A városban több fotósiskola van, mint ahány évig épült a 4-es metró, ami már önmagában is komoly fegyvertény. A nevük mögé a photography szót odatévő fotósok száma meg aztán tényleg végtelen: közülük sok mutat fel valódi teljesítményt, de azért akadnak vicces, szétphotoshoppolt képekkel induló versenyzők is, akiknek a képeire mégis ezrek nyomnak lájkot, mert "az legalább szép színes". Itt, na jó, szerencsére nem csak itt tart a kortárs budapesti fotográfia, mert vannak tehetséges streetfotósok, épületfotósok, politikus-fotósok és Robert Capa örökébe lépők.
Na meg itt a Szellemkép, immár húsz éve. A születésnapját ünneplő iskola teljesen egyedülálló szerepet tölt be az ország fotós életében. Aki innen kikerül, valószínűleg megállja a helyét az alkalmazott fotó különböző területein, így lehet belőle remek sajtó- vagy divatfotós. De ennél azért többről van itt szó: az iskola hallgatói éppúgy képesek "közérthető" képeket készíteni, mint elmélyült, gondolkozásra késztető kompozíciókat.
Az iskola ereje egyrészt az, hogy itt nem pusztán egy iskoláról, hanem egy közösségről, egy valódi műhelyről van szó. Másrészt pedig a szakma legjobbjaitól lehet tanulni, így például - a teljesség igénye nélkül - Fuchs Lehel alapítő-művészeti vezető, Molnár Zoltán vagy Pályi Zsófi fotográfusok tudása és szakmai alázata a garancia arra, hogy a mainstream, photoshop- és instagram-központú, lebutított vizuális kultúránk egy-két atyai pofonnal helyrebillenjen. Vagy legalábbis esélyt kapjon erre.
Már csak ezért is érdemes megnézni az iskola volt és jelenlegi hallgatóinak kiállítását: a több ezer fotóból szelektált 85 felvételen pontosan nyomon követhetjük, hogy mennyit változott húsz év alatt a város, mennyiben mi magunk és a fotó úgy általában. Minden egyes kép önmagában is erős alkotás, de a kompozícióba rendezett, általában négyesével fölhelyezett fotók együtt is iszonyatosan működnek. A Budapest-makettel szimbiózisban kiállított fotók április 4-ig (péntek) tekinthetők meg a BálnaBudapest első emeletén. Tegyetek egy próbát, megéri.
