A 2000 éves alapokon nyugvó Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom a város egyik legrégebbi és építészetileg legizgalmasabb épülete, ahol az elmúlt években folyamatosak voltak a régészeti felfedezések, még a 2010-es években is kerültek elő bámulatos leletek. Dr. Osztie Zoltán plébános az Ars Sacra Fesztivál keretében a templomban rejlő szimbólumokról mesélt nekünk.

Kevesen gondolnák például, hogy az előcsarnok (narthex) a román templomok esetében nagyon hangsúlyos, és a Március 15. téren álló, építészetileg rendkívül eklektikus templomban is. Belépve a külső zajból, a profán világból egy szakrálisba rögtön szétárad bennünk a nyugalom, jellemzően még a nem hívőkben is. A templomba járásban gyakorlottabbak ezután rögtön a szenteltvíztartóhoz nyúlnak, és meghintik magukat – a víz tisztít, a belső, lelki tisztulást jelképezi, és természetesen a keresztvizet is. A templomhajóba, a szakrális térbe így megtisztulva érkeznek meg a vallásos látogatók.

Ezután térdhajtás következik, ami a tiszteletadás és az önfeladás jelképe. Ennek extrémebb verzióival is találkozhatunk papszentelésekkor vagy szerzetesi fogadalomtételkor, amikor teljesen leborulva fekszenek az alanyok a templom kövezetén – illetve még nagypénteken borul le a papság az oltár előtt.

Ha meg szeretnénk tudni, ki a templom védőszentje, elég elsétálnunk a főoltárig: az itt található műalkotás mindig egy üdvtörténeti eseményt vagy a templom védőszentjét ábrázolja, és ha ezeket beazonosítjuk, kikövetkeztethetjük, miről nevezték el a szentélyt. A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom esetében – ahogy a neve is mutatja – Szűz Mária tiszteletére felszentelt templomról van szó, a búcsújakor augusztus 15-én is őt ünnepli. (Az alkotás Molnár C. Pál oltárképe egyébként.)

Az oltár minden templomban az utolsó vacsora estéjén használatos asztalra utal. A Belvárosi Boldogasszonytemplomban búzaszem motívumokat is kivehetünk is rajta, amelyek a kenyérre utalnak: ez a bor mellett a kereszténység másik központi szimbóluma, a mindennapi, nélkülözhetetlen testi-lelki táplálékot jelképezi. És ha már bor, akkor a liturgiákon használatos kelyhekről is is szólt Osztie atya: az imádkozó ember testtartását jelképezik, a két kézzel felfelé mutató, nyitott testtartás már a római katakombák falán is felsejlik.

Az oltár aljában egyébként igazi kincs rejlik: itt őrzik Szent Gellért 2002-ben Muránóból áthozott sarokcsont és csigolyacsont ereklyéjét. (A templomban található még Szent László király és Árpád-házi Szent Erzsébet egy-egy ereklyéje is).

A templom legelső változatát a 11. században egy római katonai tábor falaira húzták fel, ezek az emlékek a 2017-ben megnyitott altemplom üvegpadlózatán keresztül is jól látszanak. Itt amúgy kiállítóteret hoztak létre, ahol megtekinthetjük az ominózus római falmaradványokat, sőt még a táborparancsnoki épület padlófűtésének elemeit is megcsodálhatjuk.

Építészettörténeti szempontból ez Budapest legösszetettebb épülete: 14 építészeti kor, többek között gótikus, reneszánsz, barokk és még muzulmán emlékek is kivehetőek benne. A templom a török időkben dzsámiként működött, erre egy imafülke emlékeztet a szentély délkeleti falában. A legfrissebb fejlemény, hogy 2019 januárjában fejezték be a „Mátyás oratórium” nevet viselő templomrész restaurálási munkáit, ami során reneszánsz és török kori „graffitik” is előkerültek. Ez a templom gótikus részében, a Jézus-szíve oltárt őrző kápolna felett található, egy keskeny csigalépcsőn lehet feljutni ide a templomtérből.

A közelmúlt másik nagy felfedezése még a Trónoló Madonna, az Anjou-kori XIV. századi freskó, amire a szentély mögötti gótikus falifülkében találtak rá 2010-ben.

A plébános beszélt még a szakrális élet sajátos színszimbolikájáról, aminek az egyszerű látogató is tanúja lehet, ha betéved a templomba. Pünkösdtől adventig a papok a remény színét, a zöldet viselik magukon az istentiszteleteken. A piros a vértanúság színe, továbbá Jézus szenvedéseit szimbolizálja, virágvasárnapon, nagypénteken, pünkösdkor hordják. A lila a bűnbánaté, advent és nagyböjt idején ez a templom színe, a fehér a tisztaságé, az arany pedig a legnagyobb ünnepeké, továbbá a díszítéseké is. A rózsaszín az örömé: advent 4. vasárnapján nem véletlenül rózsaszínű a gyertyák.

Szó esett még a „keletelés” hagyományáról is, amely még a pogány napkultuszból származik. Rendszerint kelet felé tájolták a templomok bejáratát, mert a reggeli fény az örök életet, a feltámadást szimbolizálja; a Belvárosi Boldogasszonytemplomban a felkelő nap sugarai pont oltárképet világítják meg.

Ez egyébként a főváros egyetlen temploma, ami egész nap, még éjjel is nyitva áll. Részletesen írtunk korábban a történetéről itt és itt. Hamarosan a harangtornyot kilátóhellyé alakítják, ahová lifttel mehetünk majd fel, így új kilátópontot kap Budapest.