Mit tesz az ember, ha az El Camino után megfogadja, hogy soha többé nem lesz vendéglátásban senkinek sem az alkalmazottja? Elmegy más területre dolgozni. Vagy dönthet úgy, hogy inkább szembeszáll a világgal, és csinál egy olyan, egyszerre közel-keleti és franciás bisztrót, amelynek a kirakata mellett egyszerűen képtelenség úgy elmenni, hogy az ember ne álljon meg fél percre nyálat csorgatni. Az utóbbi lehetőséget hívjuk mától kezdve Le Taste-nek.
A történet még nem az El Caminón, hanem sokkal korábban kezdődött, amikor az ELTE-n arab szakot végző Gergőnek elege lett abból, hogy szarvasbőr-könyöklővel díszített zakókban parádézó, ősz szakállú egyetemi profoktól hall csak arról, hogy mi is az a csador, inkább megnézi magának élőben. Meg sem állt egészen Iránig, ahol annyi tapasztalatot szerzett, mintha kiolvasta volna a Szabó Ervin Könyvtár fél iszlám-szekcióját. Nem mellesleg a Közel-Keleten találkozott a lepény műfajával, ami a Le Taste egyik koronaékszere lett.
Gergőék alapelve, hogy kizárólag olyan étel landolhat a vevő tányérján, amit otthon ők is szívesen látnának viszont a családi vacsoránál: ez a lepény (850 Ft) dolog pedig pont olyan, hogy az ember sokkal szívesebben engedné az asztalához, mint
Quagmire-t. A tésztát helyben gyúrják, a töltelékként lelket adó szaftos darált húst pedig egy zöldséges szósz is megdobja, amelyben padlizsán, cukkini és főleg petrezselyem erős jelenlétére egyfajta habként még Cserpes mester joghurtja is beköszön.Az összhatás még a belváros legjobb gyrosával is felveszi a versenyt, kicsit a hortobágyi húsos palacsinta ízvilága köszön vissza, ami nálunk pont akkora dicséret, mintha Jimi Hendrix ördögvillázva csápolna végig egy gitárszólót.
Gergő hazajött keletről és az egyetem után öltönyös komoly emberként bevonult a hivatalba élni minden tisztes Ivan Iljics életét, majd túlesett az említett El Caminón. A nagy zarándoklatból viszont nem következett egyenesen a Le Taste nyitása névre hallgató life event, így aztán szép lassan el kellett telnie hat évnek. Amikor belevágtak az üzletbe gyerekkori jóbarátjának édesanyjával, Zsuzsával, egyáltalán nem gondoltak arra, hogy rövidesen a vásárlók szinte egész nap egymás kezébe adják majd a kilincset.Pedig ahol ilyen brokkolikrémlevest (480 Ft) mérnek, ott ez szinte törvényszerű. Az ízfokozóktól, adalékanyagoktól mentes leves pont annyira volt kellemesen fűszerezett, hogy elfelejtsük gyerekkorunk meccseit, amikor annak a zöld izének a lenyeléséért valamilyen jutalom sütemény volt az alku tárgya. Az adagok olyan korrektek, hogy egy leves+lepény kombinációból simán jóllaktunk, pedig még kétfajta főételből is választhattunk volna.
A brokkoliért cserébe viszont a végén járt a jutalomsütemény (350 Ft), ami egyben a hely legnagyobb marketingfogása is: Zsuzsáék a frissen sült tálcákat fogják és kiteszik a kirakatba, amivel szemmel láthatóan több ember figyelmét keltik fel, mint valamilyen targetelt-szponzorált Facebook-hirdetés mantrával. Amikor ott jártunk, éppen csokoládés és fahéjas angyalka, gesztenyés alagút, brownie és kókuszos sütemény volt műsoron, de a kínálat gyakorlatilag naponta változhat, attól függően, éppen mihez van kedvük Gergőéknek.
Ugyanígy minden nap más fajta croissant is készül, hogy a korán kelők igényeinek megfeleljenek, mellé pedig a Kenyából vagy Guatemalából származó, francia pörkölésű kávé olyan lökést ad a reggelnek, mint egy éhgyomorra hallgatott deathmetal melódia. Itt válik teljessé kép, mert a közel-keleti hatások mellett a frank stílus égett rá legjobban a gourmet-előérzetet keltő Le Taste névvel együtt a helyre.
Gergőék a Kéthly Anna tér környékét és a bulinegyed peremét már meghódították, ezek után pedig reméljük, hogy nem kell majd újabb hat év vagy néhány El Camino a további terjeszkedés elindításához.
Le Taste az Ízbár (bezárt)Cím: 1077 Budapest, Wesselényi utca 30.
