Я не говорю по-русски- Nem beszélek oroszul!A Marximban látszólag megállt az idő. A pizzéria teljes egészében egy olyan letűnt kornak állít emléket, amit a legtöbb ember csak a filmekből és a történelemkönyvekből ismer. Aki ide belép, a vörös csillagok, a csirkehálóval és szögesdróttal elválasztott boxok és a proletárdiktaturát idéző falfirkák társaságában rögtön érezni kezdi, hogy ez a hely más, mint a többi.
“За здоровье!” – Egészségünkre!Az asztalok kopottak, a padok nem nevezhetőek különösen komfortosnak, a hely hangulata mégis maradásra késztet. Miután hozzászoktunk a külföldi diákok hangoskodásához és a szomszéd asztalnál töprengő Leninhez, helyezzük kényelembe magunkat, mert itt az ideje italt rendelni! Természetesen nem kell vodkát sós uborkával kérnünk, a kínálat tökéletesen megfelel az éppen fennálló rendszernek.
Приятного аппетита! – Jó étvágyat!Az étlapot böngészve újabb okot kapunk, hogy megemeljük a szemöldökünket, ugyanis “Sajtós”, “Gulág”, vagy “Vidám úttörő” nevű pizzákat valószínűleg még senki nem látott ezelőtt. Bármelyiket is választjuk, olyan gasztronómiai élményben lesz részünk, amit még a demokratikus Olaszország is megirigyelne, mindezt pedig pénztárcabarát, 1000-1500 forintos áron. A helyben sütött pizzák mellé egy helyi specialítás is jár: házilag készített paradicsomszósz, amit egy kis üvegből magunk adagolhatunk. Ha valaki esetleg függővé válna, akkor érdemes észbentartani, hogy a Marximból rendelni is lehet.
Пятилетний План – Öt éves tervMint az előző rendszer példás polgárai, úgy a Marxim személyzetének tagjai is leaglább öt évre előre gondolkoznak. Céljuk, hogy maximalizálják a termelést, és egyenlően osszák el a vendégek között mindazt, amit ez az eldugott pizzéria nyújtani képes. A terv: jó hangulat, barátságos kiszolgálás, finom ételek és egy biztos pont a városban, ahol kortól, nemtől és politikai hovatartozástól függetlenül mindenki kellemesen töltheti az idejét.
