A község egyik legszebb részén, az Újhegy lankáján található Árpás László sonkamester pincéje, benne pedig a környék legjobb sonkái. Méghozzá egy régi, akasztós ruhásszekrényben. Van itt minden: sonka, hosszan érlelt tarja, kalodába zárt szalonna, zöldborsos vastag kolbász, paprikás szalámi! (Erre a látványra valószínűleg a legkeményebb férfiszív is ellágyul, és boldogan egyezik bele kedvese „építsünk gardróbot” ötletébe.)

A hangulatos, rusztikusan berendezett pincéből persze nem szabadulunk hamar, de nem is akarunk. Míg várunk mindent jól szemügyre veszünk: a régi paraszt bútorok, a falon lógó megfakult családi fotók, a sparhelt, a csipketerítők egytől egyik családias hangulatot teremtenek a kis pincehelyiségben. Közben persze kóstolót is kapunk, amiből csak szeretnénk. A sor ugyan hosszú – pláne így húsvét előtt – de érdemes kivárni! Legalábbis erre a megállapításra jutunk, miután beleharapunk a vékonyra szeletelt, sós sonkaszeletekkel megpakolt, tejföllel vastagon megkent hatalmas karéj házi kenyérbe. Egy pohár bor mellett aztán a sonka történetét is megtudjuk a sonkamestertől…Mikor és milyen indíttatásból kezdett sonkakészítéssel foglalkozni?Árpás László: Én azt szoktam mondani 12 éve készítek sonkát, 6 éve ehető és 3 éve eladható! (Nevet.) A miért pedig nagyon egyszerű, imádom a sonkákat és élvezem a munkámat!
Fiatal koromban a vendéglátás több területén kipróbáltam magam. Aztán egy horvátországi látogatás alkalmával megszületett az elhatározás. Én is legalább olyan finom, vagy inkább finomabb sonkát akartam készíteni, mint amit ott kóstoltam.És miért pont Etyeken?Á.L.: Egy ismerősön ajánlotta ezt a helyet, és amikor eljöttem ide, én magam is beleszerettem ebbe a környezetbe. A régi parasztbútorok és képek pedig meghitt hangulatot teremtenek. Egy pohár bor vagy pálinka és a finom falatok mellett, távol a város zajától kicsit mindenki visszarepülhet az időben.

Az alapanyagok mennyire meghatározóak a sonkakészítésnél?

Á.L.: Ezzel kapcsolatban mindig a nagyapám szavai jutnak eszembe:
„Lacikám, ahhoz, hogy kiváló minőségű sonkát, szalonnát, kolbászt együnk, mindenre nagyon ügyelnünk kell! A malac kiválasztására, darabolására, a fűszerek eredetére, annak felhasznált mennyiségére!

Ezeket tanuld meg, nagyon, mert Te fogod ezt a tudást továbbadni a gyerekeidnek!” Akkoriban ezt még nem értettem, ma már annál inkább. A legfontosabb ugyanis, hogy minőségi alapanyagokat használjunk. Az első és legfontosabb a hús, amiből én csak hazait használok. Szerintem a magyar disznónak nincs párja Európában. A jó sonkához ugyanakkor nagyon fontos a jó minőségű só is, amit az Adria partjáról hozok. Még néhány válogatott fűszer, majd füstölés, szárítás, és 12 havi érés után kész a sonka.És mi a helyzet azokkal, akik nem tudnak ide Etyekre kilátogatni? A fővárosban találkozhatunk valahol a polcokon az Ön sonkájával?Á.L.: Egyelőre csak itt a pincében lehet kóstolni, és vásárolni a különböző sonkákból és kolbászokból. De szerintem, aki eljön ide, nem bánja meg. Nem vagyok híve a tömegtermelésnek sem, szerintem ezt a szakmát csak szívvel-lélekkel, szeretetből lehet csinálni. Itt nincs kiszolgáló személyzet, az általam készített sonkákat és kolbászokat én magam kínálom a vendégeknek, vásárlóknak. Természetesen a sonka mellé néhány baráti szó is jár! Én ezt nagyon fontosnak tartom!
Ugyanakkor talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, reményeim szerint pár héten belül a fővárosban is megtalálhatják majd a termékeimet a sonkaimádók és remélem ugyanolyan nagy szeretettel és kíváncsisággal fogadják majd, mint itt Etyeken!

Mi biztosan kíváncsiak leszünk rá!