A Boutiq'' Bar és a Borjour által szervezett ginkóstoló kiváló apropót adott arra, hogy elbeszélgessünk Nagy Zoltánnal, a város legnépszerűbb koktélbárjának tulajdonosával a párlat kóstolási etikettről és a gin történelemről.


We Love Budapest: Mi az alkoholfogyasztási etikett?

Nagy Zoltán: Az ízlelés egy fiktív fogalom, egy visszacsatolás, az érzékszerveink által összerakott agyi kép. Ezért nagyon fontos az, hogyan kóstoljuk meg az alkoholt. A mezítlábasok legnagyobb problémája, hogy rögtön belekortyolnak, majd megjáratják a szájukban az alkoholt, lenyelik és azt mondják, hogy úristen ez milyen rossz volt.
A párlatkóstoláskor figyelmbe kell vennünk, hogy ez egy illékony anyag, már testhőmérsékleten és szobahőmérsékleten is párolog.

Nyilván magasabb hőfokon jobban párolog. Az ember szájában a szobahőmérsékletű párlatból viszonylag magasabb mennyiségű alkoholtartalom szabadul fel. Hirtelen felemelkedik a hőmérséklete 38 fok körülire, elkezd párologni és ha nem forgatják meg a szájban, nem hígítják vissza, akkor a tesztelőnek kicsípi a száját vagy kiégeti az ízlelőbimbóit. Tehát a kóstolás lényege az, hogy egy nagyon pici nyálat kell gyűjteni a száj első felében, és ahogy megkóstolja a párlatot, összeforgatja vele, majd kifúj, hogy a gőzök ne menjenek fel az orrba, mert ugyanúgy mint az ízlelőhám, a szaglóhám is ki tud égni. Mégegyszer forgat, mégegyszer kifúj, attól függően hány fokos alkoholról beszélünk. Minél magasabb annál többször kell elvégeznünk ezt a folyamatot. Ha ez megtörtént, akkor utána megforgatjuk a szánkban, mert fontos tudni, hogy nem csak a nyelven vannak ízlelőbimbók, hanem a szájüregben is, azzal a különbséggel, hogy a nyelven nagyobb mennyiségben van. És akkor utána lenyelni. Ilyenkor oda kell figyelni arra, hogy milyen ízeket érzünk..

WLB: Milyen ízek a dominánsak a gin esetében?
NZ: Igazából mindenki azt érez bele a párlatba, amit szeretne. Vannak azok a jegyek ami mindenkinél egyforma. Például a ginnél a legeslegfontosabb kritérium az, hogy erőteljesen a boróka íznek kell dominálnia. Ez a LondonDrynál mondható el a legjobban. A többiek is tartják magukat ehhez a szabályhoz, hogy a boróka legyen túlsúlyban. Ezen felül, hogy ki hogyan ízesíti és hogyan párolja le a ginjét, valamint ezeket milyen metódussal készíti el, az teljesen házfüggő.

WLB: Honnan származik a gin? Mit lehet tudni a gin történelemről?

NZ: A ginről tudni kell, hogy a hollandok voltak azok, akik az angolokkal megismertették ezt az alkoholt. A Gin Geneva-t, egy genfi orvos készítette el először, ezért nevezték el a genfi alkoholnak. Az angol trónon a holland III. vagy Narancs Vilmos (1600-as évek vége) rengeteg angol katonát küldött harcba a holland-francia háborúk idején. Az angol katonák hazajövetelükkor hiányolták azt az alkoholt, amit a holland katonák csata előtt kaptak bátorításként. Fejenként fél liter genevert itattak meg velük, hogy magabiztosabban indulhassanak a harcba. Innen származik a “dutch courage” kifejezés is. Az angol katonák hazatértükkel megpróbálták reprodukálni az ízeket, gabonapárlatba áztattak különféle fűszereket, főként borókat.

Az 1700-as évek elejére szinte minden háztartásban folyt a főzés illegálisan vagy legálisan. A gin az 1800-as évekig a szegények itala volt. Későn különféle rendeletekkel próbálták visszaszorítani az illegális gin fogyasztást, hiszen a folyamatos bódult állapotnak köszönhetően nagy munkaerőhiány lépett fel.

Az 1800-as évek elején egy komolyabb szabályozás keretében irdatlan mennyiségű pénzhez kötötték a gin desztillációt, így mindössze néhány szereplő maradt a piacon, akik jelenleg is desztillálnak, a Tanqueray, a Gordon’s, a Beefeater és a Bombay. A szegények itala hamarosan a gazdagok italává vált, ugyanis ezek a cégek megkezdték a “gin palace”-ek nyitását, ami a fényűzés fényűzését jelentette. Mindössze egyetlen kritériumuk volt; az ő ginjüket kellett árusítani ezeken a helyeken.

A gin ebből kifolyólag jutott el abba a társadalmi státuszba, ahol ma is található. Hiszen ha valaki ginre gondol, akkor rögtön a “posh”, az arisztokrácia jut eszébe.

Mi ennek a 4 fajta ginnek a jellemezője?

NZ: A Genever vagyis az OldTom, a LondonDry elődje. Az OldTom-hoz köthető az első italautomata, ami egy ülő macskát ábrázolt (innen a név, TomCat-Old Tom). A pénz bedobása után kofolyt a gin. A masina valójában félautomata volt, hiszen egy ember állt benne, aki kitöltötte az italt. A LondonDrygin esetében kikötötték, hogy cukrot nem szabad hozzáadni és semmi olyan anyagot utólag, amit a desztillálás során nem adtak hozzá. Annak több módja van, hogyan desztilláljuk a gint. A Bombaynek az a jellegzetessége, hogy ők csak az alkoholgőzt engedik át a fűszereken, az üst fölött van egy kis ketrec ami tele van fűszerekkel, és azon átpárolog az alkohol. A Beefeaternek és a Tanqueraynek az a lényege hogy 24 órát áztatják a fűszereket az alkoholban, majd ledesztillálják. Most 2011-ben a Beefeateren és a pici mikrodesztillálók kivételével, már nem Londonban desztillálnak az elszállt telekárak miatt. Az összes többi gin márka felvonult északra ahol olcsóbb a hely és a munkaerő.

A '90-es évek kezdetén megjelentek az új kategóriájú ginek, például a G’Vine, aminek az a különlegessége, hogy szőlőpárlatba áztatják a fűszernövényeket. Majd szőlővirág kivonatot is hozzáadnak, ezért nagyon parfümös, nagyon érdekes íz jellemzi. A lisztérzékenyek számára ez az egyetlen iható gin, hiszen nem gabonapárlat az alapja, hanem eaux de vie.

Legyetek ott első városi piknikünkön!

Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.

Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!

hirdetés