Budapest

Megújult Zsolnay kerámiák és drasztikus funkcióváltás – ilyen lett a felújított városligeti Olof Palme Ház

Fotó : Csudai Sándor / WLB
millennium háza, városliget, olof palme ház, zsolnay

Az eredetileg a Műcsarnoknak készült 19. századi épület volt már szobrászműhely és iroda is, miközben minden funkcióváltás az eredeti terek drasztikus átalakításával is járt. Az utóbbi években valódi tartalom nélkül, egyre romló állapotban állt a Városliget Zsolnay kerámiával gazdagon díszített, legszebb épülete. A mostani teljes körű felújítás célja nemcsak a régi fényének visszaállítása volt és (egy talán sosem volt) aranykor nosztalgiájának megidézése, hanem hogy helyszínként visszakapcsolódjon a város kulturális vérkeringésébe is. Megnéztük, milyen lett az október végétől látogatható Millennium Háza.

Aki csak cél nélkül sétálgatott a Ligetben, mondjuk 5-7 évvel ezelőtt, és véletlenül belebotlott ebbe az épületbe, úgy érezhette, igazi elfeledett kincsre talált. A vadregényes, omladozó, de még megviselten is színpompás épület romos állapotában is lenyűgöző volt. Aztán pár nyárral ezelőtt a Kertem terasza ölelte körbe, ilyenkor a nyáresti fröccs mögül pillantgattunk fel az épületre, amely az 1885-as Országos Általános Kiállítás óta elég sok változást megélt.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Pfaff Ferenc eredetileg a Műcsarnoknak tervezte, de a kiállítások hamar kinőtték, így amikor elkészült az új épület a mai Hősök terén, a Városligetben Fővárosi Múzeumot rendeztek be 1936-ig, de ez is inkább raktárhoz hasonlított a hely szűke miatt. A világháború után a Művészeti Alap költözött be, ekkor a födém megbontásával szobrászműhelyt, majd a 60-as évek elején irodákat alakítottak ki, és a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett.

A rendszerváltás után a Művészeti Alap jogutódjaként létrejött Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába került az épület, de egyre jobban kiütközött a probléma, ami már a 19. században is beárnyékolta a helyet: raktárnak vagy irodának túl szép, turistalátványosságnak túlságosan kieső és rejtett, múzeumnak meg túl kicsi.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

A 2017-ben a Liget Budapest Projekt keretében indult felújítás célja, hogy kitörjön ebből az ördögi körből, de hatalmas kérdés, hogy az új funkciókkal – az elegáns, nosztalgikus felhangokat meglovagló és a legboldogabbnak gondolt kor megélését egy az egyben ígérő kávéház és (egyelőre) a Liget történetét bemutató interaktív kiállítás elég lesz-e ehhez. Persze az sem elhanyagolható, hogy az egykori Olof Palme Ház csak egy apró szeglete annak a hatalmas átalakításnak, ami most zajlik a Városligetben – a fő problémát jelentő elszigeteltségének jó eséllyel véget vet a körülötte kiépülő múzeumi negyed felhúzása.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Az épületet megközelítve, ami körül még nagyban zajlanak a munkálatok, az első, ami feltűnik, hogy a főbejárat visszakerült az eredeti, Hermina út felőli oldalra, ahol évekkel ezelőtt még a rámpás gazdasági kijárat volt, valamint itt terül el a több különleges fajtát is felvonultató rózsakert is a Zsolnay-díszkúttal.

Az épület külső homlokzatának restaurálása valóban példaértékű lett, ugyanaz a csapat dolgozott rajta, akik a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát is helyreállították.

Szinte a csodával határos módon a díszítő elemeknek a 95%-a megvolt valamilyen formában, vagy a helyükön maradtak, és „csak” megrongálódtak, vagy ha le is potyogtak, egy ismeretlen egykori dolgozónak hála – aki évtizeden át szedegette össze a lepotyogó darabokat, és vitte fel a viszonylag védett padlásra – megmaradtak. A Zsolnay-gyár is partner volt a felújításban, így amit pótolni kellett, azt az eredeti mintakönyvek alapján a korabeli technológiai eljárásokkal sikerült előállítani. Fontos szempont volt, hogy a kerámiák megóvása érdekében a díszítőelemeket – ha erre lehetőség van – ne sokat mozgassák, hanem az eredeti helyükön restaurálják. Így a helyszínen mintegy 2000 elemet újítottak fel, további 2500-at a külső restaurátorműhelyben.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Érdemes az épületre úgy is tekinteni, hogy a neoreneszánsz épület díszítése a pécsi manufaktúra hazai első nagy „dobása” volt, mert bár az 1880-as évek közepén Bécsben vagy Párizsban már ismertek voltak, a Monarchiában, főleg Budapesten még nem akadt sok megrendelésük. Az épületen izgalmas részleteket fedezhetünk fel, nemcsak a reneszánsz motívumok és a középkori templomokat idéző faunfejek vagy perzsa szárnyas oroszlán bukkannak fel, de a milói Vénusz miniatűr mása és egyiptomi nőalakok is feltűnnek, valamint Raffaello, Michelangelo és Leonardo da Vinci arcképe is látható.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Ha kint kibámészkodtuk magunkat, bent az előtérbe érve abba a központi térbe jutunk, amelynek a helyreállítása a tagozatokkal és díszítésekkel az eredeti formában történt meg. A felújítást vezető építész Nagy Csaba volt, aki nem mellesleg a Párisi udvar vagy a Palatinus felújítását is végző Archikon építésziroda tagja is, így már meg se lepődünk a felújítás igazán magas színvonalán, ami maximálisan megfelel a modern kor követelményeinek is.

Jobbra a Zsolnay-kávéház nyílik majd, amely az art déco-s elemekkel, karakteres színekkel és felnagyított modern Zsolnay díszítésekkel visszafogottan elegáns, de végső karakterét majd a még hiányzó berendezéssel együtt nyeri el. A felülvilágítóval, mind a két irányba áttört falakkal és a ligetre nyíló hatalmas ablakokkal nagyvonalú teret alakítottak ki, ahonnan a teraszra is kisétálhatunk majd.

Fotó: Csudai Sándor / WLB

Balra nyílik a kiállítás, amely jelenleg a Városliget történetét dolgozza fel. Itt a hangsúly azon volt, hogy főként a gyerekek számára élvezetessé tegyék, a rengeteg interaktív eszköz, meg eleve a látogatói ipad is ezt a célt szolgálja. Vannak jól sikerült elemei, mint a föld alatti kocsi a korabeli filmrészletekkel, de ötletesnek mondható a 3D-s mesekönyvszerű installáció is.

Fotó: Csudai Sándor / WLB
Fotó: Csudai Sándor / WLB

Ám vannak kérdésesebb elemei is, mint a történelmi tényeket lényegesen leegyszerűsítő 89-es, Nagy Imre újratemetése körüli rész, ahol a jelenlegi miniszterelnök nimbuszát építő, az oroszok kivonását követelő részből kimarad, hogy régen tudott az akkor már létező egyezményről, hogy a szovjet csapatokat kivonásáról már döntöttek is, az aktuálpolitikai üzenet és narratíva elég zavaró, főleg egy ilyen kiállításon. Az előzetes ígéretek szerint 2020-ra egy Budapest „aranykorának” tartott, millennium környéki fejlődést bemutató, átfogóbb tárlat nyílik majd itt.

Az épület egyik legfotogénebb eleme az alagsorba vezető, rézlapokkal burkolt csigalépcső. Nemcsak a fogadótérbe illeszkedik tökéletesen, de a fekete-fehér terazzóval burkolt alagsori részből is kiragyog, és tökéletes példája a letisztult, modern, funkcionalitás találkozásának a historikus épülettel. A lenti részen kaptak helyet a kiszolgálóhelyiségek és mosdók, a női részen külön pelenkázó szobával, és egy vetítő- és múzeumpedagógiai oktatóterem is ide került.

A Millennium Háza – a kávézó és a kiállítás is – október 26-án, az iskolai őszi szünet első napján nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Összességében a felújítás tényleg méltó módon és nagyvonalúan sikerült, az épület külső-belső megújulása szakmailag is minőségi munka, csak remélni tudjuk, hogy minden korábbi nehézség és a funkciója körüli heves viták ellenére a 21. században képes lesz arra, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket, és bekapcsolódjon a város kulturális vérkeringésébe.

Millennium Háza
  • 1146 Budapest, Kós Károly sétány