Abból még nem lett baja az emberiségnek, hogy játszótereket újított fel, és igényes parkokat alakított ki azért, hogy a betondzsungel szmogfelhőjében úszás helyett fotoszintetizáló növényekkel sétálhasson kézen fogva. Abból már több baj lett, hogy néhány „street artos” arc gyakorlóvászonnak nézte a ceruzás mászókákat, vagy a kocka alakú mókuskereket. Ennek senki sem örül.

Zajlik a nyomozásMegkerestük a Budapesti Városüzemeltetési Központot (BVK), hogy mi a tervük a megrongált és festékszóróval kidekorált játszótérrel. Csébi Tamás válaszában azt írta, hogy újra le kell gyártatni néhány tájékoztató táblát, mert a rengeteg firkától olvashatatlanok lettek, és ha ezeket kicserélték, az összes graffitit eltávolítják. A rendőrségen feljelentést tettek, de még semmit nem tudnak a nyomozásról.

A hasonló események elkerülése érdekében felvették a kapcsolatot a közterület-felügyelettel, így a jövőben várhatóan több egyenruhás fog esténként a kőcsikós játszótér környékén járőrözni. Korábban az RTL Klub felvetette a BVK-nak, hogy miért nincs a terület bekamerázva, amire Szűcs Panni, a szervezet kommunikációs igazgatója azt mondta, ők a kamerázás helyett inkább a játékokra akartak több pénzt fordítani.

Up on Melancholy HillÚgy döntöttünk, megnézzük azt a híres játszóteret, amely ünnepélyes megnyitásától (április 26.) számítva két héten belül kapott a nyakába egy adag graffitit. Poirot-nak való rejtély, hogy a festékszórós arcok miért pont ezt a helyszínt választották művészetük helyszínéül, mert van még több száz másik játszótér Budapesten, amelyet kevesebb izzadsággal is meg lehet közelíteni. Egy dán ember például lehet, hogy még életében nem látott ilyen hajmeresztő, 235 méteres magasságot. Ahogy sétálunk felfelé a hegy oldalában kiépített lépcsőkön, és a városi forgalom moraját szép lassan felváltja a természet csendje, az ember kezdi áthangolni magát a Silent Hill – A halott városról a Vissza a vadonbára. Gyanúsan harmonikus. Innen fentről botrányosan jó panorámaképeket lehet lőni Pestről, augusztusig pedig még a Sziget Eye is agresszívan be fogja tolni az arcát a képbe.

Akit kiborítanak az Erzsébet híd lábától induló lépcsők és emelkedők, annak a 27-es buszt tudjuk javasolni a Móricz Zsigmond körtérről, mert a Búsuló Juhász (Citadella) megálló két perc sétára van attól a bizonyos játszótértől. Mi szerdán jártunk ott, és főleg a fentiek fényében meglepődve láttuk, hogy graffitit már csak egy kocka oldalán találtunk. Ez a kocka egyébként rendszerint mókuskerékként operál, ami első ránézésre teljes képzavar: hogy lehet a kocka egyszerre kerék is? Pont így:

Miénk itt a térMaga a játszótér tényleg nagyon igényes. Ahogy a képeken is látszik, az egyik vár úgy néz ki, mintha egy óvodás kiborította volna a túlméretezett színesceruza-gyűjteményét, és ezeket összekötötte volna kötelekkel. Persze van kötelező csúszda, és van egy kötelekből kialakított háló is, amely szinte minden második játszótéren felbukkan, de a zöld környezet és a zéró autózaj miatt kifejezetten jó a hangulata. Egyedül azt nem értjük, hogy azt a három – ránézésre – még a szocialista ifjúság nevelését szolgáló, vasból készült pavilont miért hagyták meg, mert kicsit kilóg a látványból.

Amikor ott jártunk, a gumiból készült talajba beékelt minitrambulin volt a legnagyobb sláger: körülötte kb. nyolc gyerek kezdett el olyan koreográfiát összehozni, mintha 10 év múlva már a

Face Team nyomdokaiba akarnának lépni. A gyerekek bármilyen tárgyat képesek játékként újraértelmezni, nekik már egy edényekkel teli konyhaszekrény is ugyanannyi élményt nyújthat, mint egy legóval teli vödör, akkor hát egy játszótéren pláne végtelen számú lehetőség adódik.

A street artot pedig mi is szeretjük, ezt már néhány alkalommal megmutattuk, de ha valaki ötlet és elképzelés nélkül fúj festéket oda, ahova nagyon nem kéne, annak annyi köze van Banksyhez, mint Sas Tamásnak a fogyasztható filmek készítéséhez.