A flipperek iránti rajongásunk akkor kezdődött, amikor véletlenül rábukkantunk egy eldugott budai fllipperklubra, és alig tudtunk eljönni onnan. Éppen ezért egy óvodás gyerek könnyes szemű lelkesedésével fogadtuk a hírt, hogy flippermúzeum nyílt Budapesten április 10-én, ahol nem csak megnézni, de ki is lehet próbálni a gépeket. Amitől még izgalmasabb lesz a dolog az az, hogy 130 gép található a helyen, és a modernjátékok mellett egészen régi, fából készült darabok is akadnak, nem is beszélve a különböző Pacman gépekről, a kosárlabdagépről, a bowling gépről és a fapuskával lövöldözős játékokról.
A gyűjtemény egész Európában egyedinek számít.
Pálfi Balázs, a gyűjtemény tulajdonosa körülbelül 5 éve gyűjti a flippereket, az első darabot a Vaterán át szerezte be, és amint az jól látszik, az élmény meghatározta életét. Az évek során olyan sok gépet gyűjtött össze, hogy valószínűleg már csak a tárolás megoldása miatt is kénytelen volt múzeumot nyitni. Szerencsére.
A múzeumban a gépek időrendben és gyártók szerint vannak csoportosítva. Mi a legbelső teremből indultunk, ahol megnézhettük a flipper ősét (ami inkább egy fatáblára hasonlít) 1871-ből, néhány fából készült különlegességet 1932-ből, illetve láttuk az első magyarflippergépet 1947-ből, amelynek az egyik különlegessége, hogy oldalt helyezkednek el a terelőkarok. Itt megtudtuk, hogy a flipper és a pinball igazából nem teljesen ugyanaz: a pinball eredetileg egy álló függőleges játéktéren guruló labdát jelentett, amelynek mozgását peckek (pin) nehezítik. Az, amit mi ma flippernek nevezünk, az tulajdonképpen flipperkar bevezetésével indult világhódító útjára az 1940-es évek környékén, amely átalakította az addig csak a puszta szerencsén alapuló játékot ügyességi játékká.
A gépek között időrendbe haladva tisztán látszanak az 1960-as években történt flipperforradalom nyomai, amikor az addig csak szimplán felvillanó számokat felváltották a forgó számok, és elkezdett a backboxon mindenféle érdekes dolog történni; mondjuk, rúgott egy ló, vagy piruettezett egy táncos. A technika fejlődésével párhuzamosan természetesen egyre több izgalmas történet és effect került a gépekbe, a 70-es évek vége felé például átálltak a digitáliskijelzőkre, ami egészen új utakat nyitott meg: egy 80-as évekbeli példányon például már egy, az akkori szépségideálnak megfelelő hölgy dobálja le ruháit, ahogy gyűlnek a pontok. Tényleg boszorkányság.
Igyekeztünk egyébként kipróbálni mindent, amit csak lehetett, de mivel az idő szűkében megalapozott döntéseket kellett hoznunk, ezért (természetesen) azokat teszteltük, amelyikeken telt keblű nőket, földönkívülieket vagy horrort találtunk. Az az igazság, hogy az egész simán felér egy Xbox + nagyképernyős TV + salsa-naccos kombó élményerejével, és aki teheti mindeképpen szerezzen be egy gépet otthonra is. A feleség/barátnő idővel úgyis megbékél vele.
A jobbnál jobb témák mellett egészen különleges megoldásokat is láttunk: a 82-es Orbitor nevű játék esetében például a pálya a szokásos sík helyett dimbes-dombos, ami igencsak megnehezíti a játékot; a Godzillásflipperbe valami rezgőakkumulátorhoz hasonló kütyü van beépítve, amitől földrengés van játék közben, A FreddyCruegerben egy adott ponton a késkezű gyilkos, mint az őrült löködi nekünk a labdákat, de olyat is láttunk, ahol egyszerre 3 szinten lehet játszani. Ez utóbbinak óriási rákfenéje, hogy nagyon szervízigényes, azt pedig a flipperesek nem igazán szeretik, és ezért nem is készült ebből a fajtából túl sok az évek során. A modern darabok esetében egy pályára feszített plexik vannak, amikre majdhogynem kisfilmeket vetítenek, és ezek a grafikák is aktívan részt vesznek a játékban.
A múzeum szerencsére nem időszakos, hanem mostantól mindig nyitva lesz minden héten, szerdától vasárnapig, délután 4 óra és éjfél között. A látógatói jegy 500 Ft, ami csak nézelődésre jogosít fel, de egy kicsit drágább támogatói jegy megvásárlásával annyit játszhatunk, amennyit akarunk, sőt még tárlatvezetést is kérhetünk. Azoknak is ajánljuk, akik még nem flipperfüggők, mert ez az állapot úgyis változni fog.
