Az időjárás kivételesen tekintettel volt a több hónapos előkészületekre, hiszen a legjobb formáját hozta – a ragyogó napsütést legfeljebb kósza felhők zavarták meg egy-egy pillanatra. A viszonylag korai, délután egy órai kezdés idején a szervezőkön és a vizuális élményforrásnak sem utolsó pom-pom lányokon kívül csupán néhány tucat, sört szorongató egyetemista lézengett a rakparton. Egy alkalommal az „ELTÉseknek nincs jobb dolga”- frázist véltük felharsanni a hátunk mögül, az üzenet feladója valószínűleg egy kritikus BME-patrióta volt; de hát a rivalizálás már csak ilyen.Áthidalt távolság
Az idő előrehaladtával a tömeg egyre nagyobbra duzzadt, ergo egyre színesebbé vált, ám az egyetemisták dominanciája mindvégig megmaradt; ellentétben például a színpad és a közönség között tátongó, jó húsz méteres távolsággal.
Utóbbi mind a Mary Popkids koncertje, mind pedig Dombóvári István előadása alatt makacsul kitartott, ám a műsorvezetői feladatokat ellátó Gundel-Takács Gábor unszolása, valamint a pom-pom lányok látványa végül megtette a hatását, és a vizsgákra sörrel melegítő sokaság csak kimerészkedett a sörpadok menedékéből.Főszerepben a Duna
A színpadi látványosságok után a víz vette át a stafétát, és fél ötkor elrajtolt a Vigadótól az első evezős nyolcas-előfutam, amely egyúttal a Duna-parti Egyetemek Regattája fantázianéven futó versenyszám döntőjeként funkcionált. A hármas mezőnyből – BME, Corvinus, ELTE – a hazaiak, vagyis a BME csapata került ki győztesen, a döntőt érő második helyet pedig a Corvinusosok kaparintották meg. A következő előfutamból a Széchenyi István Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem jutott tovább, és ezzel ki is alakult a döntő mezőnye.
A gyorstalpalón átesett amatőrökből verbuvált csapatok – BME, Corvinus, ELTE, SE, SZE, SZTE, valamint két külföldi, a bécsi és a linzi egyetem – részvételével lebonyolított sárkányhajó versenyben a Semmelweis Egyetem diadalmaskodott, méghozzá elsöprő fölénnyel; míg az evezős nyolcasok döntőjét a győri Széchenyi István Egyetem nyerte. Az estét a Compact Disco koncertje, valamint a következő konklúzió zárta: az ígéret váljon valósággá, a Dunai Regatta pedig hagyománnyá, hiszen a Duna némiképp kihasználatlanul csordogál a két városrész között, nagy volumenű egyetemi rendezvényekből sosem elég, a dicső múltra visszatekintő evezős sportokra pedig bőven ráfér a magasztalás és a népszerűsítés.