beszédesebb talán, ha csak néhány számot és adatot közlünk. A mintegy 150 ezer cserepet a pécsi Zsolnay gyártotta újra, így a tető visszakapta jellegzetes mintázatát és színeit, a padlóburkolathoz szükséges elemeket pedig a Pesti Kerámia szállította. A restaurátorok nagyjából 250 négyzetméter ólomüveg ablakot, 600 négyzetméter falképet és 11 ezer négyzetméter díszítőfestést állítottak helyre.
Megújították továbbá a tölgyfa kapukat és a berendezési tárgyakat. Utóbbiak közül a templom egy letisztult, tömbszerű, Deák Zoltán vezető tervező elképzelései alapján készült főoltárral gazdagodott.Megújult kiállítótérA felújítás során nemcsak a meglévő részek rekonstruálására törekedtek, hanem a meglévő igények, a számos látogató és különböző rendezvények, esküvők, koncertek jelentette kihívásra is igyekeztek megoldást találni, így új, környezetébe illeszkedő jegypénztár, a belső térben pedig megújult kiállítótér kapott helyet. A templom múzeuma - a Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye - egyébként 1964 óta létezik.
A templom karzatfolyosóján, az úgynevezett Béla-teremben olyan tárgyakat is kiállítottak, amelyeket a felújítás során a toronyban találtak. Így csak elsőre meglepő, hogy itt a különböző restaurált műtárgyak, egy Jókai által is aláírt 1894-es oklevél, valamint a szovjet-magyar barátság emlékbélyege mellett egyszerre találkozhatunk a Béla-torony nyugdíjazott szélkakasával és egy Kossuth-cigarettával. A toronyban talált tárgyakat restaurálták és másolatot készítettek róluk, így az eredetiek ismét a toronyban, a másolatok pedig a látogatóközpontban láthatók.
Korábban nem egyszer jártunk már a templomban, de a felújítás után teljesen lenyűgözött: akár tősgyökeres budapesti vagy, akár nem, egy látogatást mindenképpen megér.
