A Lehel tértől gyalogolva a Hegedűs Gyula utca felé még elképzelni sem tudom, hogy milyen lesz az a hely, ahova találkozóra sietek. A neve alapján valami megaretro környezetet képzelek el hagyományos magyaros ételekkel és piros-fehér kockás műanyagterítővel. Még sosem hallottam a Laci? Pecsenyéről.
Nem is biztos, hogy hátrány a tájékozatlanságom, így ugyanis mindenféle előzetes elvárás nélkül érnek az ingerek. Először így: A mindenit, mennyire jól néz ki ez a hely! A belsőépítészet teljesen az én világom: kicsit industriál, kicsit minimál, kicsit környezettudatos, sötét tónusú, és az ördög itt is a részletekben rejlik: a lámpában, amely gyakorlatilag kábeleken lógó villanykörtékből lett kör alakú csillárrá varázsolva, az egyik fűzöld falban, melynek egy hatalmas tükröt döntöttek, és a szép emlékű Árkádia poszterekben, amiket darabokra szedve applikáltak a látszólag random módon festett falakra. A hely báját erősíti, hogy nem biztos, hogy találnék két egyforma asztalt és széket, és a vendégtér berendezése is olyan kedvesen kusza, mentes a konvencióktól, szóval igényes, modern, mégis laza. Az első öt percben még mindig nem láttam, hogy milyen ebédre számíthatok, csak olvastam a napi menüt a pincérek pultja melletti fekete iskolatáblán, és próbáltam kitalálni, vajon hogyan is képzeljem el ezeket a látszólag hagyományos ételeket, hiszen mindenhol felfedeztem legalább egy csavart.
Szerencsére az asztaltársaságom segítőkésznek és sokkal határozottabbnak bizonyult, így a rendelés hamar megszületett: malackarajvajbabbal, padlizsánkrém bevert tojással, körömkocsonya bébisalátával és friss sóskával, bónuszként konfitált borjú kecsketejjel és karfiollal, köretnek pedig friss, ropogós kenyér vajjal.
Az átlagnál nem vártunk se többet, se kevesebbet az ebédünk érkezésére, és azt kértük, hogy az ételek az asztal közepére legyenek helyezve, hogy mindannyian mindent meg tudjunk kóstolni. Isteni volt a padlizsánkrém a tojással, volt valami különleges a fűszerezésében, ami túlmutat a hagyományos hagyma-fokhagyma ízesítésen, a félig lágy tojás sárgája pedig harmonikusan keveredett a zöldségkrémmel. A karaj is ízléses szeletekre volt vágva, és nem hagytak rajta oda nem illő zsíros cafatokat. A körömkocsonya plusz pontja a nagyon vékony szeletelés volt, amiben a köröm és az aszpik egyenlő arányban keveredett. Borjúban is finom volt, a kecsketejes szósz a karfiollal pedig tökéletes köretnek bizonyult.
Az ebéd minden elemének megosztása közben jól szórakoztunk, imádtuk kivesézni és ajánlgatni az egyes falatokat, ráadásul rögtön rengetegféle ízt kipróbáltunk, úgyhogy az ételek ilyen változatosságának köszönhetően jól is laktunk, de a desszert nem maradhatott ki. A napi ajánlatban csokoládé tart és eper mousse szerepelt, és mi mindkettőt megkóstoltuk. A desszert prezentálása vitathatatlanul igényesre sikeredett, és az ízekre sem volt panasz: a csoki keserű volt, de lágyan olvadó, az eperkrém pedig mellőzte a művi cukorka utóízt.
A számla végösszege nem érte el a 10 ezer forintot, ami esetünkben 3 üdítőt, 4 főételt és 2 desszertet tartalmazott. Az adagokat úgy kell elképzelni, hogy nem biztos, hogy egy nagyobb étvágyú, ereje teljében lévő férfi maradéktalanul jól lakik pusztán egy főétellel, így érdemes 2 fő esetén 3 fajta, 3 fő esetén 4-5 fajta ételt rendelni, és osztozkodni.
Jó tudni, hogy a Laci? Pecsenye!
délelőtt fél 12-től fél 4-ig van nyitva, így az ebédelés lehetőségére kell lecsapni, hiszen délután már csak zárt kapukat találunk a XIII. kerület Hegedűs Gyula utca 56. szám alatt. A naponta változó étlapot a hely Facebook oldalán találjuk meg. Általában 8-10 féle főétel, 1-2 leves, 1-2 desszert és 3-4 borajánlat szerepel a menün, a főételek nagyrészt húsosak, de találunk vegetáriánus verziót is.
Mindenképpen megért egy látogatást!
Laci!Pecsenye? (bezárt)
Cím:
1051 Budapest, Sas utca 11.
