Az El Bigote tulajdonosától amúgy sem áll messze a vendéglátás, hiszen az övé a Ráday utcában a legendás perzsa Shiraz, ám itt a vízipipát lecserélte tortillákra, ráadásul nem is akármilyenekre. A kukoricalisztből készült lapos lepényt, mely pályafutását Európában kezdte, majd a telepesek révén Közép-Amerikában lett igazi befutó, itt inkább a büszke ősökhöz hű formában kapjuk. Belevalónak kérhetünk csirkét, marhát, valamint chorizot, amely egy vastagabb, ízletes, fűszeres kolbászféleséget jelent (790 Ft).
Természetesen nem állunk meg a húsoknál, jár még saláta, paradicsom, sajt, sült hagyma, és kukorica is bele, igaz, ez utóbbiból egyáltalán nem mérnek annyit, mint mondjuk Mexikóban tennék. Szószokból van egy jófajta csípős, valamint sajtszósz is, de egy másik flakonból például alaplével locsolgatják az éppen elkészülő húsokat, nehogy kiszáradjanak szegények.
Szerencsére az emberekre is gondoltak szomjúság terén, így temérdek eredeti spanyol borból kérhetünk egy jó pohárral, vagy akár üveggel is, ha mondjuk a tavasz közeledtével azt máshol szeretnénk elfogyasztani (260-290 Ft/dl).
Az étkekre visszatérve: korántsem fejezhetjük még be a kínálat ismertetését, mivel rögtön a kiadópult mellett láthatunk egy nagy halom tortilla-chipset, amelyből egy kis papírtölcsérbe pakolva kérhetünk elvitelre. A hűtőben is rengeteg finomság leselkedik, ilyen például a szélesen ránk mosolygó manchego sajt is (750 Ft/10 dkg). Mellette olívabogyók (sajt, bor... mi kell még?), rögtön kétfajta kiszerelésben, az egyik kaporral és sajttal töltve, a másik pedig natúran.
A falon hátul hatalmas ibériai sonkák lógnak, belőlük se féljünk rendelni (820 Ft/10 dkg), csakúgy, mint a már korábban említett chorizoból sem (450-520 Ft/10 dkg), mindkettő kimérve is kapható, bár gyanúm szerint, ha van elég pénzünk, az egészet is vihetjük. Ez esetben van egy multifunkcionális önvédelmi fegyverünk, melyet később akár el is fogyaszthatunk - dupla siker.
Bár a kis üzlet még csak frissen nyílt, a tranzitforgalom és a finom illatok hatására így sincs okunk a panaszra: csak ottjártunk alatt több mint tízen fordultak meg az alig pár bárszékkel felszerelt, autentikusan szűkös kis helyiségben. Mivel spanyol street foodban azért még hiányt szenved a város, az El Bigote ezt a kínzó űrt töltheti be - a látogatásunk alapján igencsak jó esélyekkel.
