WLB: Mesterséged címere?
András:
Elsősorban grafikusnak és illusztrátornak tartom magam, annak idején a MOME-n végeztem, tervezőgrafikán. Akkoriban elég erős volt az illusztrációs vonal, és azt sulykolták belénk, hogy a szakma kitanulása mellett fontos egy saját, autonóm világ kialakítása is. Úgy érzem, hogy valahol az alkalmazott és az autonóm grafika határán ragadtam. Könyvborítókat és néha szitanyomatokat tervezek, gyerekkönyveket illusztrálok, csináltam képregényeket a Roham magazinba, és persze a saját projektjeimmel is foglalkozom. Nem szeretek egyetlen műfajnál leragadni.
WLB: Milyen szerepet tölt be az életedben a művészet? Munka, szerelem, lelki feszültséglevezetés, vagy mindhárom egyszerre?
András:
Mindhárom. Van egyfajta belső igény, így valószínűleg megőrülnék, ha csak megrendelések lennének, és nem tudnék néha elvonulni a saját világomba. Persze a határidős melóknak is megvan a maguk előnye – egyrészt, ha nem lenne határidő, évekig elszüttyögnék ugyanazzal a dologgal, másrészt pedig rengeteget lehet belőlük tanulni. Szerintem az egyik nélkül a másik sem létezhetne, sokszor a saját indíttatásból készített, autonóm munkák hozzák a megrendelőket.
WLB: Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
András:
Formailag, színekben és vonalvezetésben a régi bádog játékok – robotok, űrhajók, holdjárók – gyakorolták rám a legnagyobb hatást. Ezen kívül nagyon szeretem a némafilmeket, a túljátszott gesztusokat és mimikát, valahol ez a világ is inspirál.
WLB: Mi a véleményed Budapestről?
András:
Ami az elmúlt években jónak tekinthető a városban - mint például a sokszor emlegetett romkocsmák - egytől egyig organikus képződmény, amihez arra is szükség volt, ami kifejezetten utálatos ebben a városban: a koncepciótlanság és az elhanyagoltság. Ez a kettősség az egész városra jellemző. Magától tör elő az élet a foghíjas telkeken, romos épületekben, mint a beton alól a fűszálak.
WLB: Van kedvenc helyed a városban?
András:
Amíg létezett a Roham, addig az volt a kedvenc, mostanában viszont annyira nem szoktam elmászkálni. Úgy látom, mintha színesedett volna a koncertkínálat az utóbbi években, főleg az A38-on egyre több az ízlésemnek megfelelő zene. Szeretem még a Római-partot, és mivel van egy hatéves fiam, sokat mászkálunk ki a Ligetbe. Ott van az Állatkert, a Közlekedési Múzeum, a Pántlika, a Vagon, így elég komplex, multifunkcionális hely, ahol mindig lehet valamit csinálni.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
András:
Szeretnék kezdeni valamit az egyelőre csak tervként létező képregény-projektekkel, bár erre nehéz időt szakítani a munka mellett.
András városközpontú alkotásai a Metropolis képi világát idézik, amelynek eredeti poszterei a plakátkereskedők Szent Gráljai.
Ha szereted a régi plakátokat, ideje, hogy megismerd a Budapest Poster Galleryt.
Amennyiben inkább a jelenben nézelődnél, és a múlt pénteken megnyitott, 13. ARCdíjnyertes plakátjait vennéd szemügyre, katt ide.
Ha a tenyerednél is jobban szeretnéd ismerni az András által említett Városliget történetét és nevezetességeit, irány korábbi cikkünk.
